BUÉK 20
Hát elérkezett az új év, így vele egy új fogadalom kezdete is, nevezetesen az, hogy mostantól minden túráról fogok írni egy rövidebb-hosszabb beszámolót. Reggel nem kellett korán kelnem, mivel ezen a túrán az oklevélírás, díjazásrendezgetés és söprés kombót vállaltam be.
Az 5:45-ös Délibe tartó személyen szinte egy teremtett lelket sem lehettet látni, így a vonatút gyakorlatilag hamar elment a pihenéssel és a tanulással. A 61-es villamos pontosan érkezett, amin már-már láttam egy pár túrázónak kinézõ egyént. A villamosút egy kicsit döcögõsre sikerült, ugyanis két illuminált állapotban (remélem csak abban) lévõ személy nehezítette az utazást, lévén, hogy az ajtóban próbáltak meg nyugovóra térni, ami több embernek nem tetszett. Így egy kicsit késve bár, de törve nem, megérkeztem a Gyermekvasút végállomásának helyet adó intézménybe. A rajtban minden olajozott volt, gyorsan haladtak az események, a moiwától kapott információk után neki is láttam az oklevélírásnak, elõször a többször majd az elõször teljesítõkét is csináltam a díjazásos borítékok sorbarendezése közben. A rajtban több segítõ is jelen volt a hatalmas indulói létszám miatt, köztük ELTÉ-sek is, élükön szötcskével és lépéshibával. A rajtidõ végefelé kezdett körvonalazódni a lehetséges indulói létszám, ami végül 1086 lett. 10:30-kor mint seprûk, Szilvivel és Petivel el is indultunk. A túrára jellemzõ, hogy nincsen túlszalagozva, pont ott vannak, ahol kellenek, így elõ sem kellett vennünk az itinert, csupán pecsételés céljából. A HHH-ig találkoztunk a leggyengébb láncszemekkel, akik végül Nagyhídnál ki is szálltak sajnos, egy kisgyermek és édesanyja voltak. A srác a cipõre panaszkodott, édesanyja pedig a túl sok emelkedõre, lévén mindkettejüknek elsõ túrájuk volt. HHH-n Titkár úr pecsételt és zárta a pontot, majd õk is nekivágtak a túrának. Innen lefelé amolyan kellemes beszélgetõs szalagszedõs tempóba mentünk végig, közben Szilvi a kisfiútól megkapta, hogy milyen szép farka van a néninek, mivel a táskáján már meglehetõsen sok szalag lógott. Fenyõgyöngyénél Sali Gabiék voltak a feltételes pontõrök, akik pecsételés után rögtön zártak is, ugyanis már kicsit, talán 15 percel a zárás után érkeztünk. Árpád kilátó, mint az utóbbi idõben tapasztalhattuk, nagyon szépen fel lett újítva, egy szépséghibája volt csak, hogy rengeteg szemét volt itt, ami nemcsak nekem szúrt szemet. Apáthy-sziklánál Emesék posztoltak, és megkínáltak a pontõri innivalóból, amit ezutón is köszönök nekik. Ezután következett a szokásos lépcsõzés a Széherig, majd Budakeszi út és Z+ Egonékkal. Itt megint sikerült utolérnünk Titkár urat és csapatát. Évi finom házi linzerrel kínál, ami hamisítatlan és elengedhetetlen kelléke a pontjuknak. Szépanyánktól már sûrûsödött a nép és a nap is kezdett kisütni, így már egész vidám tempóban érünk fel a Nagy-Hárs-hegyre. Pontõröknek segítünk egy kicsit a bontásban, majd továbbállunk a Bátori-barlang felé, ahol eszméletlen jól kialakított kötelek segítenek a biztonságos lejutásban, nem kevés munka lehetett ezt megcsinálni. Köszönet érte. Nagy rétnél már teljesítés szaga volt a túrának, bár az S körséta becsatlakozásánál éreztem, hogy az este még tartogat kihívásokat ;) Hûvösvölgyben a szalagok leadása és a díjazás átvétele után Szilvivel és Petivel elfogyasztottuk az isteni finom virslit és az eredeti szálas (!) gyümölcsteát, amibõl az estére tekintettel el is raktároztam. A pakolászás és az asztalok helyreigazítása után moiwával megcéloztuk a 63-as busz végállomását, ami elrepített minket egy távoli helyre, ahonnan MÉG TÁVOLABBI csúcsokat akartunk meghódítani.
|
