Túrabeszámolók


Vándorbottal a Vasparipáért

vasmacskaTúra éve: 20132014.01.29 17:42:48

A HA-VAS-PARIPA Meséje         (rendezõi beszámoló):


 Egyszer volt, hol nem volt, éppen vagy négy éve, amikor imigyen ez lett közzé téve:


„Hintóját mindenki hátrahagyván, jöjjék a sok Vándorló az erdõn át, a patak partján,


De gúnyát húzzon ám, valami szépségest! Merthogy itt a farsangi mulatság február végére!


Hogy miért a nagy hûhó, ezt mindenki hallhatta, a neve HA-VAS-PARIPA, bárki kipróbálhatja!”


Mesénk fõhõsei a fenyegetést komolyan vették, s erdei ruháikat mind-mind levetették,


Kerítettek helyette színeset, másat, ki-ki kedve szerint Bolond Miskásat….


Jött is a sok Vándor, lettek vagy félezren, apraja és nagyja a nagy útra készen lett,


Bezzeg meglepõdött a tengernyi ember, hogy õket egy úszómester indítja majd el.


S a keresztes lovag ki megadta a regulát, és egy kék bohóc, aki osztotta az értékes bilétát. (vonatjegy)


Gondolta a Vándor most már békén mehet, ám útközben kapott frászt, de nem ám keveset!


A fürdõzõ, s egy ronda kelta harcos mindvégig zaklatta,


 s a csodás kastélynál (Hotel Szépalma) egy katonalány is feltartóztatta.


Látott ám útközben még egyéb csodát, egy hintó elején száznyi szép kis trófeát ( osztrák túrajelvények)


Szegény Vándor a lelkét majd kilehelte, mire az erdõ mélyén, Porva-Cseszneken a célját meglelte.


Egy igazi vasutas, kitõl érdemét megkapta, vagy mégse igazi MÁV-os, csak a gúnyája az?!


De még a hely kapitányát is megszállta az ördög, s vidáman mosolygott a sok ámuló gyerkõcön! 


Elvarázsolt, nekem való hely ez, gondolta a Vándor, toborzok csapatot s visszajövök párszor.


Jött a VASPARIPA, s megtelt a sok fáradt Vándorlóval, sebessége a völgyben vetekedett akár egy hintalóval! :-)


 


Hetedhét határban híre ment a bolond HA-VAS-PARIPÁNAK, s következõ évben jöttek újra százan!


Mit százan, többszázan, s miféle népek! Királyfiak, Tündérleányok, cicák, kutyusok, és sok-sok fura lények.


 A rajtban a fegyõr csak kapkodta a fejét, és a nagy zûrzavarban el is vesztette a fegyence bilincsét. 


Jöttek nindzsák, kommandósok, lovagok katonák, és vitézek, a próbát kiállni mindannyian készek.


Hemzsegett Vinye, a sok varázslótól, bûvös lett az erdõ a rengeteg bûbájtól.


Még egy hóvirág is átváltozott kislánnyá (vagy fordítva?!), sõt!, egy erdei manó is megnõtt óriássá.


Zörgött a Vándorok tüdeje mire a hegyre felértek (Zörög-tetõ), de ott sikoltottak ám igazán nagyot mikor a Halál-lal szembenéztek!


Beértek a célba, gondolták, hála az Égnek, s már meg sem lepõdtek, hogy az Ark-Angyaltól kapták az „érmet”.


Hóemberés baranta harcos írta a papírost, a sárga bohóc  meg hordta a sok kenyeret, a zsírost.


Az elszabadult fegyenc idáig menekült, aztán a sok színes gúnya közt elbújt, s gyakran elõkerült.


Zsákba macska(fõrendezõ) a sok-sok vidám arctól örömében a bõrébõl, s zsákjából majd kiugrott,


és közben az éheseknek gulyást osztott.  


Jött a VASPARIPA, s hazament a sok kedves szereplõ, ígérte, jövõre biztosan majd eljõ….


 


Telt múlt az idõ, újra jött a nagy nap, aggódó szemek az égen, vajon mekkora lesz a hó holnap?


Vastag lepel temette be az utat, erdõt, sajnos elmaradtak a királyok, cicák, nindzsák, és hercegnõk.


A tél megmutatta, hogy most Õ lesz a Király, kevés az a Vándor, ki ilyen kemény próbát kiáll!


Ilyen zord idõben még a farkas is odébbállt, így vigasztalta a rajtban Piroska szegény  Nagymamát.


Félszázan indultak el a szakadó esõben, ismerjük õket, elszánt Harcosok õk, bármilyen idõben!


Állj, hatósági ellenõrzés! Egy Seriff?! itt?! Fújhat a szél, eshet esõ, õ kemény legény, mindent kibír!  


Szegény Vándor, hova jutott, a tavalyi traktoros csapat helyén Szibériába ugrott!  


Ezer sárkány és fûzfapüré! Varázsló és Banya-tanya lett  a vinyei kedves büfé!


Szerencsére a vár (Csesznek) a régi, ej de furán fiús ez a gumicsizmás Mici Néni!


Vándorunk mindjárt célba ér, több idegbajt mára már nem kér!


Útközben lesbõl támadt az orosz harcos, s hozta rá a frászt, meg a (szív)-rohamot!


Persze Nagymama is ijesztgetett bátran, katonának beállt  Szergely mellé fõkötõben, kardigánban.


Porva-Csesznek, hurrá itt a cél! Csupa kedves, bájos népség: Sikolyegy kék szörny és Freddy a rém.


A nilusi krokodil Jolly-Jokert kóstolgat, a közelben  tini-nindzsa egy cowboy-jal békésen lasszózgat. 


A Pityókás teli tálcával jár,  és  segítségképpen egy arab nõt talál.


Már nem is meglepõ, hogy e furcsa helyen a Pöttyös Túró Rudi embernyi, s nem ehetõ!


Persze van zsíroskenyér, és tea, mit csak szem-száj kíván! Meg kitûzõ, meg minden más, ami a Vándornak ilyenkor kijár.


Hurrá, legyõztük a Tél Királyt, és a VASPARIPA  a fáradt Vándorokkal nesztelenül suhanva tovaszáll. 


 


Mesénk szereplõinek se szeri, se száma, ha valakinek neve kimaradt, bocsánat érte, ez sajnos, a feledékeny mesélõ hibája…


 


…………………………………a mesének nincs még vége, ha tetszett, gyere el, s legyél TE is a szereplõje.


 


Várunk február 22-én bármelyik távon, természetesen jelmezben! J


                                                                                                                                                 A mese  (fõ)szereplõi  


A fotókat megnézheted itt, jól visszaadják a túrák hangulatát. :-)   :-)


https://plus.google.com/u/0/photos/103527991800460657143/albums/5974606696026146561


  (ha nem indulnak el innen a fotók, másold be a böngészõbe!)