Képes túra beszámoló!
Mindíg nagyon nehezen döntöm el,hogy hétvégén melyik túrán vegyek részt! Hogy túráznom muszály hétvégén abban biztos vagyok, csakhát a döntés soha nem volt az erõs oldalam. Pénteken este 6-kor még nem tudtam, hogy szombaton hova menjek, de kb. este 9-re már döntöttem,hogy Dunán innen Dunán túl lesz a szombati program. Ilyenkor aztán sec-perc alatt kiirogatom az autóbusz, máv menetrendeket, minden egyéb tudnivalót feljegyzetelek egy kis papirra, gyorsan bepakolok a hátizsákomba, s megyek lefeküdni. Most viszont az történt,hogy egy ismerõsöm felhívott este 10.40-kor, hogy mégiscsak sikerült nekem autós helyet szerezni, s emondta a tudnivalókat hova kell mennem reggel. Ezért át kellett terveznem éjjel az egész utazás körüli dolgokat.
Hajnali 3/4 4-kor keltem! Imádom, a hajnali keléseket! Autóval irány Dunaújváros. Fél 8-ra már le is érkeztünk! Gyors nevezés, fizetés, s nagy elégedettség,hogy idáig minden flottul ment. Csakhogy a szervezéssel volt egy kis probléma. Nem a rajt helyrõl indult a túra, hanem át kellett szállítani busszal az embereket Vizifogadó nevü helyre. A busz 8-órakkor indult, igy fél órát kellett várakoznunk,hogy átszállítsanak minket. A busz tömve volt emberekkel, alig fértünk fel rá. Végülis sikerült eljutni a rajt helyszínére. Azért megjegyezném,hogy ezt az egy szervezési hibát leszámítva más probléma nem volt. Nagyon rendesek voltak a rendezõség tagjai. Az ellátás bõséges volt, a pontõrök segítõkészek voltak, gyorsan haladt az ellenõrzõ ponton a pecsételés, a végén pedig szép oklevelet és kítüzõt kaptunk.
Szóval elindultunk a rajt színhelyérõl a vizi fogadótól, megkezdtük a túrát. Egybõl bevetettük magunkat az erdõbe. A piros sávon kellett az egész túra utvonalon haladnunk. A jelzések rendben voltak. Az út az erdõben a sok kidõlt fa miatt kicsit akadály versenyesre sikerült, de azért haladtunk. Gyönyörû dunaparti utakon mentünk végig. A szint is elviselhetõ volt, kb 46O méter, ez ugye még nekem is elviselhetõ magasság. Egyedül a rácalmási sziget körbejárását hagytam volna ki,ha rajtam mûlott volna,mert ott bokáig érõ sár volt. Bele is léptem párszor úgy,hogy a cipõm belsejébe is került a sárból! No,de a sziget körbejárást nem lehetett kihagyni,mert 2 ellenörzõ pont is elvolt helyezve rajta,nehogy valakinek kedve támadjon kicsit bliccelni. Nagy szerencsém volt,mert ezen a szigeten szóba elegyedtem egy Dunaújvárosi lakosú túratárssal, akivel utána végig egeyütt mentünk. Sokat segített nekem,mivel nem kellett térképet bogarásznom, Õ igazán jó helyismerettel rendelkezett.
Menet közben idõnként éreztem fáradtságot, hogy jó lenne leülni kicsit pihenni, de aztán mindíg túllendültem ezeken a holt pontokon. A lábam is görcsölgetett az út vége felé,de ezek a kis kellemetlenségek elõfordulnak ennyi gyaloglás után. Mivel ez volt az elsõ 50 km-es túrám végig izgultam hogy sikerüljön a tíz órás szintidõn belül beérnem. Nagy büszkeséggel és boldogsággal töltött el,hogy végül is 9 óra alatt teljesítettem a távot.
A túra vége felé át kellett mennünk a Pentele hídon. Óriási monstrumnak tünt ez a híd, és nagyon hosszúnak. A híd másik oldalán található Dunavecse, utunk végcélja. Ez a kis dunamenti település teljesen lenyügözött engem az apró kis házaival, hangulatos kis utcáival,tereivel. Ide még egyszer vissza kell térnem! Ha máskor nem, hát jövõre újra eljövök erre a túrára! :)Igazán nagyon jól alakultak a dolgok, és egy nagyon szép túrán vehettem részt!
Köszönet a rendezõknek és segítõiknek a túráért, valamint a túratársaimnak akik segítettek a tájékozódásban!
Túráról készült fotók megtekinthetõek:
https://picasaweb.google.com/118029603304874160089
|
