Tisztelt Túrázók!
Ezúton is szeretném megköszönni a velem együtt haladók kedvességét és vidámságát. Bizonyára a jó idõ tette, hogy szinte minden mellettem elhaladó és akik mellett én elhaladtam szinte csak mosolygott.
A táv nem tartogatott meglepetéseket: a rajtolás és érkeztetés precízen, rutinszerûen ment.
A talaj: szerencsénkre szinte egyáltalán nem volt mély sár (20 km-en) így talán a legnagyobb nehézséget a nyirkos sárréteges kövek csúszása okozta. A Kékesrõ lefelé tartó zöld jelzés eléggé nehéz terep ugyanis szinte végig jelentõsen fel van kövezve az ösvény.
Idõjárás: mindig ilyennek kellene lennie.
Ellátás: a Kékes elõtti ellenõrzõ pontról hiányoltam valamiféle nagyobb kaliberû édességet. (Szõlõcukor nem rossz ötlet, de nálam inkább az éhséget hozta elõ.) Összességében ez is rendben volt.
Legszebb élmény: amikor az egyik 14/15 éves leányzót behúzták a célba a frissen megismert barátnõi és az az örömtõl leguggolva majdnem elsírta magát és végül nagy ölelgetések közepette búcsúzkodtak. (Az említett lányt még a Kékes elõtt én is biztattam)
Ismét megtapasztaltam, hogy közepes távokon már jobb ha az ember elszakad az eredeti csapattól.
Találkozunk a nagy Mátrabércen. (Nekem csak Muzsla távon.) |