Téli Mátra 42
Péntek este már leutaztam Mátrafüredre, és a kolesz elõtt ismerõs arcokba botlottam (Urs, Gandi, Ala, Future, B.Ákos). Épp vacsizni tartottak, én lecuccoltam a szálláson, és indultam utánuk. Egy jó kis bemelegítés volt ez a másnapra.
No de jött a várva várt nap. A rajtnál rengeteg ember, rengeteg futó. Megvártam a tömegrajtjukat, de nem bírtam magammal, és 7:10-kor már én is indultam. Lajosházáig jól haladtam, de nagy volt a szél. Pár futó megállt itt frissíteni, de én egybõl indultam is tovább. Mátraszentimréig majdnem végig sikerült felfelé futni, a keményeken azért bele-bele gyalogoltam. Itt értem utól Urs-t és Farkas-t. Az aszfaltútra térve iszonyú nagy viharos, havas szél fogadott. Sapka, és kesztyû sem volt nálam, így szó szerint úgy néztem ki mint a hóember. Szerencsére a pont is ott volt, és a tea lelkileg kicsit rendbetett. Pont láttam tovább indulni Annát, akivel már sokszor futottam együtt túrákon, de nem akartam kapkodni most, a saját iramomat szerettem volna menni. A pont után egy kemény emelkedõ jött egybõl a piroson, majd K- és következett Galyatetõ. Itt értem utól Annát, és L.Szilvit aki a nõknél végül 3. lett. Egybõl nyomás tovább, a Csór-hegyig szerencsére jól futható volt az út. Fáradtságot egyelõre nem éreztem. A pont elõrébb került a kelleténél, de azért a Vörösmarty Fogadóhoz is bementünk, de ott senki sem volt. A leves most nem kellett, uzsgyi tovább. A Pisztrángos-tóhoz vártam már hogy odaérjünk, sokat kellett a rövidtávozókat kerülgetni, kidõlt fák, faágak, kezdtem fáradni..Szilvi elhúzott már, Annával mentem majdnem a végéig. Szeretek vele menni, mert már több túrán is kiderült hogy egyfele húz az iramunk, a kerményebb hegyeken meg úgyis belegyaloglunk. Mint ahogy ez most is történt a Kékesre felfele. Az elejét, a kisebb emelkedõket igyekeztem megkocogni, ez viszonylag sikerült is, Anna kicsit lemaradt, de fölfele felvettem egy szép lassú öreguras tempót, és nagy nehezen felértem a Sötét lápa nyergébe, ahol meg kellett kicsit pihennem, kezdtem piszkosul belefáradni. Kb. két húzásra lenyomtam fél liter üdítõt. Anna és Ala utól is ért, (Ala is jól nyomta, végig ott lihegett a nyomunkba) és meg is elõztek, majd erõt vettem magamon és meg sem álltam a Kékesig. 40 percet vett igénybe a két pont közti távolság. Volt olyan futó aki a K-n simán elfutott mellettem, amíg én ott szenvedtem.
Kicsit meg akartam pihenni a Kékesen, de Anna nem hagyott, benyomtam egy energiaszeletet, megittam a teát, és mentünk. Én diktáltam most az iramot, és örültem hogy innentõl már csak lefelé megyünk. Nyomtam is neki keményen, zúztunk lefele mint az õrültek. Aztán egyszercsak kijött a lábam alól a talaj, és egy k* nagyot estem. Mondtam a magamét, sztem a Kékesen is hallották még :) De piszkosul megfájdult abban a pillanatban a térdem is, és még most is érzem keményen ha odanyúlok :( De abban a pillanatban ez nem foglalkoztatott, felálltam, és már futottam is tovább fájdalmas arccal. Amikor rátértünk a P-ra, elengedtem pár futót, köztük Annát is, mert hirtelen elkezdte a görcs húzogatni a lábam, és így beálltam egy lassabb tempóba, amin a kövi pontig nem is változtattam. Itt egy kicsit megpihentem, majd mikor közölte a pontõr hogy 5 kilcsi van még, és ránéztem az órámra, vérszemet kaptam, és olyan erõre kaptam, mintha abban a percben indultam volna el a túrára. 20 perc alatt meglett az utsó 5 kilcsi, de azért közbe húzogatta a görcs a lábaimat.
A célban már sok ismerõs, jobbnál jobb idõket mentek, és gratuláltak nekem, álmomban nem gondoltam hogy meg tudom ilyen idõ alatt csinálni. Örültem a gratulációknak, és totál hapy voltam.
5 óra 05 perc alatt sikerült :-)
|
