Túrabeszámolók


Papod teljesítménytúrák

EduShowTúra éve: 20142014.03.25 00:10:15

Papod 50


Hol is kezdjem, hol is kezdjem?


Már régóta terveztem, hogy egyszer ki kéne próbálni egy ötvenes túra teljesítését közvetlenül egy százas után. A túranaptárt böngészve tökéletesnek tûnt az "Iszkiri a Papodra!" spontán túramozgalom, az élet azonban nem is olyan egyszerû, a Bp - Szhely/Zeg vonat közel háromnegyed órás késése kis híján meghiúsította a nagy tervet. Veszprémbe érve azonban elhûlve láttam, hogy a gyõri Bz bizony bevárta jócskán késõ szerelvényünket, így nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy fel ne pattanjak rá, hátha még elengednek legalább a résztávon. Zircen leszállás után futottam össze Õrsi Annával és Kovács Karcsival, akik említették, hogy telefonon szóltak már a rendezõnek a közlekedési problémákról, de rajtidõ után is elindulhatunk. Ettõl nagyon fellelkesültem és azon kaptam magam, hogy se fáradtságot, se álmosságot nem érzek, így hát beneveztem az 50 km-es távra.

Kissé azért merész ötletnek tûnt az Iszkiri Százas után saját idõ terhére elindulni, de olyan jól éreztem magam, hogy semmi akadályát nem láttam annak, hogy miért is ne érnék vissza legközelebb este 9-ig. Kábé 9:45-kor vágódtunk ki Annával a Bagolyvár kapuján és lendületes gyalogtempóban megindultunk Olaszfalu irányába. A lakóházakat elhagyva egy szántófölden vezetõ széles, néhol kellemetlen kövekkel javított földúton haladunk egyenesen, majd egy balkanyarral befordultunk Olaszfalu fõutcájára. Végigsétáltunk a falun és felmásztunk õskarszt felé. Meseszép erdõben, sziklák közt kanyarogtunk a tanösvények labirintusában. Itt már heveny fotózhatnékom támadt, így Anna adott kölcsön két elemet az Iszkirin lemerült fotómasinámba. Eplénybe átérve utolértük a mezõny végét jelentõ fiatal párt. A Mókus Fogadóban nagyon finom teát és almás rétest kaptunk ellátmányul. A következõ cél maga a Papod megmászása volt, de nem a Közép-Dunántúli Piros útvonalán, hanem jelzetlen utakon, szalagozás mentén, csodaszép völgyekben. A Kis-Papodnál értük el a piros jelzést, a kilátóig már azt követtük. A felhõs idõ ellenére is szép kilátás nyílt a minden irányba és a Balatonra is. Ekkorra már erõsen lógott az esõ lába, el is kezdett cseperegni, mialatt a piroson lecsorogtunk Hárskútra. A faluba érve erõsebben rázendített az esõ, de hamarosan megérkeztünk a Hársfa Kocsmába, ahol medvehagymás zsíroskenyér és tea volt az ellátmányunk. Bekrémeztem a talpaimat, ettünk-ittunk és mire továbbálltunk az esõ is elállt. Továbbra is a piros jelzést követtük a Hajagba fel, majd valamivel Ráktanya elõtt letértünk róla. Ráktanyán újabb ellenõrzõpontunk volt teával és medvehagymás pogácsával. Innen a sárga jelzésre tértünk rá. Nagyrészt egy széles dózerúton lejtettünk Bakonybél szélére a Szentkúthoz. Újabb ellenõrzõpont almával és csokival, valamint az itt utolért fiúktól egy korty pálinkával - ez tényleg nagyon jól jött, tekintve, hogy masszív megfázással küzdöttem a hétvégén. Innen elõbb a piros kereszt, majd a zöld jelzés mentén haladunk tovább a csodaszép Kerteskõi-szurdokon és kapcsolt részein át egészen Pénzesgyõrig, ahol érkezésünkkor hatalmas szivárvány fogadott minket. Az ellenõrzõpont a falu végén található nemes egyszerûséggel "Büfé" névre keresztelt egységben volt, ahol ismét tea és pogácsa volt az ellátmány. Egy újabb negyedórás pihenõ után indultunk neki az utolsó hét kilométernek, remélve, hogy még lámpa nélkül beérhetünk. Innen már végig a zöld jelzésen mentünk és terveinknek megfelelõen az égiek valóban csak a közvilágítás elérése után kapcsolták le a lámpát. A városba beérve pedig már más dolgunk nem is volt, mint egy aszfaltozott utcán nyílegyenesen lecsorogni a Rákóczi utcáig, amit pontosan a célnak is helyt adó Bagolyvárnál értünk el úgy 5-10 perccel este 7 elõtt. A célban oklevelet, kitûzõt és nagyon finom medvehagyma-krémlevest kaptunk és még fuvart is találtunk hazafelé, amit ezúton is nagyon köszönök a fiúknak, akikkel még Szentkútnál találkoztunk.


Szuperjó túra volt, zseniális útvonalon, remek szalagozással és kiváló ellátással!