2014 04 05 Petõfi Sándor teljesítménytúra 40km (GPS szerint 41km 770m)
Krisztiánnal és Emesével a Martfûi túra után kinéztük magunknak a Petõfit és így utólag mondom:Jó döntés volt!
Éjszaka 03.00 ébreszt a telefon, kinyomom még 2x szundira. 03.30 ideje kelni, 04.30-ra van megbeszélve a ház elõtt a találkozó,nem szeretnék késni! Betolok egy kis tejberizst,majd utána egy pár virslit mustárral és darált erõs paprikával,majd mindezt lefolytom tejeskávéval. Közben pakolok, E.Ü. láda,1.5l ászványvíza tartályba, izotóniás italt kiveszem a mélyhûtõbõl ami csontá van fagyva,nem baj mire kell pont jó lesz! Sport szelet és két mûzliszelet is elrakva,valamint egy igazán jól eltalált keverék,mazsola és sós mogyoró kb. fele-fele arányban ,ami ízben nem mindenkinek jöhet be (sós-édes) de kis helyen elfér és nagyon jó energiát ad!!!!Túrabot,véltóruha és az elmaradhatatlan váltó cipõ,ami a nap egyik legjobb döntése volt de majd errõl késöbb! A túrát egyébként a 65 mintájú katonai bakancsnam (surranó) kezdtem. Itt az idõ 04.25 lemegyek a ház elé,kb. két percen belül megérkezik Krisztián és Emese. Irány Árpi és Éva 04.34 már Õk is a ház elõtt gyalogolnak,bepakolás,indulás. Még sötét van,zenével és némi társalgással ütjük el az idõt,szépen fogynak a kilóméterek, kb 06.00 megérkeztünk! Egy úthenger szerû jármû áll kiállítva a Kiskõrösi Közúti Szakgyûjtemény elõtt. Belépünk és üdvözölnek minket a rendezõk, nagy a sürgés-forgás.Beállunk a 40km-es nevezõk sorba,megkapjuk az itinerünket és kap mindenki egy Petõfi túrás kék baseball sapkát is ajándékba! Vált mindenki egy buszjegyet is amivel a 07.00-kor induló busszal visznek minket át a rajthoz Izsákra. Van még egy kis idõnk,átmegyünk a büféhez, iszunk 1-1 kávét Árpival és Krisztiánnal,Emese ás Évi meditálnak! :-) Ideér a busz,felszállunk és lassan eljön a 07.00 indulási idõ is, Útközben nézzük a tájat, szép nyugodt környék, gályák és gémek vadásznak a réteken. Kb. 20-25 perc alatt érkezünk meg az Izsáki Plébániára, elõzékenyen elõre engedek mindenkit a buszról lefelé,majd a többieket vizslatva beelõzöm tökön-paszúlyon keresztül a népet. Majdnem el is futok Krisztiánék mellett. Sikerül kb. 15 perc alatt az itinerünkre felvezetni az indulási 07.40-es idõt, én a 214-es nevezési számot kapom.
Szóval 07.40 rajt! Endomondo bekapcsol,kilépünk a plébániáról és egybõl rossz felé fordulunk!!!!:-) Szerencsére észleljük a bakit és némi helyi segítséggel immáron jó irányba, a Kolon-tó felé indulunk. Izsák belterületén rójuk a métereket,a helyiek csak pislognak,nem tudják mire vélni a tömegvándorlást, egy néni meg is kérdezi hogy talán az iskolában van valami rendezvény? Túrázók vagyunk, érkezik a válaszunk. Elérünk az Izsáki sportpályához, itt balra fordulunk és némi aszfalt koptatás után beüt a homok, ami a túra kb 60-70-át teszi ki! Elõször Izsák határában a szürke cement szerû porhomokkal találkozunk,ami a késöbbiek során átvált bányahomok ás marosi homok keverékébe. Áldom az eszem hogy a surranóban kezdtem a túrát, a homok nem folyik bele és tartja a bokámat! Témázgatunk,fogynak a méterek,jó a tempó is elõzgetjük a népet, a táj kezd átváltani a szépbõl a majdnem gyönyörûbe! Alföldi gyerök révén nekem ez nem túl izgalmas de mégis az! Szép táj, friss levegõ, jó társaság! Kanyarog az út rendesen, hol egy jobbos hol egy balos kanyar a fenyvesek és akácosok között. Ballról fel-fel tünik a Kolon-tó nádasa de magát a tavat nem látjuk.A túrát amúgy biciklivel is teljesíteni lehetett, na le a kalappal azok elõtt akik végig csinálták akár a 40 akár a 70 vagy 90!!! km-es távot ezen a terepen! Nem ok nélkül mondom ezt! Volt egy anyuka a kisfiával Pomázról! akikkel 4x az az nyégyszer elõztük oda-vissza egymást! Folyton elásták magukat homokban, olyankor tolni kényszerüntek a bicikliket,amikor meg egy kis füves részhez értek, újra a nyeregbe pattantak.Amikor visszaelõztek minket,meg is kérdeztem hogy ez már a 2. 3. illetve 4. körül-e? :-) Szembe is jöttek biciklisek, Õk gondolom a 70-es vagy a 90 km. résztvevõi voltak.Na Õk tényleg profi felszereléssel voltak de õk sem haladtak sehova,majdnem tengelyig ásták el magukat! Idõ közben némi dimbes-dombos részhez értünk,szerintem a túra egyik legszebb pontjához, talán a Poszáta tanösvény lehetett! Elmentünk egy kifogástalan állapotó tanya melett is (Bognár tanya) kb. 30cm. vastag nádtetõ fedte, hasonló szép mint Petõfi szülõháza amit Kiskõrösön láttunk! Elhagytuk a tanyát és nem messze balra egy nyárfaliget tövében meglátjuk az elsõ ellenõrzõ pontot. Odaérve végre megpillantjuk magát a Kolon tavat is.Elered az esõ,szemerkél,elõkerülnek az esõkabátok. A poszton fiatal lányok pecsételnek,felkerül az elsõ Kolon-tó Petõfi teljesítménytúra feiratú pecsét ami egy nádast ábrázol és a 09.30-as idõ. Eéõkerül az izotóniás ital,olyan mint a jégkása,iszunk és indulunk tovább.
A következõ pont Soltszentimre. Na az oda vezetõ uton történt pár említésre méltó dolog!Alig hagytuk el az elsõ pontot kb. 1 km. után hallottam hogy valami pattan a hátizsákomnál?! Árpi volt épp mellettem meg is kérdeztem hogy nem hallotta-e? A nemleges választól megnyugodva baktattunk tovább de fél percen belül Krisztián és Emese kiabáltak utánunk hogy elhagytam a túrabotjaimat.....:-) Még jó hogy kicsit lemaradtak tõlünk! Baktattunk tovább és valami rancshoz értünk, szépen rendbe volt tartva, barnára festett felezett farönkökbõl volt a kerítés. Itt jobbra fordultunkmajd kicsivel késöbb balra. Hova kerültünk?! Több méter magas homok dombok kerültek az utunkba! A pomázi anyuka és a kisfia itt megint beért minket biciklivel, itt láttuk õket utoljára és le a kalappal elõttük! Krisztián közben odaszaladt hozzánk ás közli hogy a rancsnál nem kaptunk pecsétet!!!! Ne b@sssssz, majd megállt bennem az ütõ.....megálltunk és tanácstalanul pislogtunk a dombok között. Krisztián megnézi a GPS-t és kirajzolódik elõttünk Soltszentimre, megnyugszunk, csak nem tévedtünk el! Az egyik dombra felérve egy hidroglóbuszt pillantunk meg a távolban ,megcélozzuk az lesz a jó irány. Beérünk Soltszentimrére, a jobb mellbimbóm érzékenyre dörgölte mûszálas felsõm,Árpi adott ragasztót hogy ragasszam le. Tépek egy kb. 5 cm.-es csíkot és leragasztom,alig megyünk 10-20 métert és érzem hogy valmi nem stimmel,benézek a póló alá és látom már a hasamon van a ragasztó, f@sz@ az izzadságtól és az esõtõl felpuhúlt,nrdves börre nem tapad a ragasztócsík.... A mellbimbóm kicsit egy mazsolára hajazott csak (szerintem) ízben nem olyan jó :-) Hamar megtaláljuk a közösségi házat a második ellenörõ pontot. Itt van mosdó is amit igénybe is veszünk! két lány a pontõr,az egyikõjük lábát felhúzva török ülésben nyakig betakarózva. 10.27-et írunk, magkapjuk a második pecsétet ami egy biciklis kislányt ábrázol. A mosdõban az Endomondó alkalmazás közli velem hogy GPS signal lost! Remek, biztos valami atombunker volt elõtte ez a WC :-) Amikor kilépek a mosdõból ismét van jel!
Tovább indulunk,irány a Csonka torony! Most kb. 45 perc aszfalt következett.Elhagytuk Soltszentimrét, átmentünk egy vasúti sínen itt az eddig használaton kívüli lévõ túrabotom gazdára talált, Évi kezdett el tempózni vele. Tetszett Neki de hamar ráunt :-) Lassan elértük a táblát ami jelezte hogy balra található a Csonka torony.Ismét homok,végre nem az az unalmas aszfalt! :-) Minden lépés erõfeszítés,egy apuka a nyakába vette a kisfiát de belátta hogy pár száz méter után így nen bírja sokáig. Közben lovasok tüntek fel mögöttünk,három barna paci és ha jól emlékszem egy férfi és két nõ ülte meg õket. Elporolnak mellettünk közben némi salakanyagok szórnak el maguk mögött. (ha itt is az a szitu állna fent mint a kutyáknál hogy a gazdáiknak össze kéne szedni a cspmagokat, gyanítom tele pakolhatnának egy 20 literes diszperzites vödröt lócitrommal) Elértünk egy nagy területen fekvõ merinó juhokat tenyésztõ gazdasághoz. Különbözõ gépek sürögnek-forognak a területen, hatalmas szalma és széna kõrbálák közt. A területet elhagyva szõlõtõkék hosszú sora és a távolban a Csonka torony tûnik fel. 11.50 megkapjuk a harmadik pecsétetami mily meglepõ a Csonka tornyot ábrázolja, Petõfi teljesítménytúra Soltszentimre felirattal. Itt egy kicsit többet idõzünk, a pontõr lányok egy kis sátorban hangulatos zenét hallgatnak, bent állt a sátorban egy robogó is. Csókolommal köszöntek amit persze megmosolyogtam! .-) A torony amúgy egy Árpád kori emlékmû. Némi evés-ivás és indultunk is tovább.
A következõ célpontunk Csengõd faluja. Az oda vezetõ út nem volt túl izgalmas,elõször balra tõlünk szõlõtökék vége láthatatlan sora, késöbb némi erdõs rész következett. Útközben Évit láttam hogy elejt egy zsebkendõt,kiesett a zsebébõl. Szóltam Neki mire készségesen felvette. Itt jegyezném meg hogy a túra rendezését maximálisra értékelem!!! Minden ponton vízpótlási lehetõség, némely ponton mosdó helyiség, gyümölcs illetve csokoládé! De az elõttünk haladó túra résztvevõkkel szívesen elbeszélgettem volna, hogy a szemetet miért dobják el,miért nem tudták azt zsebre vágni és a következõ ellenõrzõ pontnál kidobni, mivel a rendezõk még a legeldugodtabb ponton is biztosítottak szemétgyûjtõt!!! A hasnált zsebkendõ, chips-es zacskó,flakonok, szalvéta, cigis doboz és sorolhatnám még hogy miket el nem dobáltak! Lehangoló volt az egész......:-( Beártünk Csengõdre,jobbról egy körbe kerített részen mangalica disznók folytatták napi tevékenységüket: túrás,sz@rás,fetrengés,hülyén túrázókra nézés. Valaki szórakozásból a papírból iseilenes útjelzõként kitett nyilat, más irányba fordította,szerencsére az itiner alapján korrigáltuk ,jóakaróink" tettét! Biztos a szemételdobáló fagyatékosok közül valamelyik! Megérkeztünk a negyedik ellenõrzõ ponthoz.ahol két lány volt a pontõr.Egy emlékparkban volt a hely ahol kultúrált,kis tetõvel ellátott beülõs oldal nélküli pados asztalkák voltak. 12.50 itt megkaptuk a negyedik pecsétet ami egy zetort ábrázolt. Itt Emese bekötötte a lábát, mert valami nem stimmelt vele, a többiek tömték a majmot :-) Én is vizet vételeztem a kútnál és kevertem bele izotóniás port, Közben jöttek folyamat a mögöttünk haladó túrázók, ideje indulni! Két eddig még nem látott lovas is beérkezett a pontra. Egy tarka és egy barna lóva 2-2 utassal. Emese meg szerette volna símogatni a lovakat,meg is kérdezte hogy szabad-e? Persze nyugodtan jött a válasz! Én ilyen magas labdákat nem szoktam kihagyni,ezért megkérdeztem hogy és a lovakat? (szakállas poén de ott volt a helye) A tarka lovon ülõ lány mosollyaé nyugtázta hogy érti a poént (ette meg tatája) még a fogszabályzóval is csinos mosolyt tudhatott magáénak! :-)
Szóval elindultunk az ötödik ellenõrzõ pont felé,Tabdi irányába. Csengõdöt elhagyva balra fordultunk ismét szõlõtõkék közt találtuk magunkat. Talán egy kilóméter után elértük a vasúti töltést és következett a melette hosszan párhuzamosan futó kavicsos földút. Próbáltuk úgy szelni a métereket hogy kerülgettük a kavicsosabb részeket. Itt éreztem elõször,hogy a jobb sarkamon készül valami,mert elkezdett szúrni,ami a vízhólyag biztos jele! A surranó kezdett kényelmetlenné válni. Idõ közben utolértek minket a három barna lóval akiket a Csonka torony óta nem láttunk (ott pihentek). Majd nem sokkal késõbb megérkezett a két másik lovas is de már csak egyedül ülték meg a lovakat. Árpi egyszer csak elkezdett futni elõre ezt nem tudtam mire vélni és utána kiabáltam hogy: itt vagyunk,hova szaladsz?! :-) Kb. 100 méter után beállt a bokorba könnyiteni magán. Szép lassan 13.47-kor beérkeztünk Tabdi állomás ellenõrzõ pontra. Itt beértük a két lovas lányt akik megálltak pihenni. A ponton almát lehetett tankolni de egyikünk sem kívánta. Itt A pecsét sajnos elmosõdott, így nem tudom mit ábrázol. :-(
Nem idõztünk sokat Tabdi állomáson, megidultunk a Szücsi erdõ (sorompó) ellenõrzõ pont felé. Elõttünk egy pár egyre lassabbnak tûnt,a hölgy tagja támolygott és a férfire támaszkodott. A kimerültség-kiszáradás biztos jeleit mutatta. Egyszer csak a férfi a hátára kapta a párját és minden elismerésem, mert kb- 150-200 métert vitte a hátán!!! Árpival már szóban fogadtunk hogy vajon meddig bírja! :-) Beértük Õket ,majd miután beelõztük egyszer csak a páros férfi tagja Ne ijedj meg mondattal elkocogott melettünk egyedül. Hátra nézve nyugtáztuk hogy a párjának véget ért a túra! :-( Még kb. 1km. megtétele után oda is értünk 14.28-re a Szücsi erdõ ellenõrzõ ponthoz. Itt beért minket egy fiatal lány páros akikbõl az egyik mint kiderült Soltvadkertem lakik de Hódmezõvásárhelyrõl származik! Az itt kapott pecsétet sem tudtam kinézni, mit is ábrázolhat .-(
Velük folytattam az elkövetkezõ kb 500 méteres utat,de kezdtem lemaradni az enyéimtõl ezért elnézést kértem és bekocogtam a többieket, akik épp abban a pillanatban álltak meg E.Ü. szünetre amikor beértem Õket :-) Kb. 5 perc után folytattuk utunkat Öregszõlõ ellenõrzõ pont felé. ekkor már nem éreztem magam túl komfortosan a surranóban. Árpinak mondtam is hogy Öregszõlõnél szükségem lesz a tapaszra. Kb. egy idõben evvel éreztem hogy kireped a sarkamon a vízhólyag! :-( Krisztián a GPS-t nézte és alig 3.5 km/H-val totyogtam a mély homokban. Az egyik fára egy tábla volt kirakva: kamerával mefigyelt terület!!! Hát itt a semmi közepén vajon mire figyelhettek?! Lassan elértük Kiskõrös határát ahol tanácstalanul pislogtunk mert kétirányba is haladtak a túrázók, voltak akik a lóhere melletti kis csapáson keresztülevvel levágva pár száz méteres utszakaszt egybõl a vasúti átjáróhoz értek. Mi lelkiismeretesen a szeretetotthon felé kerültünk egyet! A vasúti átjáró elõtt két suttyó falu bikája cigány gyerek a lányokat vizslatta..... Itt jegyzem meg hogy volt a gyengébbik nem képviselõibõl elég sok szemre való teremtés! A vasúti átjáró után szinte egy húrkot mleírva élesen jobbra kanyarodott az út követve a vasúti töltést. Itt rgy cameles cigis doboz volt frissen eldobva, vettem a fáradságot és lahajoltam érte (árpi rám is pirított hogy biztos azt hittem van benne cigi azért :-) hát mivel nem dohányzom, ezt kizárhatjuk) Öreg szõlõ ponton pedig kidobtam, ha már a fogyatékkal élõ gazdája nem bírta cipelni odáig! :-( Nagy nehezen becsámpáztam a pontra,ahol megszabadultam a surranótól és leragasztottam a kirepedt vízhólíagot a sarkamon. Itt került elõ a váltó cipõm amit felvéve megkönnyebültem! Itt megkaptuk a napernyõs pecsétünket és én vizet tankoltam. A cipõ csere jót tett mert semmit, de tényleg semmit nem éreztem a 20 forintosnyi új szerzeményembõl a sarkamon!
Még kb. 1km-en keresztül ballagtunk a homokban, amikorkiértünk a Kiskörös-Izsák mûútra. Itt polgárõrök állították meg a forgalmat hogy át tudjunk kelni az úton! A szervezõk még erre is gondoltak! Köszönjük Nekik!!! Tényleg minden elismerésem a szervezõknek!!! Szóval rátértünk a mûútra az egyik polgárõrtõl megkérdeztük hogy mennyit kell még menni az István Borházig? Az idõsebbik azt mondta hogy 2-300 méter. Hát innen üzenem Neki hogy volt az 1 km is :-) 15.52 odaértünk és megkaptuk a pecsétet ami Petõfi teljesítménytúra István Borház felirat és annak címerét ábrázolta. Itt nem hittem a szememnek, szinte rekesz számra volt több fajta bor kóstolónak kirakva (kakasvér,cserszegi fûszeres meg valami rozé) mellé szúda ha valaki fröccsöt szeretne! Én nem kostoltam meg egyiket sem ,csak szagolgattam õket. A többiek legurítottak 1-1 pohárral, ki-ki a szájízének megfelelõ fajtát.
Nem sokat idõztünk itt és laza tempóban 16.17-re be is értünk a szoborparkon keresztül túránk utolsó elõtti ellenõrzõ pontjához, Petõfi szülõházához,ahol a pecsét is a nádtetõs parasztházat ábrázolta.Nagyon szépen karbantartott mûemlék,még az udvara is kifogástalanul mutatott! Mint az út során sok helyen,itt is csináltam a többiekrõl csoportképet.
Innentõl tényleg már csak alig pár száz méter választott el minket a céltól a Kiskõrösi Közúti Szakgyûjtemény -Múzeumtól, ahova 16.32-kor érkeztünk meg! Megkaptuk a névre szóló oklevelünket és a kitûzõt. Majd a tálcákon megkent zsíros és vajas kenyereknek estünk.Rég ettem már ilyen jóízûen,két vajas ás egy zsíros kenyeret toltam be lila hagymával,sóval és piros paprokával.Mindenki kapott még egy sportszeletet is,amit én felajánlottam a vakok javára, valahogy nem kívántam. Mindent egybevéve kellemesen elfáradtunk, hazafelé megálltunk Soltvadkerten egy fagyira. A borús-esõsidõ ellenére tömve volt a fagyizó,amit nem is csodálok mert én fügés csokit ettem egy gombócot de ritka jó féle volt! Jövõre ha éppen ráérek-ráérünk, szívesen fogok ide visszatérni és megmérettetni magunkat újra, ha erõnk engedi a 70 km-es távon!
Köszönöm a túratársaimnak: Varga Krisztiánnak,Bakodi Emesének, Helembai Árpádnak és Bürgés Évának a kellemes társaságot! Valamint a szervezõknek a lebonyolítást! Tényleg mindent megtattak hogy az embernek csak a túrára kelljen koncentrálnia,mert minden zökkenõmentesen zajlott!!!
Farkas Tibor Csaba
|
