Túrabeszámolók


Tavaszi túra 50/25

Pavi74Túra éve: 20142014.05.03 20:21:19

 2014 04 26 (szombat) Baja 30km. Tavaszi Túra!


Csütörtökön egy céges Pilisi 19.5 km-es  túra után regenerálódtam egy kicsit és már  vártam a szombati 25 km.-esnek kiírt de utólag kiderült hogy 30 km-es túra. Sõt volt hirdetve 50km-es túra is ami mint kiderült csak 40 km!Most így utólag azt mondom inkább a 40km-est csináltuk volna meg ha már ott vagyunk,mert 10 km még bele fért volna ezen a könnyûnek mondható terepen! Kicsit féltünk az idõtõl, mert lógott az esõ lába. Krisztián és Emese a megbeszélt 06.30 megérkeztek értem majd alig pár perccel késõbb felvettük Évit is. Sajnos Árpi, Évi párja nem tudott velünk jönni, mert hívta a kötelesség! L A Baja felé vezetõ úton nem történt semmi említésre méltó esemény. Baján könnyen megtaláltuk a Petõfi szigetre vezetõ utat, egy hídon mentünk át a Sugovica felett, itt már csak a Hûtõház üdülõt kellett megtalálnunk. A hídon átérve jobbra egy fiatalokkal teli (több száz fõ) camping volt,  látszott hogy készülnek valamire (itt volt a nap folyamán sárkányhajó verseny) . Sajnos a túrán csak 32-en indultunk,pedig a rendezõség megérdemelte volna már csak a kedvesség és figyelmesség miatt is hogy népesebb tábor induljon! Nos hát a sárkányhajó verseny és a fõtéren megrendezett veterán jármû találkozó sok érdeklõdõt vonzott és elvitte az emberek egy részét a túráról! Szóval elhaladtunk a camping mellett és balra fordultunk itt jobbra egy régebben szebb napokat látott, épp bontás alatt álló épület romjai éktelenkedtek. Követve az utat jobb oldalt egy célnak vélt épület bontakozott ki, egy anyuka a kislányával is oda igyekezett,meg is kérdeztem hogy jó helyen járunk-e de a nemleges válasz és annak felismerése hogy nagy betûkkel ki van írva USZODA, továbbállásra késztette  kis csoportunkat. Bal oldalt egy A4-es fektetett papíron megpillantottuk a Tavaszi túra feliratot! Tettünk tehát egy balost, majd egy jobbost és kb. 100 métert haladva megérkeztünk a Hûtõház üdülõhöz! Bent az itinerek kézhezvételekor szembesültünk a már említett +5km távval. Valami szemüveges muki csinált rólunk egy fényképet de nem tudom miért! A rendezõség aranyos nénikbõl egy középkorú nõbõl és egy 40-es férfiból állt. Érdeklõdtem hogy milyen terepre számíthatunk, ha esik esetleg kellhet-e bakancs vagy elég ha túracipõbe-futócipõbe indulunk?! A férfi készségesen elmagyarázta az itiner alapján a várható terep adottságokat, amik nem tûntek túl vészesnek még esõ esetén sem.


 


 


 


Felkerült a 08.15 indulási idõ,de még vagy 10-15 percet pakolásztunk mire indulásra adtuk a fejünket. A túra eleje nem volt túl bonyolult, meg kellett keresni a hidat amin bejöttünk a szigetre. Persze szokás szerint ész nélkül indultunk meg és alig pár száz méter után azt vettük észre hogy elfogyott az út! J Ballra két tõkés réce egy játszótéren bohóckodott a fûben, ezt Isteni jelnek vettük és elindultunk arra! Jó ötlet volt mert kijutottunk a helyes útra. Szeltük a métereket és a hídon átérve balra fordultunk az 1. ellenõrzõ pont (Türr István híd) felé. Itt a többiek a Kitörésen elkövetett hibámra emlékeztetve gyrosra kapható táblára mutogattak némi iróniát  éreztem a levegõben! J  Ugyan itt csavaros fagyit is árultak 4 ízben (csoki,citrom,szeder és vanilia) amit a túra végén be is vizsgáltunk de ezt majd késõbb. Elmentünk egy középiskola mellett, ami igen tetszetõs volt,látszott rajta hogy modern és nem túl régi építésû, a nevére sajnos nem emlékszem. Jobbra kanyarodott az út majd derékszögbe balra kanyarodva a töltésre fel ismét jobbra. Úgy éreztem megint rossz az irány de pár száz méter után kiderült feleslegesen aggódtam. A töltést elhagyva ballra fordultunk és a IV. Károly rakparton már látjuk a Türr István hidat! A híd alatt átmentünk és  a Zuhogó mellett elhaladva egy öreg urat pillantottunk meg 09.20 megkaptuk az igazoló aláírásunkat! Pár mondat erejéig informálódtunk és ittunk pár korty izotópost (izotóniás ital J ) Biciklisek érkeztek,õk is igazoltattak és eltekertek.


 


 


 


Rátértünk a Duna töltésre a kék jelzést követve bal oldalunkon a Duna, jobb oldalunkon valami csatorna és különbözõ termõföldek váltották egymást. Egy épület együttest elhagyva Évi egy régi Opelra lett figyelmes. Évi és Árpi mindketten nagy Opel rajongók, azt hiszem C-s  jelzésû volt de én ezekkel nem vagyok képben J  Most kispolskival  tolják. A távolban mintha a következõ ellenõrzõ pont rajzolódott volna ki (Méhész-fok) de ahogy mentünk úgy tetszett hogy a pont nem áll hanem mozog! Hát ez bizony nem az ellenõrzõ pont volt, hanem túrázok egy csoportja. Ahogy fogytak a méterek egyre közelebb kerültünk egy hármas csoporthoz. Feltûnt közben most már tényleg a Méhész-fok is. Egy aranyos nõ fogadott minket az ellenõrzõ pontnál. 09.50 megkaptuk az igazoló aláírásokat és mindenki kapott 1-1 müzli szeletet is de nem valami gagyit, hanem fehér csokiba mártott valami gyümölcsös cuccot!


 


 


 


Megindultunk újra, immáron az Érsekcsanádi-rév 3. ellenõrzõ pont felé. Elõttünk egy hármas csoport szedte a lábait és méterrõl-méterre közelebb kerültünk hozzájuk. Évi az újonnan beszerzett túrabotjaival tempózott már  a rajt óta, nekem a hátamon figyeltek a botjaim, amit Emese már olyan erõsen nézett hogy azt hittem lefolyik a hátamon! J Engedve az erõszaknak és félve a következményektõl önként felajánlottam Neki hogy használja nyugodtan! Most már két botos és két bot nélküli arc  süvített a triumvirátus után! Jobb oldalon végtelen repceföldek sorakoztak, egy enyhe balos kanyarban egy mobil méhtároló konténert füstöltek éppen. A most már üldözött ként számon tartott hármas már kivehetõ közelségbe  kerültek, három hímrõl volt szó akik az aszfalt fölé tornyosultak és nagyon néztek valamit! Kb. 150m. elõnyük lehetett ami szépen lassan apadt. Ahogy elértük azt a pontot ahol vélni láttuk az aszfalt vizslatás okát egy kilapított kis siklóban véltük felismerni az érdekesség  tárgyát. Valami gátõrházhoz értünk,szépen rendbe tartott terület volt a Duna felõli oldalon egy zuhogó még a töltés jobb oldalán átemelõ szivattyúk és csövek. Krisztián jelezte hogy nemsokára elérünk egy ponthoz ahol be van építve egy élõ fa a házba!!! Percekkel késõbb tényleg feltûnt a kb 1 m. átmérõjû fa és a köré épített ház. Nem tudom milyen lehet belülrõl de egy fakultatív program keretében szívesen megnéztük volna! Elértünk egy kis repülõtérhez is, bár nem tudom azon a szántóföld szerû pályán csak kerozin elégetésére használták a földhöz ragadt gépeket vagy esetleg  csak kiállítási tárgyak voltak a repülõk. 10.58 megérkeztünk az Érsekcsanád-révhez! Két szimpatikus hölgy fogadott minket, két féle szõlõcukorral és ásványvízzel kínáltak minket. Mondták hogy a pár perccel elõttünk járó általunk üldözött hármas csapat Pécsrõl jött és lementek megnézni a Dunát, ami kb. 100 méterre volt innen. Mi is irányt váltottunk és elballagtunk megnézni a partot. A Duna jó formában volt mert kb. másfélszer szélesebb volt itt, mint Szegeden a Tisza! A pontõr hölgyek említették még hogy délbe nyit a halászcsárda a parton és miért nem eszünk egy jó bajai halászlét,mert itt érdemes enni. Mivel még csak 11óra körül jártunk,nem gondolkoztunk rajta hogy megvárjuk még kinyit de egyszer tuti meg fogjuk kóstolni! Bár szegedi révén elég bizarr elsõ gondolatra  a tészta a halászlében! Nálam amikor elõször meghallottam, a nutellás virsli, a piros aranyas tejbegríz , vagy a leopárd zsíros fahéjas lángos ugrott be mint abszurd kategória! Bár a smack leves bejövetele óta még a kakas tojást is megeszem csak jól legyen elkészítve!


 


 


 


A két pontõr kezitcsókolomot hátrahagyva most már merõlegesen haladva a Dunára megindultunk a 4. ellenõrzõ pont Érsekcsanád-DVCS híd felé. Alig pár méter megtétele után egy kis hídon mentünk át és ott megpillantottunk egy nem éppen akkor lezárt biciklit! Alig látszott ki a rozsdából, nem volt rajta hajtó kar se pedál. Rejtély hogy kié lehette és miért érdemelte ezt a sorsot. Közben feltûnt az is hogy a három fõ pécsi ismét az aszfalt fölött tornyosul és valamit nagyon néz. Amikor odaértünk láttam hogy egy nagy szitakötõt találtak érdekesnek az út porában, vagyis csak egy felet, mert valami elcsapta. Gyorsba el is kereszteltük a hármast bogár fétisisztáknak, biztos valami természetjáró állatbarátok lehettek de én kicsit furcsa szemmel néztem õket, õk meg minket! J  Kicsit óvatosan hátra-hátra pillantgattam de nem láttam semmi jelét annak hogy épségünk egy pillanatig is veszélyben lenne  rejtett perverzióik miatt! Kezdett melegünk lenni, fogyott az izotópos is rendesen és a müzli szeletek is már a bélrendszerünk legvégsõ szakaszában járhattak. Szembe jött velünk egy Szólj anyádnak hozzon pénzt ritmusú harsonával megáldott family frostos autó is de pár perccel késõbb már jött is vissza. Ballról almások tûntek fel és némi más gyümölcsfás terület, Emese megjegyezte hogy milyen boci szag van?! Én konkrétan szarszagot éreztem de nem akartam lerombolni a bocik érinthetetlen rózsaszín felhõjét! Pár száz méter után megláttuk a boci szag  forrását. Nem volt más mit jobb oldalunkon nagy területen elhúzódó vaddisznó tenyészet! J  Hát ez volt szerintem a túra fénypontja! J  Jól tempóztunk és a boci szag hamar az enyészetbe veszett. Az út mindkét oldalán ritkás erdõs rész következett, bal oldalon talán tölgyes lehetett, ritka nagy fákkal,a jobb oldalon pedig talán akácos sûrû aljnövényzettel. Krisztián a GPS alapján mondta hogy a kanyar után valószínûsíthetõen ott lesz a 4. ellenõrzõ pont és úgy is lett. Egy öreg úr szállt ki az autóból és igazolta aláírásával és 11.57-es idõponttal a megérkezésünket. Itt megint kaptunk fejenként 1-1 fehér csokis müzlit, én almáért sápítoztam de nem akartam kérni, ezért Emese megtette helyettem. Köszi! J Némi izotópos szlopálás után megint a három pécsi után caplattunk,mert az ellenõrzõ pontnál ismét elénk kerültek. Ha jól emlékszem Évi itt szabadult meg a nadrág szárától, kezdett meleg lenni ezért le zipzárazta.


 


 


 


Elindultunk túránk utolsó elõtti ellenõrzõ pontja felé a Bajaszentistván-DVCS híd felé. A DVCS egyébként a Duna Völgyi Csatorna rövidítése. Annak a föld töltésén haladtunk most már vissza Baja felé. Elõttünk a pécsiek szedték a lábukat, meg-meg állva néha fényképeztek 1-1 bogártetemet. Az egyikõjük bement egy kis hídra is és a vízen fényképezett valami érdekeset. Addig-addig még ismét beértük õket, meg is kérdeztem tõlük hogy talán találtak valami érdekeset? Õk pihenõre hivatkoztak és el is idõztek jó pár percet. Itt feltûnt hogy elég emberi formájuk van és kedvesnek tûntek. Némi elõnyt szerezve bandukoltunk tovább és a töltés tetején egy elég lerobbant gyíkra lettünk figyelmesek. A farka nagy része hiányzott és a fején is volt némi rendellenesség. Feltûnt hogy nem félt tõlünk hanem épp ellenkezõleg mintha támadni akart volna J Évi lábai felé szaladt én még uszítottam is hogy történjen már valami ezen a monoton terepen. Krisztiánt megfertõzhették a pécsi mukik, mert lázas gyík portré készítésbe kezdett, ami mintha tudta volna hogy mi újság,mert folyamat buta képet vágott és mozdulatlan tûrte a rivaldafényt. Búcsút vettünk zöld kis barátunktól és tovább haladtunk. Egy mukira lettünk figyelmesek aki jobbról cserkészett minket, Évi meg is jegyezte hogy már kilométerek óta kiszúrta a repceföldek közt cikázó idegent, aki keresztezve utunkat tovább haladt egy kis hídon át egy lovakkal tarkított rét felé. Nem sokkal késõbb megérkeztünk az 5. ellenõrzõ pontra. Itt két hölgy fogadott minket, töpörtõs és sajtos pogácsával, valamint ásványvízzel kínáltak. A pogácsa nagyon jól esett, szerintem házi lehetett. 13.14 egy aláírás és egy húsvéti csibés tojás matrica is került az itinerünkre. Itt volt egy szemüveges srác  túrázó is aki mint kiderült a pécsiekkel van csak más távon indult.


 


 


 


Nem sokat idõztünk itt elindultunk túránk utolsó ellenõrzõ pontja felé, ami egyben a célja is volt! Emese már a bevitt folyadék mennyiség miatt kezdte kényelmetlenül érezni magát. A terep adottságai nem engedték meg a nomád komfortszínt növelõ E.Ü. könnyítést, ezért azt találtuk ki hogy az alig 3km.-re lévõ bajai teszkó a következõ állomásunk. Idõben nagyon jók voltunk ezért egy kis kitérõ belefért. Jobbra a töltés aljában egy border collie terelõkutyára lettünk figyelmesek, Évi meg is jegyezte hogy Nekik ilyen van Árpival. Kevéssel késõbb bal oldalunkon a csatorna partján egy hattyú készült vízbe lépni a partról. Krisztián kiszúrta hogy a jobb lábát megemelte mint egy kutya vizelés közben, nem kis derültséget okozva evvel! J Szépen lassan visszaértünk az 1. ellenõrzõ ponthoz ahol most nem várt minket senki, szlopáltunk némi izotópost és tovább haladtunk a már csak pár száz méterre lévõ teszkó felé. Itt némi E.Ü. könnyítés után emelkedett komfort érzettel folytattuk utunk. Évit Árpi hívta telefonon, épp végzett a melóval és turbékoltak kicsit. A kis kitérõnk után visszatértünk a helyes nyomvonalra és Baja belterületén közeledtünk a cél felé. Elértünk a reggel már említett gépi csavart fagyishoz ahol mindenki betolt 1-1 hideg cuccot. Arra nem emlékszem pontosan hogy a többiek mit kértek de nekem a csoki-szeder kombó helyett csoki-citromot adtak. Mondjuk a szeder és a citrom szavak  tényleg összetéveszthetõen hasonlítanak egymásra! J Ismét a Petõfi szigeten találtuk magunkat, ahol lázasan folyt a sárkányhajó verseny. Perceken belül elértük a célt,14.50 ahol a pécsiek már a táplálkozási fázisban voltak. Zsíros kenyér lilahagymával, házi lekváros kenyér, pogácsa, 3 féle édesség (sport szelet, müzli szelet és Balaton szelet) valamint ásványvíz és tea közül lehetett választani. Aranyosak voltak és közvetlenek a szervezõk, az egyetlen férfi tagjuk leült mellénk kicsit beszélgetni. Kb. negyed óra után búcsút vettünk vendéglátóinktól és elindultunk haza. Út közben még annyi maradt meg bennem hogy Emese és Évi számomra idegen szavakat használva az élet nagy dolgairól társalogtak. Volt abban amerika lerohanásáról szóló haditervtõl kezdve  a beltenyészetben kihalófélben lévõ szívrákos medúzákig minden. Néha be-be nyögtem valami okosságot, mintha értenék a témához de be kellett lássam ide kevés a reális gondolkodás. Mindent egybe véve kellemesen elfáradtunk és köszönjük a szervezõknek a lebonyolítást! Valamint köszönöm túratársaimnak Varga Krisztiánnak, Bakodi Emesének és Bürgés Évának a jó társaságot!