Túrabeszámolók


Őrség (- Vendvidék) 75/50/30

kekdroidTúra éve: 20142014.05.10 21:06:42

Õrség 30


A gép az egy ideje ritkábban látogatott Lentit dobta ki úticélnak a négynapos hétvégére, így szinte adta magát a lehetõség, hogy Kerek repkény családjából esetleges társakat toborozva idén ne hagyjuk ki szégyenszemre az Õrség túrát. Végül úgy alakul, hogy szombat reggel a menni vagy nem menni kérdésre csak ketten válaszolunk a potenciális áldozatok közül az elõbbi lehetõséggel. Repkény csekély hajlandóságot mutat az autó kezelésére, így ismét én vezethetem a családi jármûvet Õriszentpéterig. Körforgalom, buszállomás, iskola. Kint két molinó lóg, meg az esõ lába. Bent a rendezõség részérõl SzLA-ba botlunk, a sarokban Varró Lídia fõz kávét, az asztalok körül Rakk Gyula fotózza a nevezõket. A nálam gyakorlatiasabb Repkény egyszer csak az orrom alá dug egy papírt, hogy írjam alá. Megteszem, szerencsére nem a szerveimet ajánlom épp fel egy moldáv gyerekkórháznak, hanem csak benevezek és a TTT felé szolgáltatok adatot. Nem mintha nem tudnák. Megkapjuk a szokásos itinert, a hosszabb távéval megegyezõt, csak nekünk néhány bélyegzõ lenyomata hiányozni fog. A kihajtogatós kartonlapon színes, képes ismertetõt találunk a tájegységrõl, valamint egy térképvázlatot. Kapunk egy részletes táblázatot is a jellegzetes érintett pontokról, résztáv, és -szint adatokkal. Hiába, az összesen négyszáz és három méter szintemelkedés nem mindegy, hogyan oszlik meg. :P Még elbeszélgetünk egy kicsit a majdani farkasfai pontõrrel, majd pár perccel a felírt rajtidõ után elindulunk túrázgatni.


Újszerû játszótérnél, majd éppen kipakoló helyi piacosok között sétálunk el, a református templomnál kanyarodunk rá az országútra, egyben a RP-DDK útvonalára. Változóan felhõs az ég, nincs hideg, a dzsekit csak azért nem veszem le, mert a zsebeiben jól elfér a fotógép és a számomra ilyentájt szükséges zsebkendõmennyiség. Kellemes félellenszélben sétálunk át Templomszerre, az egyik portánál óriási magas májusfa hajladozik, lobogó szalagokkal. Rendezõi autó suhan el mellettünk, amikor a román kori templom felé térünk, és hamarosan a mai nap két pontját vállaló Lendvai-házaspárral találkozhatunk. Betérünk megnézni az ezerkétszázas években épült templomot, legalább kívülrõl. Nyolcszáz évvel ezelõttrõl nem sok épített emlék maradt meg az országban egy darabban, és nyolcszáz évvel ezelõtt bármilyen kõépület valóságos erõdként, menedékként is szolgált, ha arra került sor. Ez meg is látszik a templomon, masszív falain, keskeny ablakain, a még mindig kivehetõ, mély árkon. Visszatérünk az útra, elbúcsúzunk egy idõre a pontõrségtõl, betérünk Keserûszeren keresztül a Zala mellé. Az ötvenes távon egymagában elinduló, szentgotthárdi származású túratárs ér utol, lelkesen mesél a környéken tett kirándulásairól a régebbi idõkbõl. Fahídon kelünk át a Zalán, rét mentén, erdõ határán ballagunk, a távolban szürke foltok lepnek el legelõt, szarvasmarha alakúak. Egy másik fahídnál ismét keresztezzük a vizet. Erdõsebb környéken túrázunk tovább, leszakadunk alkalmi túratársunktól. Kerek repkény sárgarigó hangjára lesz figyelmes. Az erdõ tele van mindenféle énekesmadárral, az enyhe tél miatt számukra idén bõséges étkezési lehetõségek állnak rendelkezésre. Lassan megérkezünk a Franken-féle ellenõrzõpontra, az esõház elõtt parkoló autónál kerül sor a mai második bélyegzésre.


Visszatérünk a széles, kavicsos útra, sportpályánál érjük el Szalafõt, mellettünk faragott királyok, millenniumi kopjafa, és egy tábla, amely Szalafõre, szombatra, határozatlan idõpontba Babos napot hirdet. Az alsó sorban a tábla kihelyezését támogató, térburkolattal és parképítéssel foglalkozó vállalat hirdetése látható, hátha az errejáró hirtelen ötlettõl vezérelten parkot akarna építtetni. Szépen rendbentartott panzió mellett sétálunk el, az udvarban turistabusz, fedélzetén álmos tekintetû gyerekcsoport, és nem kevésbé csoffadtnak látszó kísérõi. Szerrõl szerre vándorlunk, a Pityerszerre vezetõ út elágazásánál néhány éve kihelyezett régi mezõgazdasági eszközök darabokban, szanaszét hevernek a fûben. Kár. A skanzenhez közeledve, villanypásztorral lekerített területen szamarak végzik napi rutintevékenységüket. Hamarosan megérkezünk a pityerszeri ellenõrzõpontra, a gyors adminisztráció bélyegzést, rajtszámikszelést és Balatonszelet-osztást jelent a pontõrök oldalán, és utóbbi elfogyasztását a mi oldalunkon. Elhagyjuk az ötvenes táv útvonalát, Repkény számára ismeretlen szakasz következik – az én hét éves, DDK-hoz fûzõdõ emlékeim is frissítésre szorulnak. Régi parasztházak és egészen új pavilon mellett sétálunk ki a településrész szélére, elõttünk szép kilátás, közelünkben emlékpad Bárdosi János néprajzkutatónak ajánlva. Odébb egy kopjafán tájszavakat olvashat az egyszeri turista, és lekötheti magát a következõ kilométerekre azzal, hogy a bagu*, a sindü**, vagy éppen a goboncza*** jelentésén elmélkedik.


A térkép szerint a Felsõszeri-patak sétálunk újra le, a keskeny meder környékén zsombékos, lápos területet szelünk át, részben deszkahíd segítségével, részben fûcsomókon egyensúlyozva. Szalafõ Felsõszer nevû részébe érkezünk, az út mentén szép, de a sövény miatt fotózhatatlan boronaház áll. Odébb egy sövénytelen, lecsupaszodott épületen vizsgálhatjuk meg az építési mód sajátosságait. A ránézésre polimeralapú szigetelõanyagot a fal tetejére már a megõrzésen munkálkodó utókor illesztette. Újabb völgybe le, dombra fel mutatvány következik, a közelben eredõ Zala a keresztezendõ víz, Papszer a következõ érintedõ helyszín. Itt csatlakozunk vissza a kék sávra. Tókát nézek meg közelebbrõl, aranyhalak úszkálnak benne. Nem teljesen rendeltetésszerû felhasználása ez a vízgyûjtõnek, de legalább nem betemették, és a vezetékes víz korában érthetõ is, hogy új célt kerestek a régi objektumnak. Mára végleg elhagyjuk Szalafõt, majd nemsokára a Farkasfára keskeny aszfaltútról is lekanyarodunk, tágas réten trappolunk. Az agyagos földúton gyakran kerülgetünk méretes pocsolyát, zsombékot. Könnyû dolgunk van, referenciaként elég figyelni az elõttünk haladó résztvevõket, hogy hol találnak könnyebben járható részt a süppedõs szakaszokon. Közben Kerek repkény, mint úti növény- és állathatározó sisegõ füzikét azonosít a folyamatosan koncertezõ fekete- és sárgarigók, meg a csilpcsalp füzikék mellett.


Nagyon enyhén sáros csapáson ereszkedünk le a Lugos-patak völgyébe és az ottani fenyvesbe, amelyet ezúton is az elcsépelt, a túra legszebb szakasza-szerkezettel tudok leírni. Tûlevélszõnyegen, mesebeli erdõben ballagunk, becsatlakozik a hosszútáv útvonalával a piros sáv, és az egész túl hamar véget is ér, megérkezünk Kondorfára. A hosszan elnyúló településen egész végig kell menni, szerencsére nagyjából féltávnál kocsma van, ahol mellesleg ellenõrzõpont is üzemel, ismét találkozunk Imréékkel. A pultnál én kávét iszom, Repkénynek helyben csapolt híján palackozott sört kérek, rövid pihenõt tartunk. A tözsvendégek kíváncsian figyelnek, a pultossal beszélgetek kicsit, a túrázók várható létszámára kíváncsi. Nem tudok konkrétumot mondani, legfeljebb az ötvenes távosokról egy tippet, megköszöni. Távozunk, elcsoffadt egykori vegyesbolt, régi játszótérrel felszerelt óvoda-iskola, szép templom kísérnek ki Kondorfáról. Rét és erdõ határán ballagunk, magasles, nagyobb pocsolya, félig az útra dõlt fa jelentik a további látnivalókat, végül ismét betérünk az erdõbe. Jelzett, és a biztonság kedvéért szalagozással megerõsített elágazásnál hagyjuk el az Ivánc felé igyekvõ kék sávokat, a követendõ jelzés innentõl zöld színû, sáv alakú. Vén tölgyfánál ereszkedünk le a mély medrû, de most meglehetõsen csekély vizû Lugos-patakhoz, könnyûszerrel átlábalunk a gázlón. Kikapaszkodunk a völgybõl, az ösvényrõl erdészeti útra érkezünk, ezt követjük az országútig. Mellettünk sûrû tölgyerdõ, melybe mély nyomvályús, pocsolyás utak térnek be idõnként. Kiérünk az aszfaltra, egy kis ideig kelet felé követjük, majd egy széles makadámúton Ispánk, a világ közepe felé kanyarodunk. Elõttünk jól kivehetõ majdnem az egész mezõny, többé-kevésbé egyenletesen haladnak a népek. Elrobog mellettünk egy futó, az elsõ és egyetlen ma, akivel találkozunk. A kondorfai halovány napsütésnek már csak az emlékét õrizzük, Ispánk szélére érve elkezd pötyögni az esõ, amely nagyon enyhén felerõsödve egészen a célig elkísér.


A Békeligetnél talpalóék õrzik a pontot, nápolyival kínálnak és szódával, elõbbibõl köszönettel veszek pár szemet, utóbbira viszont nincs most szükség, a saját készlet fele még érintetlen a táskámban. Esõvédõ mûanyaggal takarjuk be hátizsákjainkat és elbúcsúzunk. A továbbiakban a szembejövõ 20-as táv okán egész nagy gyalogosforgalom tapasztalható. Mégsem riasztott el mindenkit a beígért esõ. Kisétálunk Ispánkról, réten, erdõn keresztül, lovak által feldagasztott rövid szakaszt érintve érünk le a ma már érintett országúthoz, betérünk a Bárkás-tó felé. A pont és két õre az esõháznál vár, itt csokikorongból vehetünk kívánság szerint. Békás bélyegzõ lenyomata kerül az itinerre. Csokikorongevés közben megnézem a közeli réten álló agyaggalamb-lövészeti helyszínt. Csendben ázik az esõben. Kék kereszt színû és alakú jelzésen hagyjuk el a környéket, ezek a jelek mohás törzsû, fiatal fákról néznek vissza. Utolérünk egy újabb túratárs-duót, anyuka tízévesforma fiával, váltunk pár szót, rutinos visszatérõk már a túrán. Odébb Tonnakilométer mesterrel van szerencsénk találkozni, õ a tegnapi Vendvidék túrán is részt vett. Esélyes a legmesszebbrõl érkezõ résztvevõ címére, akkor is, ha hivatalosan nincs ilyen. Még odébb a méretes esõkabátba burkolózott sz_lacival futunk össze, nem sokkal késõbb pedig meg is érkezünk Õriszentpéterre. Fazekasmûhelynél térünk el a beton járólapokon átszelhetõ belterületi rét felé, következik az iskola, cél, díjazás, gratuláció. A rendezõség bõszen gyártja a kitûzõket. Az oklevél szép, kitûzõbõl Repkény klasszikus 35 mm-est szemel ki, én az egy mérettel kisebbet választom, a minta egyforma. Eszünk pár szelet zsíroskenyeret, majd elbúcsúzunk a jelenlévõktõl. Ezúton is szeretném megköszönni a túrát a rendezõknek, a pontõröknek, és persze a társaságot minden útitársamnak. Az autónál zoknit cipõt váltunk, szárazra, kényelmesre, majd – egy vasúti fotómegállást beiktatva – visszaautózunk Lentibe.


-Kékdroid-


Képek a túráról


*bagoly [1]

**zsindely, házilag készített tetõcserép [2]

***répával, túróval töltött, sült tésztás étel [1]

[1] Szinnyei József: Magyar tájszótár: a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából, Hornyánszky Viktor kiadása, Budapest, 1893-1896 @ archive.org

[2] Népszótár (hozzáférés 2014.05.09.)