Túrabeszámolók


Határjárás 25

SattelTúra éve: 20142014.06.01 09:50:53

Határjárás 45   " Sosem érünk be a célba..."


A Kinizsis kaland után néztem ki ezt a túrát. A táv, és a szint nem tûnt megerõltetõnek. Legalább is, akkor még úgy gondoltam... A hajnali kelés, és bepakolás után, irány a Római fürdõ HÉV megálló. Gyanúsan sehol senki, majd hét óra környékén megérkeztek a szervezõk. Lassan szállingóztak a túrázók , jópár ismerõs arc is megjelent. Külön köszönet állandó túratársamnak, aki a megbeszélt fél nyolcas idõpontra hajszálpontosan megjelent. Becsekkolás, majd indulás. Elõ is kaptuk az itinert, amit el sem tettünk a túra végéig. Általában úgy vagyok a több oldalas irományokkal, hogy bele sem nézek, de itt egészen más volt a helyzet. Kellemes, hûvös idõjárás, és folyamatos csevej közepette hamar feljutottunk az elsõ emelkedõn. Imitt-amott már voltak tájékozódási problémák, de hamar rátértünk a Tanösvényre.Szellemes megoldás volt a zsírkrétás EP, de a betûvadászat a túra végéig bosszantott, mert sokszor megakasztotta a jó tempót. Nagyon tetszett, hogy néhány helyen választási lehetõséget biztosítottak a rendezõk az útvonal választásban, és mi általában bele is választottunk, de rendesen. Az itteni emelkedõk nem is a magasságukkal, hanem a meredekségükkel szívták el az erõt. A HHH-re feljutva megálltunk megnézni a siklóernyõsök felszállását, osztatlan siker volt, fõleg a túratársam számára. Energiapótlás, majd tovább. Hullámvasutazás, majd a Csacsi-réti EP-n némi ejtõzés. Örök hála, hogy az ellátás bõséges volt, mi alaposan lecsökkentettük a savanyú uborka állományt. Aztán megkezdõdött a vesszõfutás, mert az Erdészházat már nem is találtuk meg, röviden-tömören eltévedtünk.... Utólagos kalkuláció szerint, 5-8 km-t tettünk rá a teljes távra. Ellenben megismerhettük a még sosem látott lakótelepi részt, és az ultra full milliárdos negyedet.. Nem meglepõ módon az elõbbi helyrõl bandukoló hölgyektõl kaptunk segítséget, míg az utóbbi, néhol igen ízléstelen várak lovagjai, és lovaginái mintha nem is léteznének, mozgást sem láttunk sehol. Kocogás Budaörs vasútállomás felé. Útközben Zoli ABC-jének látványa beindította a sörivásért felelõs agyi idegközpontot, egy jéghideg dobozos le is ugrott pillanatok alatt. Az akkori lelkiállapotnak megfelelõen úgy éreztük, hogy egyszerûen nem fogynak a kilométerek, de abszolváltuk a vasútállomást is. Innen már csak erõletett menetben egy pár km, és ismét elkezdõdött a kálvária...Nem találtuk az utcát, majd eltévedés, végül is nagy nehezen rábukkantunk a lépcsõsorra, ahonnan már csak egy ugrás volt a cél.


Összességében jobban elfáradtunk ezen a túrán, mintha egy nagyobb távot mentünk volna. Nekem ez a tájegység ismeretlen volt nagyrészt, már csak ezért is szívesen jöttem el. A néha már Nagy-Gete meredekségû emelkedõk,valamint a Határ-utca, számomra eddig elképzelhetetlen meredeksége tette igazi teljesítménnyé ezt a teljesítménytúrát. Talán ha a szalagozás kritikus helyeken jobban látható lett volna, vagy egyáltalán lett volna, mi sem húzunk rá ennyit pluszban, bár utólag már úgy gondolom, hogy megérte az is. Nagyszerû szombat volt, kedves szervezõkkel, és a célban, nagy elismerésemre a hölgy hibátlanul írta le a nevem, nem beszélve arról, hogy olyan oklevelem még sosem volt, hogy a táv után beírtak volna egy plusz jelet, emlékeztetve a rátett kilométerekre, és a figyelmetlenségünkre.