Fél éve nem voltam 25 km fölötti túrán, így most kissé edzetlenül indultam. Azért szerencsére volt annyi önkritikám, hogy a hatvanast nem vállaltam be, így maradt a 45. Szépjuhásznétõl mentem föl a rajtig. Már itt találkoztam két túrázóval (apa és fia), akik a segítségemet kérték. Elbeszégettem velük, mondták, hogy 60 km-en vannak. Kérdeztem, hogy nem merész-e egy kicsit, de ekkor még úgy érezték, hogy sima ügy lesz.
János-hegyre majdnem egyszerreértem Bálintékkal, így együtt mentünk. Bálint még roszabb kondíciókkal indult mint én, õ ugyanis nyár óta egyeltalán nem túrázott. Ákosék nem várták meg, míg nevezek, elõreszaladtak. Elndultunk lefelé, Bálint, Kocka, Dani a két újfiú, és én. Nag-Hárs-hegyen már mondta, hogy ezen a túrán szép kényelmes tempóban szeretne menni. Ez az Újlaki-hegyre már sûrû megállásokat jelentett. Nem szólhattam semmit, mert õ már 15 km-t lenyomott János-hegyig. Virágos nyeregben a Boróka büfénél újra egyesült a csapat, de már csak hat fõvel. Bálint ekkor úgy döntött, hogy kiszáll. Itt találkoztam a korábban említett apával és fiával. Mondták, hogy elág volt,és az õ távjuk ezentúl inkább a 25-30 km lesz. Az ellenõrzõponton mondták, hogy a következõnél kapunk enni-inni. Kicsit sajnáltam, mert tavaly itt igen finom fasírtot kaptunk. Késõbb valaki mondta, hogy miután rendelt egy zsíroskenyeret, nem kellett kifizetnie, mivel benne van az árban. Öt kilóméter után Ákos is kiszállt, mert szétment a térde. Alsó-jegenye-völgyben aztán persze nem kaptunk semmit, csak az elõbbihez hasonló ígéretet. Innen jött a kegyetlen, sunyi és hosszú emelkedõ Zsíros-hegyig. Tavaly emiatt adtuk fel. Az ellenõrzõponton már egyenesen rátértünk a lényegre. Nagy nehezen kinyögték, hogy van egy pár szendvicsük, de igen ilimtált mennyiség. Azért egyet elvettem belõle. Itt viszont Kocka is kiszállt, így maradtunk hárman. Három Dani. A Malom földekig nem is volt semmi gond, szép volt a szalagozás, leszámítva azt, hogy a Fenyõs tisztás nevû EP nem volt sehol. Illetve összevonták a következõvel. Innen viszont kissé elszálltak a dolgok. Meggyõzdésem, hogy egyes távokat hibásan tüntettek fel. A Békás-patak és Perbáli buszmegálló közé 900 m-t írtak, nos ez a térkép szerint légvonalban másfél kilóméter. Szántóföldeken át, lehetetlen a szalagozás. A leírás meg nem sokat segített, mert azóta sem tudom a térképpel összeegyeztetni. Bár ez nagyrészt a Cartographia hibája is. valósínûleg egyel elõbb kanyarodtunk, mint kellett volna, ezért hamar eltévedtünk. De jöttek utánunk Hevér Gáborék, így nem estünk kétségbe. Apró technikai szünetet tartottunk, idõsebbik Dani ezalatt továbbment a többiekkel, de gy, hogy eltûntek a szemünk elõl. Ez már kelemetlenül érintett. Kiértünk valamilyen mezõre. Elõvettük a tájolót, hogy akkor megyünk toronyiránt. Öt perc után kerítésbe botlottunk. bemásztunk valami gyümölcsösbe (amit így ebben a formában nem jelöl a térkép), próbáltunk jó irányb és jó úton haladni, bár a kettõ összeegyeztethetetlennek tûnt. Idõvel elértük a kerítés túlsó felét, de nem mertünk átmászni, kint ugyanis rettenetes dzungel volt. Elinultunk a kerírés által kijelölt irányba. így érünk el egy sarkot. nem akartunk totál rossz irányba fordulni, így inkább kimásztunk. Itt hamar megpillantottuk a kijelölt utat. Anyácsapusztáig sima ügy volt. Itt a pontõr mndta, hogy végig az aszfaltozott úton. vágyakozva néztük a távoli fényeket, de ott kiderült, hogy ez csak egy mezõgazdasági üzem. Ennél nagyobb lelki csapást el sem tudtam képzelni. Azért összeszedtük magunkat, és besétáltunk a célig. A meleg bableves mindenért kárpótolt.
Itt ismét összetalálkoztunk harmadik Dani társunkkal. Neki külön köszönöm a fuvart. |
