2014 05 31-2014 06 01 Zselic (Simonfa) éjszakai teljesítménytúra 20km.(kb. 21.5 km.).
Árpi a fészbukon írt rám csütörtökön, hogy: Zselic,egy túra? Értetlenül álltam, mert nem terveztünk semmi a Zselicbe, a Szolnok-Tápiószele (sóút) volt betervezve júni. 28-29-re éjszakára! Mivel szabin voltam és minden ilyenre nyitott vagyok, elkértem a telószámát majd felhívtam, hogy mirõl is van szó. Mondta hogy már régebben kinézték maguknak ezt a túrát Évivel, de most döntötték el hogy mennek. Hát, fizetés elõtt lévén elõször csak bután pislogtam, egy nem betervezett túra, nem betervezett kiadással jár! Mondtam hogy jó lenne de nincs most fölös 10 ezer forinton az útra és a nevezésre! Korrekt volt mert felvetette hogy fizetéskor elég ha odaadom a nevezésre meg csak van egy ezresem!? Jól hangzott de nem szeretek tartozni ezért megkérdeztem mennyi lenne az útiköltség? Azt mondta 2 ezer forint!!!! (oda-vissza Szeged-Simonfa-Szeged kb. 600km.!!!) Mondom ezt a piti összeget akkor is össze szedem ha a kaviár helyett csak libamájat eszek majd egy hétig, így már hárman voltunk! Hát akár milyen kocsival is mennénk ez azért még így elég luxus, nézni kellene még legalább egy embert! A Bodza fagyizó tulaja Márkó már volt velünk túrázni, így rákérdeztem, hátha. Õ is elõször megilletõdve pislogott és kért némi gondolkodási idõt de délutánra átgondolta és mondta hogy jön, pláne hogy esõs rossz idõt mondott Szegedre és éjszakai túra lévén nem jelent nagy bevétel kiesést!Így már négyen vártuk a szombat 17.00-ás indulást. Árpival a fagyizónál találkoztunk, Évi is megérkezett és Márkó is befutott. Némi pakolászás után megindult kis csapatunk. Út közben különösebb esemény nem történt, fogytak a kilométerek és kb. 3óra 15 perc alatt meg is érkeztünk Simonfára. A templomot kerestük ami falun kívül egy domb oldalon állt,ugyanis rögtön mellette volt a start és a cél helye a Meteor kulcsos turistaház! Legalább 30-40 gépjármû parkolt már a környéken így tudtuk hogy jó helyen járunk! Én elkezdtem átöltözni a többiek elmentek nevezni,majd amikor elkészültem követtem õket. Nagy volt a sürgés-forgás,készségesen segítettek a szervezõk mindenben, miután megkaptuk az itinerjeinket (én a 45-ös rajtszámot)ami szép színes átlátható térképet is tartalmazott!Annyira bele merültem az itiner tanulmányozásába hogy amikor el akartam menni a szervezõk bázisát képzõ fatákolmány mellett, tompítás nélkül bele fejeltem annak tetejébe! Ez olyan jól sikerült, hogy a benne ülõ emberek egyike még az asztalban is megkapaszkodott! Tíz méteres körzetben mindenki azt nézte mi volt ez a nagy durranás, én persze mintha semmi sem történt volna csak megfordúltam és kérdeztem hogy azért ugye nem dõl össze a tákolmány!? Nagy volt a riszpektem, kb. tíz másodpercig követtek a szempárok hogy kiderítsék normális vagyok-e?! Más az ilyen történet elmesélésébe belehalhat, nem hogy átélje! Egy kb. 10 cm-es sebbel megúsztam az egészet. Felcihelõdtünk és vártuk a 21.00 indulást, volt valami eligazítás féle a tömegnek de egy szót sem értettünk belõle.
Megindult a tömeg a 20km.elsõ ellenõrzõ pontja Cserénfa felé, a mi utunk a kapun kilépve jobbra lefelé a falu irányába vezetett, itt a közvilágítás miatt még nem használtuk fejlámpáinkat de alig tettük meg az elsõ kilométerünket (az Endomondo GPS nem találta magát az elsõ kb. 1 km.-en sajnos) egy éles jobb kanyarral hátunk mögött hagytuk a civilizációt! Itt bekapcsoltuk lámpáinkat és egy jó darabig löszfalak közt meneteltünk egy enyhe lankán felfelé. Nem akart elérkezni a teteje a dombnak fujtattam mint egy ámbrás cet, Árpi turbóba nyomta, Évivel vagy 20 méterrel jártak elõttünk. Nagy nehezen ki simult az út és ezzel egy idõben az arcom is. Kanyargott az út és a zöld jelzést vizslattuk a sötétben ami elég rendszeresen feltûnt. A tájból nem sok mindent láttunk, egyszer egy nappali túrán majd visszatérünk és vizuális orgazmusban részesítve magunkat és megnyugszunk a következõ éjszakai túráig! Közben más túrázók fényei is pislogtak, fõleg mögöttünk de voltak nálunk is ügyesebbek akik már több száz méterrel elõttünk jártak. Elég erõs a fejlámpám, ezért nagyrész én mentem az élen kis csoportunkból hogy lássunk is valamit, sok helyen csak egy nyomvonalon tudtunk menni mert néhol bokáig érõ sár és víz állta utunkat. Egy ilyen útszûkületnél sikerült két lépést megtennem mire ráeszméltem hogy eltûnt a bakancsom a sárban. Hirtelen megtorpantam és egy vissza- vissza artikulált hang hagyta el cseresznye számat! Árpi még koppant is rajtam a gömbcsukós fonott térdkalácsom blokkolása okozta állj parancssor észlelésekor! Egy másik kevésbé kalandos átkelési lehetõséget kerestünk és folytattuk utunkat. Hamarosan egy köves úthoz értünk, ahol jobbra fordultunk, majd kb. 500 méter után balra lefordultunk a kövesútról újra a zöld jelzést követve az erdei földúton. Itt majdnem elmentünk tovább a kövesúton, még jó hogy jöttek mögöttünk és azok tudták a jó irányt! Itt még az úton is elég magas fû volt néhol,a távolban kutya ugatást hallottunk, ez jelezte hogy közeledünk Cserénfa ellenõrzõ ponthoz. Évi azon mosolygott hogy látszik a leheletünk, nem fáztunk, mondjuk én ott is jól érzem magam ahonnan a jegesmedve kihal, bírom a hideget. Egy távoli fénypont jelent meg az erdei ösvény végét jelezve, egy villanykaró volt az a hozzá tartozó faluval! Kutyák ugattak fel sorban a házak portáját õrizve, mondjuk a dologhoz hozzátartozik hogy a rajttól jött egy túrázó kutya is és inkább szerénységét ugatták, mit minket. Pláne hogy én nem mentem oda a kerítéshez és csurgattam oldalba, a mi hõsünk zokszó nélkül oda tette névjegyét! Ha nem lett volna kerítés akkor túra blöki is szerényebben adta volna elõ a dolgot de így Õ volt a mindenek felett álló Úr (overlord)! Lassan elfogyott az utca és jobbra vagy balra mehettünk. Az elõttünk járó idõsebb úr jobbra fordult, így vakon követtük. Hamarosan fel is tûnt bal oldalon az ellenõrzõ pont! Egy házaspár várt minket minden jóval, volt itt kopasz barack,alma, ásványvíz. Megkaptuk Cserénfa pecséteinket majd én nyeltem egy kis izotópost (izotóniás ital) és ettem egy kopasz barackot. A többiek is toltak valami szilárdat és ittak is! A házaspár férfi tagja mondta hogy nemrég egy róka látogatta meg õket (biztos a barack illata vonzotta) de elszaladt mert nem bírja a pórázt!
Megindultunk kb. 5 perc pihenõ után a második ellenõrzõ pont Kaposgyarmat faluja felé. Pár száz méter után derékszögben jobbra fordultunk és egy elég saras útszakaszon folytattuk a túrát. Olyan mintha egy vályúban lett volna a nyomvonal az alján sárral, jobb oldalán a vályúnak villanypásztor, bal oldalán derékig érõ csalán! Hogy a villanypásztorban van áram azt megtapasztaltuk más kárán! Egy öt fõs csapat ért be minket, húszon éves fiatalok Kaposvárról, három lány, két fiú. Egy ideig poroszkáltak a nyomunkban de Márkó rágyújtott (már vagy ötödjére a túra alatt) és avval az indokkal hogy zavarja õket a füst,elspuriztak mellettünk. Na ez a lendület nem sokáig tartott, kb. a következõ tócsáig, itt vacilláltak hogy mitévõk legyenek. Az egyik suni hozzáért a villanypásztorhoz a tócsa kikerülése közben és nyugtázta hogy csípõ fogás van rajta, na mondom ezt most akkor kihagynám! Nem azért mert attól féltem hogy engem is megcsíp, hanem azért nehogy rászokjak! Elõzgettük egymást öt perces ismerõseinkkel és kb. egyszerre be is értünk Kaposgyarmatra. Itt egy idõsebb pár várt ránk,kókuszos tibi csokit, balaton szeletet, és ásványvizet osztogatva. Megkaptuk Kaposgyarmat pecsétünket, mindenki tolt némi szilárdat a fejbe és némi folyadékot! Na mondom nézzük mit fõztem magamnak, elõvettem egy szendvicset, ami egy magos zsömlében elterülõ házi kolbász-vörös hagyma-erõs paprika krém-trapista sajt-zöld paprika kombóból állt!
Kb. felénél tartottam amikor megindultunk ismét az utolsó rajt-cél ellenõrzõ ponthoz,Simonfára! Na itt jött egy kb. 1km.-es enyhe kacskaringós emelkedõ. Amivel nem is lett volna baj csak hát még a szendvicsem egy része már lecsúszott, egy részét a számban forgattam és egy részét még a krinolin ujjaim közt markolásztam! Nem tudtam egyszerre a rágást, a megfelelõ levegõvételt és a tényt hogy f@szomnakeszikakinembírja mozdulatsort úgy korrigálni hogy jó legyen! Árpi és Márkó vagy 30 méterre lehagytak, csak Évi bandukolt mellettem csöndben! Mondom biztos azt várják hogy a dagit (engem) elkapjon a medve és Évi akkor csinál pár közeli fotót és utánuk szalad! Jó terv volt de a medve épp szabadnapos volt vagy a barlangot ásta és nem ért rá! Az utolsó falatot vagy ötszáz méteren keresztül forgattam a számban mire gyõzött felette a gravitáció és az emésztés következõ fázisában találta magát a PH. 1-es gyomorsavamban! Na itt már kívül-belül izzadtam, megfogadtam hogy még egyszer nem fogok túra közben emelkedõ elõtt szendvicset enni, max. müzlit vagy valami csokit! Árpiék megálltak könnyiteni magukon, így beértük õket. Némi jobb kanyar után folytattuk a csodálatos emelkedõ bámulatos lélekemelõ szépségének véget nem érõ jótékony hatását élvezni! Csak nem akart abba maradni az emelkedõ, míg egyszer csak még is! Na itt aztán majdnem eltévedtünk, valaki tiszta zsebkendõt szórt el az egyik irányba,így azt kezdtük követni, ami jó ötlet volt, csak hát pár méter után ismét elágazás következett de itt már nem volt zsepi a földön. Eddig a zöld jelzésen jöttünk de itt sehol nem láttunk jelet, Árpi és Évi elmentek balra, én elmentem jobbra, Márkó meg várta a fejleményeket az elágazásnál! Árpi kiabált hogy megvan a zöld és a kék jelzés egyben, na mondom az gáz, mert az itiner szerint csak a kéket kellene lássuk akkor vagyunk jó helyen! Itt futhattak egybe a két túra színei de ez nem a jó irány volt, nekünk most csak a kék kellett! Kb. 2 percig topogtunk egy helybe hogy most merre tovább, amikor Évi szólt hogy kb. 20 méterrel visszább megtalálta a kék jelzést egyedül, zöld nélkül! Karaj, megérte kicsit elidõzni, minthogy elmenjünk rossz irányba! Szeltük a métereket, nagyjából egységesen együtt mozogtunk, egy szélesebb gépjármûvek álltam is sûrûn használt erdei földút következett, hol le hol fel vitt utunk, de az irány nagyjából egyenes volt! Olyan 3-4 km.-t mehettünk amikor megint elágazáshoz értünk, na itt megint vakargattuk a fejünk hogy merre, mert balra nem láttunk jelet, jobbra pedig egy kék kereszt éktelenkedett!!! Bután néztük az itiner térképét, de azon nem láttunk csak kb. 10 km-re vélt tartózkodási helyünktõl a kék kereszt jelzést!!! Addig-addig tûnõdtünk, míg megjelent mögöttünk két fejlámpa!!! Na ez jó jel, talán tudják hol járhatunk, és igen kérdésünkre mondták hogy itt balra kell menni itt lesz mindjárt a lovarda. Zsíííír, õk már voltak erre hozzájuk csapódtunk, hamarosan egy négy komondor által õrzött terület mellett mentünk el (valószínûleg ez volt a lovarda), bár az feltûnt hogy a kutyák nagyon szabadon mozognak és a kerítés egy része hiányzott!!! Mondtam is a többieknek hogy hagyjanak hátra, amíg rajtam csukott szemmel elfalatoznak 1-2 hétig addig simán egérutat nyernek! Végül is nem jöttek ki így elmaradt az a próba is amit hirtelen kigondoltam ha mégis kijöttek volna a blökik. A gyûrûk urában volt egy olyan rész amikor Gandalf beállt az õket üldözõ démon elé és botját a kõhídba szúrva az kiáltotta hogy Itt úgysem jössz át!!! (én a túrabottal terveztem ugyan ezt csak kõhíd híján saját lábfejembe szúrva, evvel is tûzelve magam) Majd ha nem jött volna be, még mindig ott a mentõ mondat a többiek felé: Fussatok bolondok!!!! Na végül is nem került rá sor így kicsit csalódottan elsomfordáltam egy könnyet elmorzsolva, persze mindezt titokban! Na itt már közeledett az a rész ahol a kék és a zöld jelzést most ismét meg kellett találjuk, mert most az lett volna a helyes irány ahol mindkettõ összefut! És tényleg! Egy jobb kanyart véve meg is találtuk mindkét jelet, dombon a tanya, innen már csak kb. 2 km. a cél! Árpi és Évi itt rakétát gyújtottak, még kb. 1 km-ig láttuk õket hol ballra, hol jobbra kisodródni a kanyarban de egyszer csak eltûntek! Kutyaugatás hallatszott így éreztük hogy már nem sok lehet! Jobb oldalunkon a löszfalat az erózió rendesen megkezdte, mert több tíz méter hosszan fák tucatja állt a levegõben kb. négy méter magasságban! Beálltam alájuk, olyan egy méter mélyen a löszfalba, tiszta fjutyurisztikus volt! Egy bal kanyar és pár száz méter után fények jelentek meg! Itt enyhén homorú beton lapok voltak lerakva amikre emlékeztem jöttünkkor hogy ezen jöttük felfelé a templomig ! Még ereszkedtünk lefelé amikor feltûnt a templom, a bevezetõ úton viszont egy kuvasz feküdt mozdulatlanul…. na szép itt végre kipróbálhatom a Gyûrûk ura cselt! Picsába, csóválja a farkát….na itt se lesz már vérfürdõ! Innentõl már két perc volt a cél, egy jó étvágyat-sziasztokkal puhítottuk meg Márkóval a jelenlévõk kõ szívét. Megkaptuk az oklevelet a kitûzõt és Simonfa cél pecsétünket és rákerült a 01.15-ös célba érési idõpont is az itinerre! Árpiék épp táplálkozni kezdtek. Árpi zsíros kenyeret tolt öklömnyi lila hagyma heggyel a tetején, Évi pedig mint kiderült, ugyan csak zsíros kenyeret evett de barack lekvárral!!!! Márkó félre vonult és egy kávé társaságában eltolt egy cigit. Én szokásomhoz híven izotópost szoptam be vagy fél litert, a szendvics íze még a számban volt, így eszem ágában sem volt szilárdhoz nyúlni! Szépen, lassan végzett mindenki így elköszöntünk és ruhacsere után megindultunk haza. Hazafelé semmi érdekes nem történt, pláne hogy elnyomott minket a fáradtság a monoton úton. Árpi is ásítozott így átadta a volánt Évinek aki ügyesen vigyázott a néha elbóbiskoló, néha:hol vagyunk kérdést kiartikuláló testünkre!
Mindent egybe véve jó kis túra volt! Rövid és nagyjából könnyû is, egy-egy pillanatot kévéve! :-) Köszönöm túratársaimnak: Bürgés Évának, Helembai Árpádnak és Bozóki Márkónak a jó társaságot, valamint a kaposváriaknak a szervezést és a lebonyolítást!
Farkas Tibor Csaba |
