Tavaly már részt vettünk a létavértesiek szervezésében az Irinyi túrán, ahol pompásan éreztük magunkat, ezért nem volt kérdés, hogy idén elmegyünk az „Erdõspusztai - Kék” túrára.
Most elõször választottunk 25 km-es távot, (tavaly kezdtünk teljesítménytúrázni 10-15 km-es távokkal) ami ténylegesen 28,4 km volt. Ezt egy eltévedéssel még megfejeltük 2 km-rel, így gyakorlatilag 30 km-t gyalogoltunk.
Korán reggel, az ablakon kinézve látszott, hogy valószínûleg nem lesz túraidõ, de erre fittyet hányva elindultunk. A többi túrázóval hol együtt haladva, hol lehagyva egymást kutyagoltunk a részben már ismert tájakon.
A harmadik és a negyedik ellenõrzõ pont között tévedtünk el, itt „tettük bele” a plusz két km-t. Rajtunk kívül még mások is jártak így, ezen a szakaszon sem a leírás sem a jelzések nem voltak egyértelmûek.
Az ötödik ellenõrzõ pontot elhagyva annyira élveztem a gyönyörû tájat, a nap is kisütött, minden tökéletes volt, és erre igazi derült égbõl, na nem a villámcsapás, hanem hirtelen egy óriási zuhé szakadt ránk. Az esõ tényleg úgy esett, mintha dézsából öntenék, és ráadásul kitartónak is bizonyult. Ez arra volt jó, hogy megtanultam azt, hogy mindig van rosszabb. Elõször csak az esõkabátom alatt ázott el a nadrágom, és mi tagadás, a hideg esõvel áztatott nadrágom nem esett jól a lábamnak. Aztán ahogy szétnyílt az esõkabátom, és már a combomra is rátapadt a hideg vizes nadrágom, akkor már örültem volna, ha csak térd alatt lettem volna vizes. De ez még nem volt elég, a vízhatlanként megvett túracipõm az alföldi égszakadást nem bírta ki, és még el sem értük a hatodik ellenõrzõ pontot, már „úsztam” a cipõmben. A hetedik ellenõrzõ pontnál a leesett nagy mennyiségû esõ miatt némi nehézséget okozott a lyukasztás a duzzasztónál, de végül sikeresen megoldottuk. A célegyenesben már csak az akarat vitt elõre, egy kicsit sok volt a 30 km, de a célban a meleg teától, a kitûnõ gulyástól és a rendezõk kedvességétõl újra erõre kaptam. Minden remek volt, azoknak, akik csak a hegyekre esküsznek, nagyon ajánlom, hogy erre a túrára jöjjenek el. Köszönjük létaiak, az Irinyi túrán ismét találkozunk!
|
