Túrabeszámolók


Margita

tiltonTúra éve: 20072007.02.11 22:32:46
Margita 40

Fél hatkor kezdtük összeszedni a csapatot. Az Árpád-hídnál és a közeli Lágymányosi-hídnál voltak a megbeszélt találkozópontok. A szinte üres rakparton autóztunk és egy pillanatra elõtûnt a felhõs éjszakából a Hold keskeny sarlója. Reméltem, hogy jó idõnk lesz, bár tegnap ilyenkor még zuhogott. Az indulást gyors éjszakai városnézéssel kötöttük össze, nemcsak terepen, itt is gondjaink vannak a tájékozódással. Végül valahogy mégis kikeveredtünk a városból és már világosban értünk a rajthelyre.
A Gödöllõi-dombságban még soha nem túráztunk, és az elmúlt hetek jelentõs szintkülönbségû túráihoz képest reméltük, hogy a Margita 40 kegyes lesz hozzánk, nem lesz túlságosan megerõltetõ. Nem csalódtunk. Sem a túrában, sem Krisztiben, aki hamar föltúrbózta magát a korai idõpont ellenére és az élre tört. Egy darabig tartottuk vele a lépést, de az elsõ ellenõrzõ pontra már csak Z. a fekete lovas tudta követni, mi néhány perccel utánuk érkeztünk. Pecsételés, finom csoki, indulás tovább. A babati templomromnál üzenet, már kb egy órája jártak itt (valójában négy perce), vihogás, pecsételés, tovább. Gabival megbeszéltük, elég lesz nekünk ez a 6 km/h körüli átlag sebesség, a bohó fiatalok csak rohanjanak. Szokásos világmegváltás, receptcsere, edzéstervek, következõ túrák. És közben a simuló idegek, a heti görcsök oldódása. Érdekes új élmény, a mély homokban nehézkes a járás. Az avar zúzmarás, a lassan melegedõ ágak halkan pattognak az út két oldalán. Avar- és földszag, balról egy ölyv jellegzetes kijõ-kijõ hangja. A karámoknál gyönyörûséges lovak, vidám kutyák és még mindig csak reggel van. Egy pillanatra meglátjuk a kilátót, hamar fel is érünk. Újabb csoki és kellemes meglepetésként Kriszti és Z. a fekete lovas vár bennünket. Csipkelõdés, mûmegsértõdés, kibékülés, indulunk tovább a piros jelzésen, majd a sárgán. Elég jó a tempónk, nem nagyon elõznek bennünket, várjuk a meredek lejtõt a sárgán, nem jön. Érkeznek viszont az elsõ futók. Éppen 1/2 11 van, és 21 km, csodáljuk õket.
Kicsit odébb a következõ ellenõrzõpont, népünnepély jellegû sokadalom. Becsatlakozik a 20-as táv, sok tizenéves érkezik (jó jel!!) és újabb futók. Kriszti elköszön, nem bírja az invalidusok tempóját, sûrû elnézéseket kérve búcsúzik, legközelebb a célban találkozunk pár óra múlva. Megkapjuk a túra legfinomabb teáját ctromdarabkákkal, hozzá nápolyit és máris indulunk balra, tovább a sárgán. Gyönyörû erdõrészek következnek, és kora tavaszi illatok. Krisztustöviesek mellett haladunk, az út mentén vízcseppek csillognak a vérehulló fecskefû friss levelein. Megjelentek a zamatos turbolya petrezselyemre emlékeztetõ levélkéi és a tyúkhúr friss zsenge mezõként borítja az erdõk alját. Mátyásmadár riadóztatja az erdõlakókat, távoli klokk-klokk hallatszik. Csak nem? De, már fel is tûnik a magasban körözõ négy holló, újabb klokk-klokk, nehogy kétségeink legyenek. Tavalyi héjakút mácsonyák és ökörfarkkórók embermagasságú torzói állnak az út mellett, fáradt selyemkóró csoportok között.
Rengeteg futó elõz bennünket. Hogy bírják?! Csodálattal nézzük õket.
A mûúton elérjük a 30-as utat, a nagy sárga jelzést, a Zöldház megállót. Jó kis löszmélyúton kaptatunk felfelé, helyenként dagonya, nem baj, ilyet még úgysem próbáltunk. Magunk vagyunk. És végre csend. Kilométereken keresztül nem hallatszik a fõút zaja, csak a simogató napfényben megélénkülõ erdõ hangjai. Nagy fakopáncsot látunk, széncinkék korzóznak, felhangzik az elõírásos nyitnikék. Hogy fér ekkora hang egy ilyen kismadárba?
Áprilisi meleg, ragyogó kék ég és máris a Kõkeresztnél vagyunk. Kedves pontõrök, újabb teák és nápolyik, és Csörsz árkának pontos koordinátái a pecsét mellé, majd egy nem várt, de üdítõen rövid kaptatón a Juharosba érkezünk. Cserébe egy szép tölgyesen haladunk át, lehet hogy juhar is van, de törzsrõl, avarról nem tûnik fel. Z. elõadást tart a néhány fatörzsön megfigyelt "boszorkányseprûsödésrõl" (Gomba toxin okozta csoportos ágnövekedés a fatörzsön). Átmászunk a vadkerítés létráján, eltûnik az erdõ, vele a piros jelzések, az irtásréten viszont gondosan elhelyezett szalagok. A Máriabesnyõi vasútállomáson kis toporgás után rájövünk, hogy majdnem eltévedtünk, de szerencsére a Madách Imre út tetején egy ismerõs alakot látunk, a túra során többször elõztük egymást. Felvezetésével szerencsésen megérkezünk a 6. ponthoz, majd a célba. 7 óra 40 perc lett. (A táv GPS-szel mérve: 44,23 km). Kriszti persze már kipihenve, átöltözve vár bennünket, arcán megkönnyebbült, elégedett kaján és kicsit büszke mosoly. Már megint sikerült az öregeket valami õrültségbe belerángatnia! 7 óra lett az ideje, nagyon szép teljesítmény, de mi is elégedettek vagyunk!
Jól szervezett túra volt, kedves pontõrökkel, jól használható itinerrel, finom energiapótlókkal. Jól éreztük magunkat, köszönjük!