Címlap

Túrabeszámolók


Görgey Artúr, Batthyány Lajos, Fézler Balázs Emléktúra

MúzslaTúra éve: 20072007.02.12 14:40:11
Batthyány Lajos emléktúra

Még a múlt év novemberében értesültem errõl a túráról, amikor Nád Béla pecsétet osztott nekem a Pálóczki-réten. Tetszett az ötlet/alkalom és a színhely is. Már csak az kellett a dologhoz, hogy idõben és egészségben is részt tudjak venni rajta.

A logisztikám a következõ volt. Anyósoméktól kocsival Nagymaros-rév. Ott átkelés a 7.45-ös járattal. Tovább busszal 7.53-kor Visegrádról. Érkezés Dömösre és indulás a túrán 8.10-kor. A túra után a 13.35-ös komp elérése Visegrádon és autózás vissza anyósomékhoz.

7.15-kor már Nagymaroson sétálgattam és élveztem a napfelkelte fényeit. Már a novemberi Kaán Károly túrán is csodálatos volt átélni itt a napfelkeltét. Most is volt mit fotózni. Nem bántam meg azt sem, hogy indulás elõtt még visszaszaladtam egy másik pulcsiért, mert itt bizony még kemény mínuszok voltak. Lassan elindult a komp a másik oldalról és hozott magával egy kamiont is. Az egyensúly kedvéért innen, Nagymarosról is vitt egy másikat vissza. Jó kis hangulata tud lenni a kompolásnak. A Duna közepén járhattunk már, amikor feltûnt a túlparton a sárga, csuklós busz. Meg is szólalt a hajókürt, jelezvén hogy bizony érkezünk és várjon meg bennünket. Alig kötött ki a komp már szedtem is a lábaimat, hogy felszálljak. Még ketten jöttek így velem és elindult a tömött busz.

Hamar Dömösre értünk és jól kilépve, igyekeztem a csoport elejére kerülni, hogy minél elõbb rajtolhassak. Kívülrõl meglepett a rajt helyének (Szõke-forrás étterem) igényessége, de azért beóvakodtunk. Itt már vártak bennünket a jól ismert rendezõk, köztük elnök úr is, sportoljunk topiktárs személyében. Mivel volt elõnevezésem, így olcsón és gyorsan el is rajtoltam, a tervezett 8.10-es idõponttal.

A piros jelzést már ismertem, ám elég régen jártam már rajta. Ám a piros háromszöget vártam igazán. Nagy kedvenceim a húzós emelkedõk és bizony ezt még nem abszolváltam soha. A Szentfa-kápolna után rögtön be is kezdett egy közel 45 fokos, gyökeres meredéllyel. Mielõtt ennek nekiindultam volna, levettem magamról egy réteg ruhát, mert sejtettem, hogy itt már nem fogok fázni.

Aztán szépen adta a szintet az emelkedõ és kezdtem közben sorban utolérni az embereket is. Volt egy-két pihentetõbb szakasz, de alapvetõen nem engedett a szorításból ez a hegy. Több alkalommal is szerteszét kanyarodtak az ösvények, de meglátásom szerint mindig megérte a jelzéseken maradni. Nagyon vártam már a „Vadálló-köveket” is. Nem is csalódtam bennünk. Folyamatosan igyekeztem a látnivalókat fotózni. Egy srácot megkérve még magamról is kértem egyet. Haladtam egyre feljebb, aztán megszûntek a sziklaformák és szemben, a hegytetõn valami laposat véltem felfedezni. Ha eddig szuper látványban volt részem, akkor itt ez a négyzetére emelkedett. Ezért a csodáért bizony bármikor megéri ide felmászni. Gyönyörû napsütésben fürdött a Szent Mihály-hegy, kékségesen uralkodott a háttérben a Börzsöny, ezüstösen csillogott a Duna és ködlepel ült a Naszály alatt.

A csúcsérzés után azonban indulni kellett tovább. Visszavettem a rétegemet és megindultam lefelé. Nád Béla ezt a szakaszt nagyon rosszul jelzettnek írta, de a szalagok segítségével igen jól követhetõ volt. Közben ismét nyílt lelátás a Duna-kanyarra és a következõ célpontra, Pilisszentlászlóra is. A Varga-lósznál kezdett el igen sárossá válná utunk, mely a rövid Tüskés-hegy mászás közepette szünetelt egy kicsit. Aztán jött az igazi dagonya, de ettõl függetlenül közel sem lettem annyira sáros, mint a múlt héten a Cserhátban. Néha hangokat véltem felfedezni mögöttem, de nem értek még utol ekkor sem.

Pilisszentlászlón már jó kis túrahangulat uralkodott. Némi idõbe telt mire megleltem, hogy kitõl is kaphatok pecsétet, de aztán rögtön belenyomták a füzetembe. A Honvéd utca végén élénken érdeklõdtem a medve nagyságú kutya tulajdonosáról, de végül - két játszó gyereket kifaggatva a barátságos megközelítés mellett döntve - simán továbbjutottam.

Következett a novemberi Kaán Károly emléktúra egyik krémje, az Apátkúti-völgy, csak most lefelé. Utolértem pár rövidebb távost is, akik kedvesen elengedtek. A patakátkelések elõször nehéznek tûntek, de aztán rájöttem, hogy hipp-hopp és már a másik oldalon van az ember. A kövek ugyanis egyáltalán nem voltak csúszósak. Lejjebb érve nem bírtam kihagyni a vízesést sem, pedig egyszerûbbnek tûnt az aszfaltút. Ekkor már nézegettem az órámat, mert esélyes volt még az egy órával korábbi komp is. Átgondolva a helyzetet azonban lemondtam róla, hiszen még a Viktorin emlékmûhöz is szerettem volna egy kitérõt tenni és nem akartam fotózás nélküli futással zárni a túrámat.

A városba érve, lihegést hallottam mögülem, majd egy futó lépkedett tovább. Nagyon nézegette a leírást és figyelte a jobbra kanyart. A kálváriára érve azonban utolértem és elhagytam õt. A Viktorin emlékmûhöz letérõ útnál azért megálltam és szóltam neki, hogy ne utánam jöjjön, hanem egyenesen tovább. Húzós emelkedõ ment fel az emlékmûig, ami igazán megkapó látvány volt. Ezt bizony megérte megnézni. Innen továbbmásztam a fellegvár felé és a lépcsõsoron lejutva rátértem ismét az OKT jelzésre.

A hangulatos ösvény a parkoló elõtt ért ki egy köves útra, ahonnan már látszott a közeli Nagy-Villám kilátó. Sok futó jött velem szemben, míg végül én is megérkeztem az ellenõrzõ ponthoz. Mivel energiaitalt is osztottak, így felhajtottam a sajátom utolsó részét is és betárazva továbbindultam.

A kék kereszt jelzés nagyon szép útvonalon visz lefelé. Idõnként még fellelhetõk az eredeti OKT jelzések is, de könnyedén követhetõ az út. Megörökítettem még a Salamon-tornyot is a bástyákkal és meghúzott léptekkel 12.50-re be is értem.

Ismét sportoljunk topiktárs fogadott és megkaptam tõle a díjazást is. A fél liter meleg tea nagyon jól esett és a kultúrált sörözõ megfelelõ kényelmet nyújtott a kompig való lazításhoz. Nemsokára befutottak sétáLós bácsiék is. Még beszélgettünk kicsit és felmentünk a kompra. Õk még készültek a „Börzsönyi éjszakai” túrára, így jó utat kívánva nekik, beszálltam az autómba és negyed háromkor már a levest kanalaztam anyósoméknál.

Nagyon jó túra volt! Gratulálok a szervezõknek a munkához!