Balaton IVV 20
GPS-el mért távolság: 21,1 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 360 m.
Reggel nagyon gondolkoztam, elinduljak-e túrázni, vagy aludjam ki magam, s biciklizzek egyet. Eléggé éreztem a talpam, de azért nem vészesen, s mivel már dél körülre is ígértek zivatarokat, így inkább a gyaloglást választottam. Az is motivált, hogy ahhoz képest, milyen rosszul álltam május elején az Észak-Dunántúl Kupával, most ezzel a túrával már teljesíthetem is. Végül a gyaloglás mellett döntöttem. Gyors készülõdés, és már úton is voltam. Elég hamar megérkeztem. Parkolóhelyet találni már tovább tartott. A rendezõk ott álltak a kiírás szerinti helyen, és útbaigazítottak mindenkit, hogy bezárt a kocsma, ezért a rajtot is áthelyezték az önkormányzathoz. Egyesületi csapatunk már úton volt. A nevezés kicsit tovább tartott a beszélgetés miatt, mint elõzõ nap. Végre úton. A kék jelzés leágazását simán benéztem, illetve a térképet se néztem meg rendesen, így csak két kilométer múlva jöttem rá, hogy ezt eltoltam. Nem örültem neki. Irány vissza. Még így is, GPS segítségével is nehézkesen található meg az ösvény. De végre rajta voltam. Elég jól fogytak a kilométerek. Ekkor eszembe jutott, hoppá, a szendvicseket a hûtõben feledtem, s már esélyem sincs valami kaját venni. Persze azonnal megéheztem. Csak megúszom valahogy eléhezés nélkül. Végül két energiaszelettel és egy Sportszelettel sikerült teljesítenem a távot. A Csákány-hegyre vezetõ kaptató rendesen megizzasztott, bár nem annyira, mint vártam. Az ellenõrzõ ponton megkaptam az elsõ pecsétet, s már mentem is tovább.
A kilátót inkább kihagytam. Eléggé éreztem a talpam, így az elsõ köves lejtõ nem is esett jól. Utána viszont egészen Veszprémfajszig semmi gond. A kellemes utakon jól fogytak a kilométerek. Megelõztem egy-két ismerõs csoportot. A fotózni való sokkal kevesebb, mint elõzõ nap. A P+ jelzés, a vége felé elég nehezen követhetõ. Eddigre kezdett a túra izgalmassá válni, ugyanis Füred felõl menydörgés hallatszott. A francba! Már délelõtt is zivatar van. Viszont ez jelezte, jól döntöttem, hogy a gyaloglást választottam. Az ellenõrzõ ponton megkaptam a pecsétet, s mentem tovább. Egy jó kis kaptatón értem el a kálváriát, ahonnan Pazar a kilátás. Kihasználtam, hogy a Samsung technológiája, utómunka nélkül teszi lehetõvé a panorámakép készítését, így készítettem is ilyet. A jó kilátás viszont azt is megmutatta, merre van a zivatar. Reménykedtem, hátha megúszom, mert érzésem szerint déli irányba mozdult el. Azért, ha megnéztem volna a telefonomon, az interneten a meteorológiai radar képet, valószínûleg nyugodtabban megyek tovább.
Mindössze annyi elõkészületet tettem, hogy a hátizsák alsó rekeszébõl fölülre pakoltam át az esõkabátot. A túra hátralévõ szakasza kellemes, de nem igazán látványos. Egy helyen, térképnézegetés közben rosszul léptem, s nagyon elkezdett fájni a sarkam, pedig már abban reménykedtem, megúszom talpbetét csere nélkül. Az utolsó ellenõrzõ ponton le is cseréltem. A forrásból feltöltöttem az ivózacskót vízzel, s mentem tovább. Kisvártatva elértem azt a szakaszt, ahol már reggel jártam. Ettõl kezdve gyorsan beértem a célba. Átvettem a kitûzõt, viszont az emléklap már elfogyott. Különösebben nem zavart. Gáborék nem akarták elhinni, hogy teljesítettem az idei ÉDK kiírást, úgyhogy õk is megszámolták az igazoló lapon a pecséteket.
Visszasántikáltam a kocsihoz, átöltöztem, a közeli büfében ittam egy kapucsínót, s hazafelé vettem az irányt.
Kellemes, könnyû, de nem túl látványos túra.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 500/400 Ft-ért itiner töredékes fekete-fehér, térképvázlatos igazolólapot (saját térkép elengedhetetlen), emléklapot és kitûzõt kaptunk. Veszprémfajszon és a célban hideg ásványvíz volt az ellátmány. A célban ezen felül, induláskori megrendeléssel, jutányos áron gulyást lehetett kapni.
|
