Túrabeszámolók


Meteor

SumAnachenTúra éve: 20142014.09.15 16:04:34



2014.09.13 – Meteor 50


Mikor megtudtam, mikor lesz a Meteor túra idén, nem sokat gondolkodtam, erre a túrára akartam elmenni. Volt még sok más túra is, lehet, hogy olyan tájakon is, ahol sosem jártam, de a Meteor túra valamiért már tavaly lebilincselt. Budai-hegység. Ez a szó ebben az évben nem sok újat mutat, és nem sok jóval kecsegtet, hiszen hétrõl-hétre szerveznek túrát. A kulcs viszont, az útvonalválasztás, a lebilincselõ táj és 25 év szakértelem. A Meteor Túrák 25. rendezése ugyanúgy folyt, mint tavaly. Szerény nevezési költség egy szép jelvényért és egy italért a célban.


A tavalyi tapasztalatok alapján már tudtam, hogy a túra során szolgáltatás nem lesz, vízvételre viszont többször is van lehetõség, így nem aggódtam. Az idõjárás-elõrejelzés nem kedvezett a túrának, viszont ennek ellenére sikeresen vizsgázott.


6:30 után értem Hûvösvölgybe köszönhetõen a 3-as metró buszosításának a felújítás miatt. Nagyon remélem, hogy a felújítás lerövidíti majd menetidejét, és hasonlóan a 2-es vonalhoz, szép felújított állomásokat is kapunk majd.


A Rajtban ismerõs túrázók, és a szervezõk jó kedélye fogad. Nem esett, és ez azt hiszem mindenkit örömmel töltött el.


Befizettem a nevezési díjat, és még jókat viccelõdtünk, elmesélte az egyik szervezõ, hogy milyen kálváriát kellett megjárnia tavaly, mikor a Mária-menettel egyetemben kellett valahogy az embereit összeszednie autóval, a menet végett meg nem nagyon volt hova közlekedni.


Minden nehézséggel szembenézõ profi szervezõknek tartom ezt a társaságot. Van akkora rutinjuk, hogy ez a túra simán kenterbe veri a Budai-hegyeben szervezett túrák 99%-át. Pedig nincs szolgáltatás. Nem ez számít. Nem tudom, hogy van-e más túra, aki elmondhatja magáról, hogy saját útvonaljelzéssel rendelkezik, s egyes szakaszai a túrának külön engedély-köteles. Idén is megkapva az engedélyt bátran hatolhatott be az utazó az általában tiltott területekre.


Térjünk azonban vissza a túra elejére 6:50-kor végül nekiindultam. Tavaly szakadó esõben részben U96, részben Dani társaságában tettem meg a túrát és egy hatalmasat kavartam (kb. 2 km) Az itiner, amit kapsz részletes és bõséges, minden adat rendelkezésre áll. Én mégis a tavaly már jól bevált módszerhez folyamodtam. Ránéztem a rajzolt térképre. Sejtésem szerint ezt Gyula rakta össze, ez a térkép úgy nézett ki, hogy annál több nem kellett a tájékozódáshoz. Az útvonal során egyértelmûen látható volt két pont között milyen jelzést, esetleg szalagozást kell követni.


A Tavalyi évvel ellentétben azonban az esõ nem áztatta el a szalagokat jóval kevesebbet rongáltak meg, így tökéletesen lehetett követni. Egyszer fordultam talán csak rossz irányba, saját hibámból, nem néztem balra, és a sarasabb kijáratlanabb jobb oldali út szimpatikusabb volt egészet hat lépésig.


Sorra értem utol a túrázókat, többeket ismertem már, köszöntöttem, megálltam kicsit beszélgetni velük, de lényegében az ismert szakaszon elég gyorsan végig mentem. Ez a szakasz kb. a Csacsi-rétig tartott. A számomra az igazi szépség az egész útvonalra igaz volt, de a különlegességet a Meteor-szurdok az M jelû utakon való haladás volt. Az elzárt részeken haladni az igazi szépségeket adott. Igaz volt közte olyan rész is, ami épp ürességétõl kongott.


Az elsõ 21 km-t nem sokkal több, mint három óra alatt tettem meg. Mielõtt odaértem, nem felejtettem el venni az ott lévõ piacon egy almát egy idõs nénitõl. Nagyon finom volt, a termelõi piac tökéletes „feltételes ellenõrzõpont” volt számomra.


Kedvesen megkérdezték, megyek-e tovább, tavaly se volt kérdés a szakadó esõben, most meg pláne nem, hiszen még a napocska is ki-kisütött. Gyönyörûséges igazi õszi idõ volt. Szeretem az õsz-t az esõzések ellenére.


Folyamatosan haladtam, fényképeztem, örültem, ismét magával ragadott ez a túra, hol egy-egy gombának, hol a szép tájnak, hol mohával borított erdõsávnak nem tudtam ellenállni és megálltam fotózni, makrózni. Sokat nem pihentem, nem igényeltem.


A Tarnai-pihenõnél a legnagyobb meglepetésemre mézes süteménnyel kínáltak. Házi készítésû volt. Nem számítottam rá, és a kedvesség, ami ezzel járt olyan plusz energiákat adott, amit nem lehet átadni. Ez jellemzõ az összes többi pontra. A pontõrök hölgyek, és urak, akik idejüket áldozták a túrázókra megérdemlik a dicséretet és egy hatalmas köszönetet. Mindig fel tudtam töltõdni. Kb. 35-40 kilométerig nem is éreztem azt, hogy megyek, minden pont után úgy éreztem, most indultam el egy túrán. Számomra is meglepõ módon ritkán ittam a szendvicseimhez nem is nyúltam.


Nagykovácsi nem örülhetett annyira a szép idõnek, mire odaértem épp kiborították a dézsát. Szabályosan ömlött az esõ. Persze, készültem, így nem ért váratlanul és szárazan megúsztam. A Nagy-Szénásra felfele belementünk ebbe az esõfelhõbe és bár innentõl nem esett az esõ, túl sokat sem lehet látni. Remekbe szabott panorámakép készült a nagy fehér foltról.


A Muflon itató volt az a pont, ahol már éreztem a hiányát néminemû folyadéknak, így elcsábultam és megittam egy fél liter almafröccsöt. Elõször ilyet a Kakukk vendéglõben kért egy túrázó, tõle lestem el, és nagyon bejött, így ha szomjas vagyok és még rostosat is akarok inni: íme, a megoldás.


Visszafelé az Országos Kék Túra jelzésen már ismerõs volt minden. Ezt a teremet nem is olyan rég jártuk be az éjszaka közepén az ellenkezõ irányból Jeremcsuk Istvánnal, (Szintén túra keretén belül) A Sziklás résznél továbbra sem értettem, hogyan tudtunk itt felmenni, most a csúszástól kissé félve, de koránt sem lassan ereszkedtem. Máriaremetén a templomnál sok boldogságot kívántam az ifjú párnak, pecsételtem egy utolsót. Az utolsó kilométerek nem voltak már olyan érdekesek, de így is telve voltam az élményekkel és jó kedvvel, így értem be a célba, ahol ismét kedélyesen fogadtak a szervezõk.


Megkaptam a 2. immáron fehér színû jelvényt – kicsit sajnáltam, hogy nem készült valami különleges jubileumi – kicsit még beszélgettem, pecsételtettem, majd siettem, mert úgy volt, hogy még aznap este indulok Tokajba, ez kicsit máshogy alakult a végén, de ez már egy másik történet…


Köszönöm a remek szervezést, örülök, hogy a túra nem szûnik meg, mindazonáltal az eddigi szervezõgárdának is minden tiszteletem, hiszen egy remekül vezetett útvonal, nem egy általános, számomra az egyik legszebb túra a Budai-hegységben.