| Jandi | Túra éve: 2007 | 2007.02.20 23:58:01 |
|
|
Börzsöny-bérc 35
A szokásoknak megfelelõen késõn érkeztünk a rajthoz, így kereken 10:00-ás rajtidõvel sikerült elindulni a 35-ös távra, amin a rajtoltató srác kicsit meg is lepõdött. Az biztos, hogy akik velünk egy idõben rajtoltak, azok mind a 25-ös távra neveztek, így gyakorlatilag az egész túrán egyedül mentünk.
Rövid aszfaltozás után így-hát fel is kanyarodtunk jobbra a gerincre, és Holló-kõig gyakorlatilag végig ezen a gerincen hasítottunk. Kis csapatunk erõltetett menetelése így kora hajnalban :), bemelegítetlenül még nem is esett jól. Az idõ kezdetben kellemes volt, ám kb a Holló-kõi ellenõrzõponttól már kellemetlenül hideg szél fújt, ami némileg rontott az amúgy gyönyörû kilátás élvezhetõségén.
Holló-kõrõl lefele lehetett kicsit pihizni, bár a terepre figyelni kell, mert trükkös..eztuán a Kuruc-patak, Fekete-rét szakaszon elõször mély sárral borított dózerúton (inkább mellette az erdõben, mert ott könnyebb volt), majd vágás utáni fatörmelékkel borított földúton, utána pedig szûk, hegyoldalban haladó ösvényen közelítettük a Fekete-rétet. Ez utóbbi nekem igencsak tetszett, még a szûk ösvény kényelmetlensége ellenére is, mert igen látványos lejtõk voltak alattunk. Ez a szakasz nagyjából szintesen megy, kiváló lehetõséget nyújtva a Nagy-Hideg-hegy megmászására való felkészülésre.
A késõi indulásunk miatt egyébként a Fekete-réti pontõrrel már szembe találkoztunk, ugyanis bezárta a pontot.
A túra legnehezebb része a Nagy-Hideg-hegy meghódítása volt, ahol ráadásul sikerült kiéheztetnem is magam, és még Apám is bekapcsolta a terminátor-módot: kíméletlenül, egyetlen apró megállás nélkül dózerolta el a hegyet. :) Én ezen a ponton a túlélésre rendezkedtem be, és a gerincre való feljutás után nem túl lelkesen konstatáltam, hogy el kell vonszolnom magam a csúcson lévõ menedékházig, ahol hosszas újraélesztésembe kezdtem, ami felemésztette az élelmiszerkészletem 95%-át. :) A kilátás amúgy innen is eszméletlen...különösen jól mutatott a Duna a távolban.
A kb 20-30 perces pihi után nem esett éppen a legjobban a mozgás, de éreztem ahogy az újjonnan bevitt energia szétárad a testemben :) és Csóványost már lendületbõl megoldottam, ezúttal nem hagytam magam leszakítani. :) A csúcson Atti barátunk kedvéért elidõztünk egy kicsit. Megvártuk míg egyedüli vállalkozóként fölemgy a kilátóba, és szeritne halálközeli élményben részesül. :D
Hát a túra a Csóványos után szinte véget is ért. Na nem a távban, mert abból még volt bõven, de különösebb "akció" nélküli menetelés volt már csak hátra. Ezután egy nagyon rövid max 100m-es szakszt leszámítva nem mentünk többet fölfelé. Említésre méltó még a Királyháza elõtti gerincen ereszkedõs szakasz, ami látványban az utolsó élmény volt a túrán...már csak azért is mert Királyházára érve besötétedett. Itt pontõrt már nem találtunk, így hát közkívánatra itt is egy kb 10 perces pihi következett, majd a túra legrosszabb része: 6 km -es menetelés aszfalton a sötétben vissza Kemencére.
Utolsónak érkeztünk be 8:46-os idõvel.
A szervezésrõl:
Már az elején látszott, hogy nem a legprofibb, mivel igazolólap, és térkép már nem jutott nekünk, így hárman pecsételtettünk egy olyan térképmásolat hátuljára, amire tollal volt bejelölve a túra útvonala. A célban pedig a kitûzõ fogyott el mire visszaértünk, mivel az elõzetes nevezés alapján jóval kevesebb indulóra számítottak. (A kitûzõket a srácok elvileg postázzák...várjuk. :))
Összességében a nem túl profi szervezés ellenére is nagyon jó túrát sikerült teljesítenünk, szerintem nagyobb "látogatottságot" érdemelne.
Jandi |
| |
