LeFagysz 55 - 2725 m (Börzsöny)
Pénteken nagyon unatkoztam itthon, így gondoltam egyet, és 10:55-kor már a vonaton voltam, ahol Vácon átszálltam a kis BZ-re, majd Szokolyánál leszálltam.
Egy kis másnapi bemelegítést is beiktattam, a P- jelzésen, ami nem a legjobb volt, Szokolyáról felsétáltam Királyrétre, majd kis kérdezõsködés, és a Fogadó is meglett, ahol aznap aludtam. Mit mondtam, aludtam?? Hát csak szerettem volna, ugyanis jött vmi nagy egyetemista csorda, és akkora hangzavar, zene, és idióta ordibálások voltak este, hogy nagy bosszúságomra kb sikerült 3 órát aludnom..
Másnap 5-kor természetesen már ébren próbáltam ráhangolódni a túrára. Ismerõsöket köszöntgettem, és vettem 3 fél literes üdítõt, ugyanis a túra közbe nincsenek szolgáltatások.
6:30-kor én is úgy gondoltam ideje lenne indulni, fel a Camelbak-et, és uzsgyi.
Már az elejétõl nem kíméltem magam, az aszfalton elkezdtem futni, épp akkor jöttek kocsival Gazdag Tomi és Anna. Hamarosan jött az a pont, amire nagyon kíváncsi voltam hogy hogy fog menni. Mikor kéktúráztam erre, akkor 3szor is meg kellett állni.
Ez pedig az Inóci Vágás volt a maga 5 km-- 510 m-es emelkedésével. Túrázókat hagytam el, értem utól, sikerült megállás nélkül felérni, de nagyon kemény volt ismét. A 2.pont elõtt még utólértem petamit, bakancsbogit, és még pár ismerõst, majd a ponttól repesztettem lefelé, mivel jó kis lejtõ volt, és kb. 10 perc múlva már a 3. pontnál is voltam, ahol a pontõr b.feri volt. Itt értem utól a bubu vezette delegációt, akik ekkor még meglepõen keményen és gyorsan nyomták. Hegyes-hegy elõtt utólértem gudlukingékat, majd a pont elõtt b.feri épp érkezett a saját pontjára, de elõtte közölte hogy második vagyok, larzen van elõttem kb pár száz méterre.
A Kereszt völgy biztos nem azért kapta a nevét mert a K+ jelzés fut benne, de azért jókat mosolyogtam ezen a részen. Kivéve amikor a patakokon kellett átkelni, és egy reflexmozdulaton múlott hogy nem csobbanok. Messzirõl ismét túrázókat láttam, az egyikre azt hittem hogy larzen, mivel bferi nem mondott mást, de tévedett, ugyanis voltak még elõttem páran. A Fagyos kút másodszori érintése elõtt éppen jött vissza larzen, ugyanis utána is egy kicsit vissza kellett jönni. Kedvet kaptam, és én sem tököltem sokat a pontnál futottam is egybõl tovább. Salgóvárig elég brutál volt az út, olyan helyeken volt szalagozva, ahol sztem még ember nem járt, max aki szalagozta. Ja, és még emelkedett is durván. Már vártam a Salgóvári pontot nagyon, de akkora szél volt hogy odaadtam a pecsételõlapomat, és már ott sem voltam. A Kuruc pataki EP elõtt a K háromszög jelzésen értem utól larzen-t. Ezen a részen nagyon kellett figyelni, mert kidõlt fák tömkelege minden egyes lépésnél. A Kuruc pataki pontõrnek nem volt se tolla se bélyegzõje, de volt vmi jelszava, amibõl persze én csak a DJ részére emlékszem :-) a másikat meghagytam larzennek:) Innentõl nagyon veszélyes rész jött, egy rossz mozdulat, és akár halálos baleset is lehetett volna. Itt szinte végig gyalogoltunk, nem kockáztattunk. Közben larzen mesélte hogy mi várható, és mi lesz még, illetve mi volt régen. Sokszor járt már erre. Majd jött egy naggyon durva emelkedõ még mindig a Kháromszög jelzésen. A Fekete-pataktól Magosfa nyergéig. 2,6 kilcsire 370 m :D Itt larzent kicsit elhagytam, a saját tempómat szerettem volna menni fölfele, de így is piszkosul kifáradtam mire felértem. Ezt a szakaszt én a Szalajka Völgy- Istállós Kõ részhez hasonlítottam. Magosfa csúcsán megálltam, könnyíteni magamon, és nemsokára larzen is megjött, de a pont sehol nem volt, pedig már negyed órája ki kellett volna nyitniuk. No mindegy, nyomtuk tovább. Jött a Z+ rész, féltünk hogy nehezen lesz követhetõ a jel, de szerencsére jók voltak a jelek, ellentétben a talajjal, ami olyan sáros volt, hogy ilyent még szinte nem is láttam. Gyalogoltunk szépen lefele, beszélgettünk, de futni itt egyszerûen nemtom hogy lehetett.. Erre cáfolt rá nemsokára a mögöttünk érkezõ Gazdag Tomi. Hármasban vágtuk át magunkat a szalagozott dzsungelben, és Királyházáig együtt is maradtunk így hárman. Innen jött a hosszú kemény meredek emelkedõ. Tomi itt ellépett, és én is elköszöntem larzentõl, és tempósabbra váltottam. Persze Tominak csak a hátát láttam jó messze. Megváltás volt felérni a Málna hegyhez, innen épp indult tovább Tomi, de nem tartottam vele, kicsit beszélgettem a pontõrrel, és frissítettem az italomból. Na és jött a Csóvi megmászása a Z- jelzésen. A síkokat igyekeztem megkocogni, az emelkedõkön meg tempósabban. Így hamarosan felértem a Csóvira, ahol piszkosul hideg, és szeles idõ volt, a pontõrök sátorba voltak. Tomi épp indult ismét tovább innen. Boldog voltam, mert innentõl tudtam hogy már csak lejteni fog az út. Mentem is mint a hülye, a taknyom repült húszfele, mert persze már nem érdekelt senki és semmi :)) A Suta berki nyiladéknál még volt egy pont, de odaadtam a lapot, és suhantam is tovább, és rá 10 perccel már a célban is voltam, ahova Tomi kb. 5 perccel hamarabb érkezett meg. Õ volt az elsõ beérkezõ, én pedig a 2. :) Sikerült szerencsére egy jó idõt futni ismét, és boldog vagyok a 8:40-es eredmény miatt. :) A Börzsöny megint kitett magáért, de mint ahogy a Börzsöny nem viccel, ma én sem vicceltem vele :) Köszi qvic-nak a hazautat.
|
