Csatlakozom az elõttem szólókhoz és köszönetet mondok a szervezõknek, amiért ismét részem lehetett ebben a hihetetlen élményben, amit a decemberi Vulkántúra jelent! Az elõzmények ellenére az útvonal és a szervezés is teljesen rendben volt, úgy sejtem, hogy emögött sokaknak igencsak komoly munkája lehetett.
Harmadszor indultam, de nagyon remélem, hogy sikerül még néhány következõ alkalommal is eljönnöm és végig mennem. Idén is minden megvolt, amiért beleszerettem ebbe az útvonalba és a december közepére esõ idõpontba. Napkelte, napnyugta, és egy kis éjszakai túra. A Csóványoson igazi tél hóval és metszõ jeges széllel, gyönyörû napsütéses panorámával. Fekete-völgy felé néhol már egészen kitavaszodott, megáradtak a patakok, a Salgóvárnál pedig hol jeges, hol saras komor késõ õsz köszöntött be. A nyugati gerincet már megint alábecsültük, csakúgy mint a második mászást a Nagy Hideg-hegyre, vagy éppen a soha véget nem érõ ereszkedést Magyar-völgybe, ami legalább annyira nehéz volt, mint a nagy mászások. A legnehezebb szakasz nekem mindig az utolsó nyolc kilométer, ami ha fizikailag nem is annyira nehéz a monotonitása miatt igencsak megerõltetõ. Ami biztos, hogy a túra hossza nem árul el sokat a nehézségérõl, hazafelé pont azon gondolkodtam, hogy tavaly egy 50-es túrán másfél órával jobb idõt mentem, úgy hogy nem nagyon rohantam ott sem és itt sem, csak éppen mentem a szokásos tempómban. Most viszont a legvégén már igyekezni kellett, hogy hozzuk a szintidõt. Szóval küzdeni kellett, de megint azt éreztem, hogy megérte, egy igazán szép és tartalmas nap volt. Egyedül az erdõt volt rossz látni néhány helyen, lesz ahol már ki sem heveri a pusztulást, de szerencsére úgy tûnt, hogy ez csak kevés, arányaiban kisebb kiterjedésû területrõl mondható el. Az út elõttünk járható volt.
|
