Ideális kirándulóidõt mondtak egész hétvégére, ezért mertem bevállalni ezt a téli túrát, amúgy jobban kedvelem a tavaszi/õszi idõszakot. A 7.35-ös MÁV-buszal mentem ki Piliscsabára, 8.20-ra ott is volt. Már a buszon látszik, hogy sokan gondolkodtak hasonlóan, és kihasználják a szép idõt. Még a két MÁV-os (sofõr, kalauz) is arról beszélget, inkább túráznának ma õk is. (És este Kitörés túra, jól informáltak.) A nevezés gyorsan megy, elõneveztem, mert eléggé sokalltam a 2000 forintos helyszíni nevezést, így csak 1000. Megéri mindenféle egyesülethez tartozni, akkor csak 500 a nevezés.
Az út Piliscsabától a kék jelzésen halad, majd K+ és piros az irány. Az út itt még egész jó, inkább havas, fagyott, de nem csúszós vagy sáros. A piroson jó kis kaptatós rész van felfelé, de havas, kellemes az út. Az 1. EP a nagyszénási emlékfalnál van, innen még kicsit felfelé vezet az út, szerintem a túra legszebb részéhez, a Piliscsaba és Nagykovácsi közötti magaslatra, ahonnan messze ellátni. A nap süt, a hó befedi a dombokat, tisztára mintha egy síelésen lennék. Sajnos tovább kell indulni Nagykovácsi felé, mert a szintidõ szorít. Ezen a részen nagyon durván letarolta a tavaly dec. 1-i ónos esõ az erdõt, szomorú látvány. (Akkor így nézett ki: https://www.youtube.com/watch?v=ixCFg6-PB0M)
A 2. EP a Vörös-pocsolyánál van, innentõl kezd igen saras lenni az út, általában kikerülhetõ, de a Petneházy-rét környékén már nem. Mivel még van erõm, próbálom kikerülni a sarat, kevés sikerrel. Itt is nyoma van még az ónos esõnek, kettétört villanyoszlopok mellett is elhaladunk, azóta is letörve hever két darab, kábel a földön. Durva látvány. (Megy valami nagyfesz mellette, szóval van villanyvezeték, de az már nagyobb méretû, vasszerkezetes típus, nem ez az öntött beton, ami a településeken szokott lenni. Nem tudom, hogy azt azóta hozták-e helyre, vagy eddig is ott volt.) Ezen a részen van az, hogy kétfelé lehet menni a piros jelzésen, nekünk még a rajtnál mondták a szervezõk, hogy balra tartsunk, mert a jobboldali irányban 5 centi mély, kikerülhetetlen sár van. Megfogadtuk a tanácsát, képzelem milyen lehet az az irány, ha ez is ilyen.
Elérem a Fekete-fejet, a 3. EP ennek a tetején van. Viszonylag járható, sokszor jártam már erre, kaptatós, de leküzdhetõ. Tovább a piros sávon, keresztezzük a Szépjuhásznét, fel a Nagy-Hárs hegyre, ez egy elég kaptatós szakasz, szenvedek vele rendesen. Elérjük a zöld kört, a körutat, na, ez teljesen le van fagyva, oldalt kell sasszézni, hogy ne vágódjak el. Havas-jeges az út, figyelni kell rendesen. A 4. EP a körút és a sárga jelzés találkozásánál van, pecsét, aztán irány lefelé a sárgán, kisvasút keresztezése, aztán Kisvasút, Hûvösvölgyi állomás, minden túrák alfája és omegája. Muszáj valami meleget ennem, betolok egy hot dogot, mellé innivaló, kicsit arrébb veszem észre, hogy itt van egy hivatalos frissítõpont, szõlõcukor és nápolyi a választék. A szõlõcukor ad plusz erõt és mindent lebíró akaratot.
Innentõl ismét sár, sár, sár és van még némi sár is. Sáros a sárga, felfelé és vízszintesen is. A Határ-nyeregnél felkapaszkodás, a kaptató annyira nem sáros, itt jön az 5. EP. Itt van a tetõn az esti Kitörés túra egyik EP-je is, már készülõdnek a szovjet egyenruhások, álcasátruk is van, elhaladunk mellettük a sárga jelzésen. Arra gondolok, jól feltapossuk a sarat az esti túrázóknak. Mondjuk, lehet, addigra befagy újra. A sárga jelzés továbbhalad fel a vitorlázórepülõtér feletti magaslatra, süt a nap, de itt azért hidegebb van. Lefelé elég jeges az út, de nem esek el. Tovább vezet az út nyílt terepen, na, itt kikerülhetetlen, mély, és idegesítõ SÁR van. Az ösvény mellett menni fárasztó, így feladom, gázolok ahol tudok, ahogy látom mindenki próbálkozott valahogy, több ösvény van, de egyik se az igazi. Valahogy elcsalinkázok a sárga és kék találkozásáig, de sokat kivett belõlem ez a szakasz.
Itt van egy kis kavarás, hirtelen mások sem tudják, jobbra vagy balra kell menni, de végül balra kell menni a kéken, egy hatalmas kanyart teszünk, a cél légvonalban közel lenne, de még nem tisztították meg a fáktól az erdõt. Ezt a részt is eléggé letarolta az ónos esõ, fehéren meredeznek szerencsétlen fák. Nem tudom, milyen lesz az erdõ, ha beindul a tavasz, és ezzel a kártevõk. Szerintem az összes „nyílt sebbel” rendelkezõ fa esélyes, hogy elpusztul, de ne legyen igazam. Tovább a kéken, majd a kék-zöld közös szakaszon, viszonylag havas-jeges az út, de felüldülés a sár után. Visszafordulás egy nagy U kanyar után, innentõl már szervezõk igazítanak útba, és a Csúcs-hegyi víkendházak és paloták között érjük el a Menedékház u. 22-t. Oklevél, virsli, kenyér, tea ezután a kimerítõ túra után. Innen még 20 perc gyalog a 137-es busz megállója, nem hiányzik ez a séta, de minden leküzdhetõ.
Pozitív, hogy évszámos és egyedi a kitûzõ, és az oklevél is aranyos. Kifejezetten a dizájnosabbak közé tartozik a túrák között. Az itiner használható volt, semmi flanc, a szöveges leírás és a térkép is egyértelmû volt. Az Endomondo program nekem 28.96 km-t mért a túra hosszára, szóval a távolsági adatok nekem máshogy jöttek ki. Az elõnevezés kötelezõen ajánlott, mert azért 2000 forint szerintem sok egy ilyen puritán túráért. |
