Kiss Péter Emléktúra 20
Hasonló dagonyára készültem, mint a két hét ezelõtti téli mátrán, szerencsére Isten megóvott ettõl a túra nagy részén.
Csipõs napsütötte reggelre ébredtem, bár azért messze elmaradt ez a téli reggel a gyerekkorom telétõl. Sástói parkolóban kényelmesen volt a hely, a KTE emberei jól irányitottak. Fél8 kor ott voltam, de csak 8órakor engedtek minket 20 asokat elrajtolni, eddig kényelmesen volt idõm elkészülni, toalett kávé és egyéb teendõkkel, sõt még a Rákóczi jelvényszerzõre is beneveztem. Átböngésztem Kiss Péter életrajzát és meglepõdve döbbentem le hogy alig volt idõsebb nálam.
Mátrafüred - új utakon lefelé
Míg a parkoló mögötti hosszú lépcsõsoron vonultam a tömeggel, agyban próbáltam eldönteni taktikámat az útvonalakra. Lényegében a környéken már minden túristaútvonalon jártam csak pont ezen a S+ és PO nem. Ennek ellenére gyorsabb lassabb kocogással letudtam e szép tájat s csakhamar becsatlakoztam a p- jelzésbe, amirõl már gyerekjáték volt eljutni a buszmegig. 3 perc késésbe voltam az itinerhez képest.
Kékestetõ - új utakon felfelé
Most felfelé következett az új felfedezés. K+ a patak mellett vezetett felfelé s csakhamar ketté vált K3ra, amely visszavezetett a patakon át ahol már vártak a feltételes ep-sek. Kényelmesen meneteltem, a föld messze jobb volt így fagyottan kissé havasan, mint a két ezelõtti dagonyában. Azért kis lábmosás nélkül nem úsztam, mikor az út visszavezetett a patakon át. Az út lényegében a hegyoldalban vezetett fokozatosan felfelé. Igazából egy nagyobb tüdõszürõs emelkedõ a K+ beágazása elõtt volt, s ekkor már a hó is beborította a tájat. Félúton megálltam, vettem magamhoz egy szendvicset kicsit ittam. s zsebkendõ híján csere zokniban fújtam ki orromat.
Az elágazás után a k+ jelzés járhatóbb volt felfelé mint az oly sokszor emlegett két hét ezelõtti mátrahegyen, amikor itt már erõsen kerestem az egyensúlyomat a csúszósssá vált havon lefelé. 1 órán belüli szintidõvel értem el a túristaházat, így kedvesemre gondolván még arra is volt idõm hogy vegyek valami szívhez szólót neki, valentin nap alkalmából.
Kis kõ - "síelés"
Bár úgy gondoltam, hogy ez lesz a túra legkönyebb része, de mire leértem ez lett a 2. legnehezebb része. Szükségem volt a meleg teáraé s a zsíros kennyére is, mert már a síháznál figyelmeztették a a hosszabb távra nevezõket hogy a vihar miatt kidõlt fák áthúzták utaikat. Miénket ugyan nem, de azért a vihar itt is puszított. Addig nem is volt gond miíg az utakon keresztül vezetett az út. De mikor be az erdõbe igencsak észen kellett lenni. A hó nagyobb volt mint Kékesen , csak nem térdig ért, a havon kidõlt ágak voltak szerte széjjel, ráadásul az útvonal se volt még kijárva, viszont jó nagy keréknyomok szelték ketté a hegyoldalt.Kis híján el is vesztettem a jelzést az elágazásnél, de csakhamar megtaláltam. Egy darabig jó volt, s már kijártabb is volt a jelzés, de amikor elkezdett lejteni kénytelen voltam, oldalhelyzetbe helyezkedni, s csúszni lefefé támatsztva magamat a botjami mint valami kezdõ síelõ. Nem volt egyszerû, de sikerült. Kis kõhöz tovább érve a Z3on pedig szinte a nagy hóval kellett küzdeni, mert szinte mindenki a lenti utat választotta.
Mátrafüred- változatos tájakban
Tartottam még az egy órán belüli szitnidõt, így még elrágcsáltam a csokit, beszélgettem az eps ellenõrökkel akik kint töltötték az éjszakát a túra távjairól. Ezek után igencsak változatos tájak vezették lefelé utamat a P-jelzésen.
Elõször a havas mûúton vezetett végtelen hosszáságú kilométereket megtenni. Lábaim már érezték a terhelést, igencsak fájtak ami jelzés volt számomra, hogy még egy tizest letudok túrni, és jó hogy nem a hosszabb távra neveztem be edzetlenségem híján. Utána visszavezetett az út a magas fák közé vívõsebb lejtõn lefelé, de már az avar több helyen megjelent míg nem mikor már a táj átváltott bokros gallyas labirintusba teljesen eltûnt s az úton hellyel közzel megjelnet a sár. Ezek után ritkás fák között vezetett a jelzés, tökéletes idõ lett. Mire leértem a Csepegõ forráshoz, további dózerutat már a nagyjából a sár, de még jól járható sár uralta. Aztán vissza a sûrá fák közé egy kis fenyves, majd újra lejtõs bokros domboldal vezetett lefelé a patakhoz, amelynek csobogása zene volt a füleimnek. Nyertem egy újabb húsz percet a high tech bolthoz érve.
Sástó - újra dagonya
MÉg pihentem egy tíz percet kis kávéval és két szendviccsel táplálékot vettem magamhoz az utolsó részre. Sokkal könnyebbre számítottam, de ez lett a túra legnehzebb része, s nem csak azért mert már teljesen kivoltam. S+ jelzés ahogy ment a mûút mellett , úgy nem csak aszint, de a sár szintje is emelkedett. Újra a két heti feeling volt soron, de akkor könnyebb dolgom volt lefelé. Így viszont felfelé lépkedve bokáig a sárban süllyedve igencska nehéz és megerõltetõ volt felfelé menetelni a magas bokrok között. De ami késik nem múlik ,s nagy erõfeszítések árán feljutottam az elágazásig s vele eggyütt a reggeli lépcsõsorig. Mire felértem a 200 lépcsõfokon már igencsak sípolva vettem a levegõt akár egy meghibásodott gõzmozdony.
Másfél órán belül szintidõvel visszaértem az Adrenalin park rajtához. Összességében egy jó kis túra volt, megfelelõ élelelmmel s itinerrrel ellátva, igazából bosszúságot csak az utolsó résztáv dagonyája okozott. Elégedetten tekintettem le a parkoló hegyoldaláról, s emlékeztem pár percet Kiss Péterre, még ha nem is ismertem is. |
