Sárga 70
(Valahol Pilisvörösvár környékén, egy korán kelõ polgár....
- Jó reggelt fiúk! Teljesítménytúra?
- Jó reggelt! Igen, igen, sétálgatunk.
- Merre lesz tovább, honnan jöttek?
- Esztergomból indultunk, Budaörs a vége.
- (Legyintés) Az itt van a közelben, azért jó utat.......)
Este fél 11 körül értem a vasútállomás "patinás" épületéhez, majd némi kevergést követõen, a nevezést is letudva kerestem kollegámat, Attilát. Közben Pisti is feltûnt, majd Marcsi, és Zoli köszöntek rám. Jólesõ izgalommal, jókedvû beszélgetéssel telt el a rajtig hátralevõ idõ, majd az indító pecsét után megindult a teljesítménytúrázók végeláthatatlan folyama. Attilához csapódtam, aki erre a túrára nem tervezte, hogy terepfut, de róla viszont tudni kell, hogy a "sétatempója" sík szakaszon ugyanannyi, mint emelkedõn, tehát a Vöröskereszt elõtt már el is tûnt elõlem, legközelebb már csak a célban találkoztunk,megvárt, amiért nem lehetek elég hálás, hiszen haza is dobott minket Pistivel.
Hosszú sor kígyózott az ell. ponton, mindenki kifújhatta magát, aztán bele az éjszakába. A fejlámpák fénycsóváit követve gyorsan lehetett haladni( a korai indulás egyik elõnye), nem mellékesen kiválóan jelzett volt a szakasz. Hamarosan már Marcsiékkal koptattam az utat, repült az idõ a jó társaságban. Némi eü. pihenõ után után próbáltam belehúzni, majd a távoli kutyaugatást hallva tudtam, hogy Szentlélek nincs már messze. A kihalt, álmos, de a kutyáktól hangos falu hamar elmaradt mögöttünk, kezdõdött az emelkedés. Magamhoz mérten jó tempóban, megállás nélkül megvolt. Pilis-nyereg csak egy villanás. A Hold gyönyörûen világított be az erdõbe, egészen különleges érzés volt kocogni a lejtõn.Az éjszakai menetnek mindig megvan a varázsa, de ez a péntek kora hajnali erdõjárás, leírhatatlan volt....
Idõközben újra csatlakoztam Marcsiékhoz, sõt, Pisti is elõkerült, együtt frissítettünk az Ep.-n. Jó tempóban hamar elértük a Vörös-hegyet, majd a Kálváriát. Itt, valószínûleg egy másik túráról ott felejtett szalag miatt másik irányból mentünk fel a tetõre, de hamar megtaláltuk a pontõröket. Némi kevergés után végre a Sramli. Pihenõ, közben egy kis beszélgetés Sanyival (CsST), és túratársaival, akikkel kellemes meglepetésemre összefutottunk. Egy kicsit hosszabbra nyúlt pihenés után újra úton. A bevezetõben említett korán kelõ polgárral történõ beszélgetés után vidámabban, jó tempóban álltunk neki a Muflon-Itató elõtti emelkedõnek. Mögöttem egy lány folyamatosan a sarkamban, néha szólt, hogy jó a tempóm, ha nem gond, jön közvetlenül mögöttem. Hát ezek után aztán tényleg nem lehetett lassítani, bár mire felértem, minden oxigén molekulát külön-külön köszöntöttem...
Nem egyszerû túratárs csatlakozott hozzánk.. Nem igazán értettem a koncepcióját, a néha vad rohanás, és a folyamatos sör/rövid kombináció nem az én világom, nemsokára el is maradt tõlünk. Pisti visszavett a tempóból, én kicsit felpörgettem a ritmust. Újlaki-hegy elõtt már újra a Marcsi-Zoli párost boldogítottam. Káprázatos panoráma várt, de persze elõtte még a pecsét. A nem könnyû, köves szintleadás után Hûvösvölgy. Sokakkal ellentétben én nem vagyok oda a pizzáért, hamar indultam tovább. Elég komoly hibát követtem el, az utolsó kútnál nem töltöttem vizet, késõbb szenvedtem is ez miatt egy jó szakaszon.. Útközben aztán itatópont, ahol a hideg(!) bodzaszörp csodákat mûvelt. Jobb erõben lassan utolértem,korábbi túrákról megismert tatabányai különítményt. Feltûnt Budaörs, és a sokat emlegetett Törökugrató.Rosszabbra számítottam az elmondások alapján,de nem készített ki. Ellenben a célig tartó aszfaltkoptatás már nagyon nem hiányzott.... A Sörözõ elõtt aszfaltra fújt jelek nagy kavarodást okoztak, csak az elõttem járók helyismeretének köszönhetõ, hogy, másokkal ellentétben, mi egybõl rátaláltunk a célra.
Nagyon jól szervezett túra, valóban nagy kihívás, és valóban a Kinizsi 100 "elõszobájának" nevezhetõ. Szintes,sok helyen technikás, a 70-es táv valóban felkészültebb, motivált túrázóknak lett kitalálva.
Külön köszönöm kollegámnak, Attilának, hogy megvárt minket a célban, és Dorogig elvitt. Stílusosan a Molnár-sörözõben koccintottunk Pistivel. Köszönöm Marcsiéknak a jó társaságot, május végén találkozunk.
Sattel
|
