Nagy Gáspár emléktúra 25
GPS-el mért távolság 23,7 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 210 m. Én egy elkeveréssel 300 m-t és 5 m szintet tettem ehhez.
Délutáni program miatt igyekeznem kellett haza, ezért az 50-es távról lemondtam. A 25-össel is van egy kis gond, hogyan jutok vissza Vasvárra. A Nagytilaj és a járási székhely között egy busz van, ami a 20 km-t két óra alatt teszi meg egy átszállással, s már tavaly is hamarabb értem vissza gyalog Vasvárra, mint a busz indulása. A rendezõk ennek megfelelõen szerveztek mikrobuszt a visszaszállításra, de az idõpontokról semmi sem volt a kiírásban, ezért sportosabb, és egyben kockázatosabb közlekedés mellett döntöttem. Letettem a biciklimet Nagytilajon, majd továbbautóztam Vasvárra. Nem volt túl sok nevezõ a rajtnál, így gyorsan átestem a nevezési procedúrán, s nekivághattam a távnak ami, rögvest egy bemelegítõ emelkedõvel kezdõdött.
Aszfalton, szalagozást követve ballagtam ki a városból. Az idõjárás egy kicsit csípõs, de napos. Végre letérhettem az aszfaltról, fekete fenyveses vegyes erdõben mehettem. Csakhamar rátértem a Római katonák útjára. A tavalyról emlékezetes méretes pocsolyák, a szárazság ellenére is utamat állták. Látszik az úton, hogy alighanem a római katonák idejére datálható az utolsó karbantartása is. A pocsolyák után, füves szakasz következett. Ez az elsõ alkalom az idén, amikor örültem a természet késésének: fele akkora sem volt a fû, mint egy éve, bár ugyanolyan lucskos. Akkor a combomon is elázott a nadrág, amit most megúsztam. A vasút melletti szakasz kellemes. A nyílt terepen jó a kilátás. Az idõjárás melegedett. Oszkón megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, s mentem tovább.
Kozmafa elõtt, egy szakaszon a tulajdonos beszántotta az utat. Utána, a fenyõültetvény mellett szerencsére levágták a füvet. Túl sok látnivaló nincs, ami nem is volt baj, mivel a szederindák lépten-nyomon el akartak gáncsolni, így inkább azt kellett néznem, hová lépek. A falucska szélén, újabb ellenõrzõ pecsét. A pontõr számára unokával nehezítve. A Sár-völgy kezdetéig, végre igazán jó utakon talpalhattam, utána viszont azt a füves-gazos részt aligha lehetne útnak nevezni. Alighanem, évek óta nem járt erre semmilyen jármû. Az öregebb fekete fenyvesben vezetõ rész, viszont nagyon hangulatos. Mikor újra nyílt terepre értem, gyanús lett, ellenõrzõ pontot kellett volna érintenem, de sehol sem láttam. Tavaly, itt a szõlõk között volt valahol, de nem emlékeztem rá pontosan, hol. Mindegy ballagtam tovább. Kezdett élénkülni a szél, jelezve, nem tévedtek a meteorológusok. Nem örültem neki, mivel Murphy törvényeinek megfelelõen, biciklin, csaknem mindig szembe fúj a szél.
Az út, miután keresztezett egy patakot, kivezetett a völgybõl. Ahogy ballagtam fölfelé, a domb pereme fölött elõbukkant Nagytilaj templomtornya. A dombtetõrõl, az egész falut beláttam. A homokos úton, leereszkedtem a falu széléig. Mivel elnéztem az itinert, ezért elõször a kultúrházba mentem, s csak utána a célba. Lehet, tudat alatt, már az munkált bennem, hogy nem árt egy kis idõ, a zsíros kenyér és a biciklizés között, illetve láthattam, nem kelt-e lába a kerékpáromnak. Ezzel, tulajdonképpen le is zárult a túra izgalmas része. Persze nem a látvány, hanem a bringa miatt. Ettem egy kis zsíros kenyeret, metélõhagymával, s immár a biciklimet tolva gyalogoltam be a célba. Közben a szél egyre erõsödött, beborult az ég, s ezzel kifejezetten barátságtalan lett az idõjárás.
A célban, az igazoló lapra megkaptam a harmadik és negyedik ellenõrzõ pecsétet, az emléklapot és a kitûzõt. Lecseréltem a nadrágomat, fölvettem a sisakot és a kesztyût, s elindultam vissza Vasvárra. Csehiig, fél hátszéllel jól haladtam, viszont Csehinél, amikor megláttam a 10%-os emelkedõt jelzõ táblát, az út balra kanyarodott, s szembefordultam a széllel. Ez egyébként egy elég szemétláda emelkedõ. Elõször összeszedtem 35 m szintet, jött egy kis lazítás, amikor 8-ról 16 km/h-ra tudtam fölgyorsulni, de nem tudtam magam kiszuszogni, mert máris újra meredekké vált az emelkedõ, s begyûjtöttem 20 m szintet. Újabb lankásabbá válás, majd megint meredek rész. A szél a továbbiakban jobbára szembõl fújt, s elég élénk volt. Jobban elfáradtam ezen a 20 km-es, 270 m szintet tartalmazó visszaúton, mint magán a teljesítménytúrán. Nehezítõ tényezõt jelentett, az SPD klipszes cipõ hiánya is, amit nem volt kedvem a gyalogtúrán végig cipelni.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600/500 Ft-ért (a kiírásban még 100 Ft-al kevesebb szerepelt), színes térképes igazoló lapot (saját térkép szükségtelen), kitûzõt, emléklapot és egy Nagy Gáspárról szóló rövid ismertetõt kaptunk. Oszkón müzli szelet, Kozmafán alma, Nagytilajon pedig zsíros- (meg még valamilyen) kenyér, vöröshagyma, snidling, sárgarépa saláta, ásványvíz, szódavíz, vörösbor, fröccs és kávé volt az ellátmány. Ezen felül megszervezték a rajthelyre történõ visszaszállítást. Ez nem fix idõpontban történt, hanem, amikor összejött egy mikrobusznyi ember. |
