Komárom IVV 20
GPS-el mért távolság 19,8 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 75 m. Én a Monostori erõdhöz tett kitérõvel 20,9 km-t mentem, 105 m szinttel.
Ez évben a talpam rendben volt, nem úgy, mint tavaly, ezért nem lehetett kétséges, a húszas távra nevezés. Az idõjárás viszont nem esõre hajló, hanem stabilan esett. Reggel indulás elõtt megnéztem a radar képet az OMSZ honlapján, s az, az egész országban esõt mutatott. Nem a legjobb elõjelek. A nevezésen most is gyorsan túl voltam, s irányba is vettem az Igmándi-erõdöt. Gyorsan odaértem, megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, s gyerünk tovább. Eddigre látszott, idén is ki kell hagynom az erõdök alapos körbejárását. Közbeszólt az idõjárás. Azért az furcsa lett volna, hogy egy kifejezetten városi túrához vízálló kamáslit vegyek föl. Nem volt más hátra, mint ballagni tovább. Külvárosi, kertes házas részen talpaltam. Szépek, a virágzó gyümölcsfák. Elég hamar elértem a második ellenõrzõ pontot, az esõ viszont vigasztalanul esett. Ennek megfelelõen, a Csillag-erõdre is épp csak egy pillantást vetettem.
A Sport utcán kirakodó vásárra készülõdve lezárták az utat. Ez nekünk túrázóknak jól jött, mert nem kellett foglalkoznunk az autókkal. Csakhamar az Erzsébet-hídnál jártam. Kereszteztem a hídfõben, s irány a Duna-part. A kilátás egész jó. Rájöttem, valami tartalék ruhát nem ártott volna begyûrni a hátizsákba, mivel ezen a szakaszon, az esõhöz szembe szél is társult. Az élénkülõ szél, bizonyos szempontból jót is jelenthet. Jelezheti, hogy közel az esõ vége. Hidegfront esetén, általában egészen addig, amíg a csapadékzóna át nem megy, gyenge, vagy alig van szél, s csak utána erõsödik meg. Tehát reménykedhettem, nem sokáig ázok már. A jelzés, rövid szakaszon levitt az ártérre. Igazán érdekes kinézetû nyárfatörzseket láthattam. Sajnos hamar ki kellett kapaszkodni. Kellemes sétával értem el a Monostori-erõdöt. Megkaptam a következõ pecsétet, s mentem tovább. Egyáltalán nem voltam éhes, így a zsíros kenyeret kihagytam.
A vasútig nagyon kellemes ártéri erdei úton ballagtam. Utána sajnos el kellett hagyni az árteret, de nem túl nagy távolság után, levitt a jelzés a Hajóvontató part utcába. Ez a szakasz nagyon tetszett. Szépek a fák és a vízpart. Minden jónak vége szakad egyszer, így ennek is. Hogy jó is legyen a rosszban, elállt az esõ. Elértem a 4. ellenõrzõ pontot, ami után elhagytam a vízpartot. Egészen hosszú szakaszon, a Koppány vezér úton koptattam a bakancsom talpát. Az ipari park melletti szakasza elég monoton. Elmondhatom azonban, hogy számomra ez volt az egyetlen ilyen része a túrának. Máshol, mindig volt valami látnivaló. Itt is szemeztem a régi szovjet objektum egy elhagyott õrtornyával, ahonnan tuti jó lenne a kilátás, csak magas és vizes fûben lehet hozzá eljutni, így lemondtam róla. Tettem egy kitérõt az erõd felé, itt-ott föl is mentem a tetejére. Volna még mit csinálni, turisztikai szempontból is. Szerintem, a két erõdfal között körbejárhatónak kellene lennie az erdõdnek, ami most nem lehetséges.
Visszatértem a kijelölt útvonalra, s hamarosan beértem a belvárosba. A körforgalomig semmi gond, jól követhetõk a jelzések. Utána, bevisz egy óvodához, s ott eltûnt. Én legalább is hiába nézelõdtem, nem sikerült felfedezni. Gond azért egy szál se, simán visszataláltam a célba. Átvettem az emléklapot és a kitûzõt, ettem egy szelet zsíros kenyeret, a Tó csárdában ittam egy kapucsínót és egy kólát, s hazafelé vettem az irányt.
Annak ellenére, hogy városi túra, nagyon kellemes és látványos. Sok emlékmûvet érint az útvonal, az erõdökön felül. A Duna parton az ártéri erdõk gyönyörûek. Õszintén szólva, a számomra érdekesebb és látványosabb, mint a Nagy Gáspár emléktúra, vagy más dombvidéki túrák, kivéve a Deákot. Sajnálom a rendezõket, mivel az idõjárás felelõs immár második éve szúrt ki velük, legalább is amirõl én tudok. Ez egy nagyon kellemes családi túra lehetne, de épp a családokat tartja távol az esõ. A tízes táv érinti a három nagy erõdöt, ami a gyerekek számára mindig izgalmas, s itt föl lehet menni az erõdök tetejére. Az is igaz viszont, hogy becsapós is lehet számukra a Komáromi vár elnevezés. Ezek újkori erõdök, nem pedig a klasszikus középkori várak. Az újkori erõdök kifejezetten tüzérség, és puskával felfegyverzett gyalogság ellen épültek. 1848-49-ben még elöl töltõs puskák ellen, míg mire a mai formáját elérte, addigra hátul töltõs, gyorstüzelõ puskák ellen.
A Tó csárda is kellemes hely, nem vészesek az áraik, tehát akár egy ebéd is beleférhet.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500/400 Ft-ért szürkeárnyalatos fénymásolt térképlapot, igazoló lapot, kitûzõt, emléklapot kaptunk. A jelzések, a végét leszámítva elég jók, ritkán kell a térképet nézni. A Monostori-erõdnél és a célban, zsíros kenyér, vöröshagyma, illetve az erõdben ehhez még ásványvíz és cukorka volt az ellátmány. |
