Túrabeszámolók


Patai keringő és Püspöki keringő

freeuserTúra éve: 20152015.05.30 17:11:03



Ettõl szép - Patai keringõ 30


Még elõzõ este a múlt vasárnapi Mátrai Csillagok vízhólyagjait ápolgattam, a láz még kicsit bizsergett az izmokban, de nagyon vártam ezt a hajnalt. Két éve már voltam egyszer ezen a túrán, kisebb fenntartásokkal, de romantikája, egyszerûsége akkor nagyon megfogott.


Fél hét elõtt megérkezve Szurdokpüspökibe, számos parkolóhely, és a helyi általános iskola tornatermében lelkes rajtoltatók vártak (nem számítógépek, nem kódlehúzók), fél hétkor nyolcadikként rajtoltam el a távomon.


Balra és balra el, fõúton végig, a szobornál jobbra el, elsõre meglett a Radnóti utca kétéves emlékezetbõl, majd a honvédségi objektum is. Innen már kocogtam, ki a vasút mellé, s 28 perc elteltével elértem Jobbágyi vasútállomását (1. EP, 3,8 km). Ám elméleti EP-nek bizonyult, mert pontõr sehol, kerestem a pénztárost, hogy legalább õ nyomjon nekem egy pöcsétet, de a pénztár is zárva volt, így maradt a fényképes dokumentáció.


Jobbágyiból egyszerû volt kikeveredni. Még a falu szélén megkérdeztem utolért túrázóktól, hogy vajon elronthattam-e valamit az EP-nél, mire õk mondták, nem, ez ezen a túrán elõfordul. Fel a kis ösvényen, szalagozás jó volt, klassz volt a kaptató a Nagy-Hársasra, ami idénre sem lett kevésbé meredek. Kicsit kifújtam magam, és lekocogtam jobbra a piroson, s könnyen megtaláltam a balra váltó piros +-t. Így értem el szûk másfél óra elteltével a Dagonyát (2. EP, 8, 4 km), addigra az elõttem rajtoltakat magam mögött hagyva. Itt szintén a fotódokumentáció eszköze kínálkozott csak, ugyanis pontõr sehol. A Dagonyától kezdve túrázót a kis távval közös zárószakaszig nem láttam.


Innentõl szalagozás vezetett, s e szakasz is jól volt szalagozva, a bal lefordulást Pata felé megtaláltam, ütemesen kocogtam lefelé. Ez a szakasz a két méterrõl elfutó õzek, felreppenõ fácánok és a táj élvezetének szakasza volt. Szép a felhipózott kék jelzéseken is menni, de igazi romantikája a szalagozott, gyakran méteres vízmosásokkal tarkított mezei földutaknak van. Jött a patak, pincesor, balra föl az EP-nek megadott ABC-be, szia, pecsétet szeretnék, csak kenyér van. Az EP egy házzal feljebb – világosított fel az eladónõ. És valóban, 2 óra 18 perc elteltével egy túrákról arcról jól ismert pontõr udvarán nemcsak pecsétet, de szörpöt és (hogy a reklámtörvényt ne sértsük: a magyar tengerrõl elnevezett ) csokis ostyaszeletet is kaptam, és mint elsõ érkezõ, bónuszként a kerti csap vizében arcot is moshattam (külön köszönet érte!) (Gyöngyöspata, 3. EP, 15,2 km).


Patától is olajozott volt minden, a sárgán a szõlõben trappoltam kifelé, az alamuszin emelkedõ betonútra rövidebbként emlékeztem. Sebaj, balra a sárga + is meglett, bele is torkollt a zöld négyzetbe, mikor már futva elértem János-várát, s mielõtt – immár 3 óra 10 perc-es menettel a hátam mögött – a Zám-patakhoz (4. EP, 23 km) a meredélyen leereszkedtem volna, épp fényképes dokumentációra készültem, mikor megmozdult az egyik kõ, és felült a napsütésben sütkérezõ pontõr.


Pecsételés után le a meredeken a patakhoz, fel a meredek zöldön, piros + megvan, ritkán jelölve, de jól szalagozva, balra el, 3:45 alatt elértem az Istenfa-tetõig (5. EP, 25 km), ahol a pontõr közölte, hogy innen szalag jön, de még nincs kint…


Elindultam hát tovább, innen egy alkalmi túratárssal (aki a 18 km-es távon futott) kocogtunk emlékezetbõl, és szerencsénkre, még a jobbra a fenyvesbe fordulás elõtt szembe találkoztunk a szalagozó bácsival, aki a kritikus helyet már épp kiszalagozta, így azt már nem véthettük el.


Elértük a Szentkereszt kútforrást (6. EP, 28,7 km), majd onnan végsõ hajrát véve összesen 4 óra 13 perc elteltével befutottam a célba.


A püspöki túrák a Mátra talán legromantikusabb, legemberarcúbb teljesítménytúrája, mentes minden, rossz értelemben vett profizmustól, de tartalmaz minden, jó értelemben vett egyszerûséget. Remélem, még sokáig így is marad.