Négyszögletes Kerekerdõ 40
GPS-el mért távolság: 40,3 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 630 m. Ez persze most sem a túra pontos adata, mivel már eléggé az elején eltértem tõle egy kicsit, illetve Taliándörögd után, figyelmetlenségbõl a régi útvonalon mentem.
Reggel, már a rajtidõ elõtt a Padragon voltam, ahol nagy volt a nyüzsgés, de már indították a túrázókat is, illetve velük együtt a pontõröket. Nem is tudtam a rendezõkkel beszélgetni. Gyorsan beneveztem, s már úton is voltam, a kissé még hûvös idõben.
Elég gyorsan letérhettem az aszfaltról, s jó vizes fûben gyalogolhattam. Ez csak ebben a völgyben volt jellemzõ. Késõbb, már szárazak voltak a füves részek. Természetesen fölmentem a kilátóhoz, ami a szándékos eltérésemet jelentette az útvonaltól. A látási viszonyok jók, ezért fölmentem a kilátóba. A panoráma megérte, akármilyen rozoga is maga az építmény. Utána a leereszkedés a szikláknál nem túlzottan könnyû, de azért csak sikerült. A jól kitaposott ösvényt kihagytam, mert szerintem az a legnehezebb útvonal. A pontõrök meg is lepõdtek, hogy ellentétes irányból érkezem.
Tovább menve, jó darabig patakmederben, vagy mellette mentem. Nem túl könnyen járható, de legalább szép. A patakot elhagyva, kellemes erdei terep következett. A mezõre kiérve, rögtön megláttuk a Négyszögletes Kerekerdõt, de addig még jócskán menni kellett. Az út rekultivált bauxit bányán, majd tölgyfaültetvényen át vezetett. Kicsit jobb úton értem el az Atibor-hegyet. Szándékosan az északi oldalán (az EP-vel ellentétes oldalon) mentem föl, mert a tavalyi montis túráimból tudom, remek a kilátás Ajka, illetve a Somló felé. Amikor megláttam az erdõcskében a magassági pont betonját, átvágtam az erdõn, hiszen ott a pont. Megkaptam a pecsétet, majd beszélgettünk egy kicsit. Elmondtam, milyen jó a kilátás a túloldalról. Erre egy 55-ös távon induló át is ballagott. Amikor utolért, elmondta, tényleg megérte körbejárni az erdõcskét. Lehet, érdemes lenne szalagozással arra terelni az indulókat. A legrövidebb útvonalhoz képest, még akár 50 m hosszabbítást is jelent.
Murvás jellegû úton ballagtam Taliándörögdre. Közben végig szép a kilátás. Itt is látszott, hogy késésben van a természet. Még nem láttam azokat a kis kövi virágokat, amelyeket tavaly fotózhattam. A Klastrom kocsmában újabb pecsét, ami után ittam egy kólát, s gyerünk tovább. Mivel nem néztem meg az itinert, így nem is kerestem a sárga pötty jelzésrõl levezetõ szalagozást, s ennek megfelelõen nem is vettem észre. Amikor kiértem az erdõbõl, már tudtam rossz helyen vagyok, de azt is, hogy hol, s hogyan jutok vissza az útvonalra. Amennyire csak lehetett, nagy ívben elkerültem a méhkaptárakat. Nem mentünk sokat a murván, s már ott is volt a következõ pont. Pecsételés, széldzsekit és a kapott ásványvizet be a hátizsákba. Jó lesz az majd tartaléknak. Murván ballagtam tovább, egészen a Dabosi templomromig. Jobbról a vaddisznós kert kerítése kísért. A Pünkösd hétfõi vaddisznó kalandom pedig kísértett, ezért egyáltalán nem vágytam rá, hogy bemerészkedjek. Egy nyiladékban, jó meredek, de igen szép, bazalttal borított terepen kaptattam a Magház pihenõhely felé, ahol a következõ pontnak kellett volna lennie, de sehol semmi.
Semennyit sem idõztem, hanem szaporáztam a lépteimet tovább. Az Újdörögdi gyakorlótér széléig kellemes erdei utakon mentünk, utána viszont nyílt, árnyékmentes terep következett a Romvároson keresztül. A Romvárostól, majdnem Szõcig elég monoton az útvonal. Nyirádra hamar beértem, s leigazoltam az ellenõrzõ ponton. A faluból kiérve, kezdtem megéhezni. Megnéztem a GPS-t, s mivel már csak bõ 10 km volt hátra, letettem a szendvicsrõl. Beértem egy Balaton szelettel. Végre, újra erdõben mehettem 1-2 km-t. Kiérve, már látszott Szõc. Csendes kis település. Jó meredek kaptatón jutottam ki belõle. A murvás útról a jelzés letérését, csaknem benéztem, de az elágazásnál gyanús lett, hogy amikor erre jártam montival, a murván maradtam, s tisztességes kerülõvel értem Halimbára. A keresztezõdésbõl nem, csak utána vagy 50 m-el lehetett látni szalagot. Ha már jól választottál, melyik útra térsz, akkor megerõsíti a választásodat, de nem segíti.
Hosszú lejtõs úton értem be Halimbára, majd a sárga pöttyöket követve mentem át rajta. A falu szélén, volt aki benézte a jelzést, nem akarta elhinni, hogy arra az alig kitaposott ösvényre kell letérni. Szerencsére meghallották a jelzésemet, s visszafordultak. Ez a magas füves ösvény nem a kedvencem. Utána bõ kilométeres aszfalton gyaloglással elértem Padrag szélét. Tovább menve, a fõ utcát elérve, utolsót hörögte az ivó zacskó. Még hátra volt 700 m. A célban megkaptam a kitûzõt, az oklevelet és a pecsétet a kupa lapra. Gábor megállapította, nekem is ez a hetedik az idén, viszont a hatból, már öt megyében túráztam, tehát ha el tudok menni az Olajos körútra, akkor megvan a 10. kupám is. Ettem egy kis zsíros kenyeret, a presszóban ittam egy kávét, s Veszprém felé vettem az irányt egy csillag áztatóra.
A túra egészen a Romvárosig kellemes és látványos, utána viszont elég monoton, de valahogy vissza kell jutni Padragra. Könnyû túra. Az egyetlen meredek emelkedõt, a Magház pihenõ elõtti bazaltos jelentette. Itt 40 km-en volt 630 m szint, míg másnap, egyesületi túrán, 21-en volt 590 m, az Ördög-árokkal nehezítve.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 600/500 Ft-ért színes térképes igazoló lapot, itinert, oklevelet és kitûzõt, kaptunk. Saját térkép szükségtelen. A Padragi-szikláknál alma, a Négyszögletes Kerekerdõnél müzli szelet, a Csigói elágazásnál, és Nyirádon félliteres szénsavas, vagy szénsavmentes ásványvíz, a célban pedig zsíros- és margarinos kenyér, kétféle hagyma, és fûszerpaprika volt az ellátmány. |
