„…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.”
Az elmúlt hetekben remek túrákon jártunk, megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Kivétel nélkül hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezõi munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezõket.
V. Kõrõl-kõre a Bükkben
Nem tudom, ki álmodott egykor focipályát a Száraz-völgybe. A kapufák még a helyükön, de a keresztléc sehol, a százas szögekig érnek a füvek. A lámpa kóstolgatja a fél-sötétet, szikla serceg, tíz fok, ha van. A vasgyáriak forrása messze, villanyoszloponként számolom az idõt. A patak rohan Ómassára, mintha a buszt kívánná elérni. Az oszlopok elfogynak, megállok. A víz dõl a fémcsõbõl. Iszom, mosdatom arcom. Élek.
Csillagokra támaszkodik az öreg este, úgy közelít. Ha minden jól megy, beérjük vele. Fenn a ház fényei adnak támpontot a jelenhez. A romok hallgatnak, nem szokásuk a hangoskodás. Ide tér meg a test és az elme, mikor túlzottan fáradt a további úthoz. A szobában hatalmas szöcske, az autó lámpája beletúr a feketeségbe. Mindent láttunk, amit érdemes volt, indulunk haza.
|
