Badacsonyi barangolás 11
2015.09.19.
Bár a különbözõ Híradók mindenféle lehûléssel és esõvel riogattak e napra,áttekintve a met.hu elõrejelzéseit tisztán látszott,hogy kiváló túraidõ ígérkezik mára,záporesõ nem teljesen kizárt de tanult és sokat tapasztalt eleink erre találták fel az esõkabátot meg az esernyõt.Szóval semmi pánik,no para,ahogy mostanság mondani szokás.Nem a középkorban vagyunk,ha a hírek esõrõl szólnak megnézzük hol fog esni és annak mennyi a valószínûsége és kész.
Szombat reggel,Gyõrben esik.:))
Essen csak engem aztán nem riaszt vissza az ágyba,elkezdek készülõdni.Felkeltem a gyerekeket is.Tegnap este mindent elõkészítettünk,reggeli,egyebek aztán irány az autó.
Pápáig esõben autózunk,de ahogy világosodni kezd látszik,hogy a felhõzet vékonyodik,közeledvén a Balatonhoz már a Nap is elõbukkan egyszer-egyszer.Szuper!
Megérkezünk Zalahaláp fölé,egy pontról nagyszerûen belátható a táj,ott az összes tanúhegy,egyszer majd megállok lefényképezni,rég készülök rá,de majd egyszer…:)
Átautózunk Tapolcán aztán Kisapáti,Nemesgulács és már itt is vagyunk Tomajban.A vasútállomás parkolójában csupa ismerõs arc,nafe pakolászik épp mellettünk,kicsit arrébb Imre a szervezõ szöszmötöl,ott meg Tomki közeleg….sok jó ember kis helyen:)
Benevezünk,elindulunk.
Kiváló az idõ,napsütés,20 fok körüli hõmérséklet(reggel még azért alatta pár fokkal)a szél az jó erõsen fúj,de sebaj.Besétálunk a település központjába,a bazalttemplom mellett ráállunk a sárga sávra.Megtekintjük a világháborús emlékmûvet,egy katonai temetõt majd elkezdünk emelkedni.Szép kis házak mellett gyalogolunk ki Tomajból.
A falu határában szörnyülködünk az úgy látszik mindenhol kötelezõen elõforduló,valószínûleg hungarikumként is említhetõ zugszemét mennyiségén,szerencsére a szemetelõk lusta emberek,feljebb érve kitisztul a környezet.Elkezdjük mászni a hegyet.
Többször keresztezünk valami aszfaltutat,aztán tábla jelzi,közeleg a forrás.Az ösvény kövessé válik,lényegében egy kõtengeren lépcsõzünk felfelé,szép vidék.Az út mellett jobbra egy vascsõbõl forrásvíz csörgedezik,gyaníthatóan a Klastrom-kút egy mellékága,iszunk belõle,finom!
Bejön balról egy piros forrás jelzés,elõveszem a térképet,hátha van még a közelben egy forrás amirõl eddig nem tudtam,de hamar kiderül,hogy a Klastrom-kutat jelzi.Pár lépés és itt is van!
Itt pihenünk egy nagyobbat,itt is iszunk,feltünõen hidegebb ez a víz,mint az elõzõ.Valószínû az a csõben melegszik fel,míg ez közvetlenül a hegybõl folyik ki.Van itt egy János Pál pápa emlékhely is,azt is szemrevételezzük,majd lassan indulást vezényelek.
Egy darabig még a sárgán haladunk,majd megérkezünk a Kõkapuhoz,ahonnan már a kék sáv a követendõ-felfelé.Egy lányka jön velünk szembe,hogy merre most az arra,mert a kék lefelé is visz,õ meg elindult felfelé,de jelet nem talált.Megnyugtatom,hogy felfelé kell menni.Az elsõ kék sáv jel különben valóban jóval feljebb jön csak elõ,viszont az út eltéveszthetetlen.A bizonytalanságot az okozta,hogy az Igazoló lapon csak a jelzésváltás van feltüntetve,térképkivonat,útvonalvázlat nincs,így ha a jelzés kétfelé is megy,aki nem ismeri a helyet bizony agyalhat a hovatovábbról.Mondjuk így,hogy a következõ pont egy kilátó,gyanús lehet,hogy felfelé kell menni.:)
Kõkapunál Peti felfedez egy kõlapokból emelt kis tornyocskát,õ is nekiáll építeni,tetszik neki.Elkészül a mû,haladjunk tovább!
Kanyar balra,na itt aztán bedurvul az emelkedés,a gyerekek elkezdik kérdezgetni,hogy én tudtam-e hogy ilyen szintemelkedés vár ránk ma.:)Tudtam,persze ,vallom be férfiasan,de nyugtatom õket,hogy a hegytetõn ránk váró panoráma megéri a fáradozást.Na meg sportolunk,jó levegõn vagyunk,csend van,az idõ is kiváló,úgyhogy panaszkodást befejezni,irány a tetõ!:)
Felértünk.
A kilátó formája tetszik a gyerekeknek,el is keresztelik egybõl Homokóra-kilátónak.Lepakolunk,felmegyünk.Hát ezért tényleg megérte!,mondja Tomi,tényleg lenyûgözõ ez a körpanoráma.A tanúhegyek,a Balaton….tényleg szép vidék ez!
Peti úgy látszik kicsit tériszonyos,valamiért nem érzi itt jól magát,folyamatosan mondja,hogy menjünk már le,csinálok jó pár fényképet aztán leindulunk,a szél már úgyis kifújta belõlünk a meleget.A kilátó alatt elköltjük a turista-ebédünket majd elindulunk.
Jó sok szintet elveszejtünk mire leérünk a Hertelendy-emlék nevû kilátóponra.Érdekes kõtengerek mellett visz az út,felfedezünk egy részt ahol a kemény bazalttörmelék között porózus,tufás darabok is vannak szép számmal,persze egy gyereknek mindent ki kell próbálni,itt épp azt élvezik,hogy elbírják a ránézésre nehéz,hatalmas sziklákat.:)
Hertelendy-emlék után aztán ismét felfelé megyünk,jön is a morgás:)
Szerencsére itt is van olyan ami eltereli a figyelmet a nehézségekrõl,egy valamilyen bokor érdekes termése az,az a puffancs,amire ha rálépsz kipukkan.Puffogtatunk egy ideig.
Következõ megálló az Egry József-kilátóhely.Szemben ott van Fonyód,alattunk a Balaton,a szépen,katonásan mûvelt szõlõsbirtokok,ott egy Csörgõ húzza éppen pár kocsiból álló szerelvényét…..szóval van látnivaló bõven.
Megérkezünk a Ranolder-kereszthez,innen már Szigliget is látszik.Itt is tartunk egy rövid pihenõt,a fiúk a napozó gyíkok életét keserítik meg picit,persze csak annyira,hogy közeledtükre a kis állatkák kénytelenek fedezékbe vonulni.Folyamatosan okítom õket,hogy hogy kell viselkedni a természetben,de a vadászösztön úgy látszik bennük is ott van.:)
Nézem a térképet,és látom,hogy a Bujdosók lépcsõje mellett nem sokkal van egy kilátópont,amit eddig még nem érintettem soha,így most elgyalogolunk oda is.Népes gyerekcsapatba botlunk a Tördemici kilátóhelynél,egészen kicsi gyerekek is felkapaszkodtak ma ide.Szép a kilátás innen is,a Szent György-hegy a fõ fotótéma,de látszik még a Somló is,bár azért annyira nem élesen,kicsit párás a levegõ.
Elindulunk lefelé a lépcsõn.Épp akkor mozdul indulásra a jó százfõs csapat is,de szerencsére õk ellenkezõ irányba haladnak,úgy látszik ide a lépcsõkön jöttek fel.Már idejövet meséltem a gyerekeknek a lépcsõsorról,na meg arról milyen isteni volt itt lemenni,mikor tükörjég volt nem csak a lépcsõ de még a korlát is.Hitték is meg nem is,hogy nem volt egyszerû,fõleg azért hitetlenkedtek,mert hát még korlát is van,mi lehet akkor olyan nehéz….?:)
Aztán már elhiszik!Annyira meredek a lépcsõ néhol,hogy még így,szárazon sem lehet csak úgy leszaladni rajta,a „lépcsõfokok” sem egyformák,szóval csak óvatosan!
Egy helyen kitérünk balra,ösvény vezet a bazaltoszlopokhoz,túl veszélyesnek tartom aztán,így visszatérünk a túrába.Lejjebb kõfolyás mellett haladunk el,Peti itt sem hagyja ki az oszlopépítést,Tomi közben lesétál a következõ pihenõhelyig és ráfekszik az asztalra.Holtponton van szegény,elfáradt.A kõfolyás amúgy a természet mûve,a bazaltoszlopokat a jég,a szél támadja,majd idõvel ledõlnek és apró darabokra hullanak.A hegy lényegében folymatosan pusztul.
Leérünk a piros sávra.Ha nem tudnám merre kell menni,itt is bajban lehetnénk,ugyanis a piros sáv jobbra és balra is vezet,pánikra persze nincs ok,táblák is mutatják,merre induljunk a Rózsa-kõ felé,na meg a túra távja is sejtetheti a bizonytalankodóval,hogy innen már visszafelé kellene menni,nem még távolodni a kiindulási ponttól.Szóval balra indulunk.
A hegy oldalában fut a jelzés,présházak,szõlõsök között gyalogolunk kellemesen meleg idõben.A gyerekek már fáradnak,azzal nyugtatom õket,hogy ma már biztos nem kell felfelé menni egy centit sem.Az út természetesen azonnal emelkedni kezd!:))
Szembe jön egy hófehér nyitott BMW,rendszáma OOOO-01,hát igen,ha ezt a szegmenst vesszük csak alapul,õ lehet a Nr.1.,szép autó,szó se róla,késõbb is összefutunk velük,ekkor már ismerõsként integetünk egymásnak.
Elérjük a Rózsa-követ,vagy legalábbis valahol itt kell lennie,a megjelenõ,part felé futó sárga sávból ítélve.Járkálok kicsit fel s alá,majd kérdést intézek egy itt pihengetõ turistacsoporthoz,hogy ugyan árulják már el,ha tudják,merre van az a Rózsa-kõ.Uram,hát ott van,az az amelyiken az a pár turbékol éppen!,fakad ki az egyik öregúr,körülbelül olyan hangsúllyal,hogy már-már kezdjem hülyének érezni magam,hogy ezen az amúgy szerintem baromi giccses helyen nem ismertem fel az említett páros feneke alatt megbújó lapos szikladarabot…:))
Odasomfordálok hát a külvilágról már-már elfeledkezett pároshoz és óvatosan megkérem õket,függesszék már fel egy pár pillanatra az enyelgést,mert nekünk biza fel kell jegyeznünk az úti okmányunkra,hogy ki fia faragta ezt a követ és az Úrnak melyik esztendejében tette mindezt.Kérésem nyitott fülekre talál így már hármasban fejtjük meg a talányt,én már írnám a rossz választ,de õk figyelnek jobban,és szólnak,hogy nem õ faragta,hanem õ,akinek a neve itt van a kõ jobb alsó sarkában ni!És tényleg,igazuk van!Felírom tehát a jó választ.
Elindulunk lefelé,vissza a civilizációba.
Igazi balatoni hangulatba csöppenünk,vendéglátóhelyek mellett közelítjük a partot,turisták mindenfelé,pörög az üzlet.A fáradt vagy csak szimplán lusta turistát orosz katonai terepjárók viszik fel a hegyre-ja kérem,a vendégért mindent!A gyalogosan közlekedõk néha nemtetszésüket hallatják a percenként elszáguldó UAZ-ok miatt.Haladunk lefelé.
Beérünk Badacsony központjába,na itt aztán van minden mi szem-szájnak ingere,szép az idõ,sok a turista,egy közkifolyónál vizet töltünk aztán irány a kikötõ.
Megtekintjük Egry József szobrát,utolsó ellenõrzõ-kérdésünk vele kapcsolatos majd lesétálunk a mólóra.Szeretem a Balatont,most is jó érzés ücsörögni kicsit a partján,hallgatni a szél zúgását,a hulámverést,magamba szívni a jó kis balatoni levegõt,nézni a vitorlásokat….
Jön az utolsó etap,bõ 2 kilométer a 71-es út mentén futó kék sávon.Tomi nagyon odavan,fáj a talpa.A mólón ellenõriztük,vízhólyag nincs,egyszerûen csak elfáradt a lába,van egy kis lúdtalpa is,a bakancs is új,ezért a fájdalom.Nehezen lépked,kézenfogva haladunk,máshogy nem megy.Peti is fáradtságra panaszkodik,ennek ellenére a következõ pillanatban ide-oda ugrál.Mondtam már,ilyen egy ekkorus gyerek:a monotonitást nem bírja,nyafog,hogy fáradt,ha van esemény feléled,a fáradtság egy szempillantás alatt elillan.:)
Tényleg lassan haladunk,de nincs baj,Imre annyit kért reggel,hogy 17 óráig érjünk azért be.Ez megsüvegelendõ,pozitív hozzáállás,véleményem szerint egy gyereknél szintidõvel foglalkozni senkinek nem kellene,õvelük most lehet megszerettetni a természetjárást!Képzeljük el,hogy közlöd vele,hogy nincs kitûzõ,mert fél órát kicsúsztunk a szintidõbõl!Nem szabad ennyire merevnek lenni,persze aztán mindenki olyan szabályrendszert állít fel a túráján amilyet õ jónak lát,amit itt leírtam az én véleményem,amit szerencsére sokan osztanak azért.
Szóval az utolsó méterek,na még itt egy felüljáró a vasút felett,apa megint nem mondott igazat,felfelé megyünk,mentségemre legyen mondva,ezt én sem tudtam.:)A felüljáróról viszont megpillantjuk a tomaji állomást,elérhetõ,belátható közelségbe kerül így a cél!Megjöttünk!
8 után indultunk úgy 10 perccel,most úgy 3/4 2 körül jár az idõ,majd 6 órát tartott a 11 kilométer legyûrése.Ezen persze nincs mit csodálkozni,rengeteg látnivaló volt az úton,a szintemelkedés sem volt kicsi,na meg a gyerekek csak 8 és fél évesek.Petinek ez volt a 4.,Tominak a 3. teljesítménytúrája.Annyira azért már átlátják a dolgot,hogy megállapítják,ez nehezebb volt az eddigi leghosszabb menetüknél a jó 5 kilométerrel hosszabb Ravazdi Róka 15-nél.Hát igen,egy túra lejellemzõbb mutatója nem a táv,hanem a szint!
Besétálunk hát az állomásra,ahol Imre türelmesen õrzi a rajtasztalt.Tomi annyira elfáradt,hogy a díjazásáért sincs ereje felállni,Peti odakucorodik Imre elé és fogadja a gratulációt.
Jó kis túra volt ez,lényegében amit a Badacsonyon látni lehet azt érintette az útvonal,pluszként még a végére bejött a Balaton meglátogatása is,szuper!Az idõjárás is velünk volt ma,tartalmas meneten vagyunk túl,sok látnivaló,szép kilátások kísérték utunkat.A babatávos túrák között azt hiszem dobogós helyre pályázhat ez a menet mindenképp.Gyerekeknek,családoknak kiváló lehetõség egy jó kis elfáradásra,tartalmas idõtöltésre.Imre túráin amúgy 14 év alattiaknak,fogyatékkal élõknek és kísérõiknek ingyenes az indulás.Ez is egy szép gesztus,mondhatni küldetés.
Szóval ma minden egyben volt,köszönjük a lehetõséget!
dnvzoli
Fotók az útról:
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/BadacsonyiBarangolas11150919?authuser=0&feat=directlink
|
