Túrabeszámolók


Őszi Nyitott Balaton

langelaszloTúra éve: 20152015.10.04 08:36:09

Nyitott pincék 30km, Balaton


Reggel 8:55-kor indultam két batárommal (Ádi és Levi) Felsõörsrõl a Gelléri pincébõl. Az indulásnál lehetett kávét, vizet kérni, gyülekeztek az emberek. Az adminisztrációval végeztünk gyorsan, kaptunk térképeket, itiánert. Láttuk, hogy kb. 20 perce indulhattak az elsõ résztvevõk, mi a 16-18. sorszámot kaptuk. (8-10-ig volt indulás). Késõbb megtudtuk, hogy a 15 km-es távra 111, a 30 km-es távra 33 induló volt.


Neki is vágtunk, azt terveztük, hogy az elején próbálunk egy 6 km/órát fenntartani, jó tempós séta, aztán utána belassulás lesz, az nem baj, és a végére ismét tempósabban megyünk.


Bementünk Alsóörsre, ott a Levendula Pince volt az elsõ állomás 3 km-nél. Csodaszép kilátás, bortermelõ hely, szõlõtõkék mindenhol, földbe vájt pincék, hamisíthatatlan vidéki látvány. Kis torlódás kialakult, de az elsõ ellenõrzõpont után már ritkásabbá vált a mezõny. Pár fotó, mi nem vettünk bort (kínálták), mehetünk tovább.


Kék szalagok elég egyértelmûen ki voltak téve, az itiáner alapos volt, nem tévedtünk el a túra során egyszer sem. Az Alsóörsi Csendes Kemping-et volt nehezebb megtalálnunk, mivel az útról nézve ez is egy szokásos szõlõnek tûnt, feliratot nem láttunk, de a térkép alapján megleltük a pecsételõ hölgyet. Ezután Alsóörsön négy ellenõrzõpont is volt (Csendes Kemping, Gyuri Lángosos Büfé a strandon, Carpaccio Étterem, Lovas Csárda), 1-2 km-re követték egymást, a strandon egy lángosos is részt vett benne, hogy ne legyen unalmas.


A Balatont nagyon sok helyen láttuk, sok vitorlás rajta, ez garantálta a „tér-élményét”.


A Carpaccio étterem (7.5 km)-nél csatlakoztunk az elõl haladókhoz.


Alsóörsöt elhagyva, egy kis szántóföldes séta után a Lovas Csárdát látogattuk meg, majd utána beértünk Lovas faluba, aztán mentünk nyugat felé a kék sávot követve (nem a hivatalos Kéktúra), kertek alatt. Néhány szõlõszemet néha elemeltünk, pótolva a szénhidrátot.


Beértünk Paloznak-ra, egy szép Kálvária tetején a Papa Borozója (házilag sütött sajtos kifli), majd kicsivel arrébb a Homola Borterasz (szõlõt kaptunk) fogadott minket. Itt kicsit bonyolult volt a tájékozódás, mert egy 8-ast írt le a túra útvonala, és itt kereszteztük a visszafelé menõ utat.


A Homola után szõlõk és szõlõk között vezetett a Balaton felé az út, majd a Paloznaki út érintése utána Jásdi Borterasz jött, ott „Pecsételj magad” volt, egy szép lila pecséttel gazdagodtunk.


Itt már Csopakon voltunk, amit kb. még 8 km-ig nem is hagytunk el. Ezután jött a nagyon szép kilátást adó, magas színvonalú Szent Donát Borház (16km, 220m szint). Ehhez fel kellett mennünk a hegyre, no 15 km-nél már éreztük a lábunkat. Vidám srác fogadott, mondta, hogy az elsõk vagyunk, ennek megörültünk.


Ezután jött a még mindig csopaki Söptei Pincészet és Étterem (17 km), amely a 15 km-es túra végpontja volt. Itt találkoztunk a szervezõkkel, mondták, hogy 2014-ben nem egy túrázó „eltûnt” a pincészetek csábító rengetegében :). Megpihentünk, kis falatozás, wc, majd mentünk tovább, lefelé a Balaton irányában. A Söptei Pincészet nem kis cég lehet, lejjebb is találtunk Söptei házat.


Elértünk a vasúthoz, ott egy Nádas kútnál (18 km) volt kiakasztva a pecsételõ, egy csövön jött ki víz a falból, jó íze volt, remélem iható forrást kóstoltam meg.


Ádi és Levi is jól bírták (még), jókat szórakoztunk egymáson, kezdett oldódni a hangulat (azaz káromkodni és sikamlós témákat elõvenni), ez 20 km után egy jellegzetes tünet csapatunkban. Igaz, a múltkori budaörsi éjszakai túránkon ez inkább rémtörténetekben nyilvánult meg, mondjuk az éjszakai erdõhöz az jobban illet.


Érdekes módon nagyon sok helyen láttunk bordó, vöröses követ, néha a föld is ilyen színû volt, biztos van valami magyarázata. A szebb szõlõknél viszont nem vöröses volt a föld, inkább a satnyábbaknál, a völgyben.


Ezután már nem volt új pecsételõpont, visszamentünk a Papa Borozójáig, ott pedig egy másik útvonalon (piros jelzés), erdõben mentünk fel Felsõörsre. Mi tagadás, a lábamat már éreztem mindenhol, Ádinak a térde fájdogált, Levi meg tûrt, legfiatalabb lévén õ nem panaszkodott.


Paloznak után szép panorámák, majd csendes erdõk következtek, találtunk 2 db harkály tintagombát, jött a Felsõörs melletti Malomvölgy, ott egy kedves futó hölgy jött szembe, két nagy fehér kutyával. Több patak, kis vízesések, tanösvény, ezek dobták fel a fáradt kedvünket.


Itt egy kicsit keményebb tempót próbáltam diktálni, nehogy elaludjunk. Volt pár kaptató, felértünk a faluba. Ott felhívtuk a szervezõt, aki kérte ezt, hogy átjöjjön a Söpteibõl Csopakról.


Az utolsó 1-2 km-en én és Levi megléptünk, elkezdtem futni, és örömmel láttam, hogy jól bírom 28 km után is. Levi követett, majd a legvégén egy utolsó õrült 500 m-es futással beértünk elsõnek, Levi 2 m-el megelõzött. Végül 5:53 lett a 28.2 km. Ádi 5 perccel utánunk ért be. Kaptunk finom zsíros kenyeret, teát, vizet, nemsokára Zelinda (fõszervezõ) is beért, elbeszélgettünk vele a túráról, a munkáról, amelyet õk végeznek turisztikai egyesületként, nagyon jól éreztük magunkat. Mondta, hogy a túráikkal próbálják elterjeszteni azt az üzenetet, hogy a Balaton és környéke nem csak a fürdésrõl és nyárról szól, hanem egész évben megtalálhatók programok, rendezvények, látnivalók.


50 perc múlva indultunk vissza, egy srác akkor ért be.


https://www.flickr.com/photos/131880874@N05/sets/72157657119414053/