Túrabeszámolók


Őszi Mátra

Norbert AlexanderTúra éve: 20152015.10.31 16:53:39
ÕSZI MÁTRA 2015 – KÖDIDÕ

Ezúttal szalmakalapomat új rövid séróra cseréltem, táskámat szép fényvisszaverõsre, túracipõmet pedig túrabakancsra. Ahogy kicsikocsimmal a rajt felé mentem, a ködös Mátra félelmetes sötétséget, Istennek készült lágy dallamok nyomták el.

RAJT – SZALAJKAHÁZ
A túra legkönnyebbik része, egy kanyarnál kell figyelni Galyatetõnél és még egynél a mûút lekanyarodásánál a sárga sáv jelzésére. Az igazi lejtmenet a sárga keresztnél vette kezdetét, de szintemelkedés ide, szint oda, a köd kitartóan kitartott bár itt még láttam túratársakat.

BAGOLYIRTÁS
Pecsét után túrabotomat kinyitottam és felkészültem az elsõ húzósabb emelkedõre a S+ jelzésen. Már az elsõ pár méter megtétele után több volt a szintemelkedés mint eddig. A P+ sem csökkent az emeltmenet, egy kis idõ eltelte után nem tudtam eldönteni, hogy a köd lett nagyobb, vagy én lassultam le, vagy az elõttem levõk gyorsultak fel ugyanis mire szintbe értem, már csak egyedül cammogtam sokáig a Z-jelzésig. Itt is azért figyelni kellett mert az útjelzõ tábla lentebb volt mint az elágazás. Az ellenõrzõ pont vígan köszöntöttek hogy végre látnak valakit a ködbõl kilépni, én pedig vígan fogadtam el a csokikat és bemajszoltam egy kenyérlángost.

TÓT HEGYES
A túra legszebb része következett, ahogy leértünk a mûútra a Zöld sávon: A mellettünk elterülõ völgyben levõ hegyeket körbe ölelte a köd oly módon, hogy az ég és a föld szinte egybefolyt. Még nem láttam ilyet igen csak sajnáltam a fényképezõgép otthon vételét,de hálát adtam Istennek a látványért. Hasonlóképpen egy futó turista is, aki megállt lecsekkolta és „k..va jó” kifejezéssel nyugtázta.
A zöld sáv lekanyarodásra igencsak figyelni kell mert könnyen kilehet hagyni egy két ellenõrzõ pontot. Elég húzós hoszzantartó emelkedõ következett a trükkös Keresztesi nyereg útkeresztezõdése után, velünk szembe két külföldi csoporttal is egyetemben. A fenyõerdõ végénél ért véget az emelet és szép vastag meseszép bükkösben folytatódott. A Zöld háromszögnél egy magashegyi túrázó csekkolta le nekünk a pontot és következett egy újabb lejtmenet.

MÁTRAKERESZTES
Épp azt konstaláltam, hogy bár ködös volt az idõ az esõ is esett, de a talajkörülmények messze elmaradtak a téli és kiss péter emléktúra dagonyájától. A mozgó ep közölte hogy majd most kapok belõle ízelítõt. Kaptam is. Lefelé a S- jelzésen olyannyira, hogy az egyik utat ki is hagytam, bár feltûnõ volt ahogy a földön alig volt egy két lábnyomnál több. Istennek hála a jelzés visszatért és kezdetét a vette a ragadós cuppogós dagonya. Bár a jelzés sokszor nem volt egyértelmû az útkeresztezõdéseknél, de az összetapicskolt föld, megadta az útmutatást. Keresztesen leültem egy kicsit és felkészültem a hátralevõ kapaszkodásra egy alma társaságában.

FALLOSKÚT
Egyenletes tempóban egy szuszra kivántam lenyomni a a túra ezentávját, hiszen tudtam hogy a leágazás után egy igencsak tüdõszûrõs kanyarulatos emelkedõ következik a fenti mûútig. A szalagozás jó volt, a kondi is, bár nem haladtam gyorsan de legalább így nem kellett megállnom se az emelkedõn, se falloskúton, csak a kápolnánál.

BÕGÖS RÉT
Bemajszoltam az újabb emelkedõ közbe a kékkörön egy újabb kenyér lángost, ami nem hogy feltöltött de a távközepére elértem a holt pontot. Amibõl egyik túratársam rángatott ki a jelenlétével és azzal, hogy hiányolja az írásaimat. Innentõl kezdve nagyjából együtt haladtunk hol elõbb lehagyva a másikat, de csakugyan mint tavaly most is együtt fejeztük be a túrát beszélgetés közepette.
Kék kör- Mátraszentimre fõútról kék kereszt végénél pedig piros kereszt és Bõgös rét.

CÉL
Az édesre sikeredett ásványíz és egy kis csevej elég erõt adott ahhoz, hogy egybe leteperjem az ilyenkor már legnagyobb emelkedõnek titulált piros sáv jelzést. Hamarosan becsatlakozott az országos kék, majd a sárga sáv is , mire a kilátó lépcsõjét letúrtuk már a cél lépcsõjén haladtunk be a fogadóba.
Majd félórával elmaradtam a tavalyi idõhöz képest, de végül is minden távot majd egy óra alatt teljesítettem és edzés hiányom tekintetében annak is örültem hogy bebírtam idõn belül fejezni. Az idõ igazi õszies ködös volt, és ami még reggel félelmetesnek tûnt a nap végére megbarátkoztam vele…
… következik a barangolás a keleti mátrában…