Barangolás a Keleti Mátrában - Õszi arany
Nem vagyok se egy csúcs se egy felsõ kategóriás túrázó, ennek ellenére nagyon jól esik, hogy emlékeznek rám az emberek: a "szalmakalaposra" aki túrabeszámolókat ír. A majd féléves gyerkõcöm nevelése és együttléte több idõt igényel számomra, mint ahogy leendõ kis feleségem is, de remélem egyszer a jövõben együtt túrázik majd a család. A szalmakalapom kicsit megrongálódott, jövõre beszerzek egy újat.
Rajt - Sír
Az út egyszerû volt, (le fõtúton és balra a S- majd a Z-jelzésen mûúton) és CSODÁLATOS: váltakoztak a szebbnél szebb rétek, sárgába öltözött hegyoldalak, sötét fenyvesek, igazán most hiányoltam hogy nem mûködött a fényképezõm bár az is igaz hogy rengeteget elvett volna szintidõbõl. Csevice - nél pár túratársal fríssítettünk majd a rákóczi leágazás után csak hamar elértük a Sírt, amihez nem kellett teljesen felmászni, csak a kódig amelyik fára volt kitéve.
Hármashatár
Következõ szépséget az Ilonavölgyi vízesésig tartó utat Mátra teljesítménytúra profijaival tettem meg. Büszke voltam magamra hogy ezen a kis etapon bírtam velük a ritmust, A vízesés megmászásából már éreztem, hogy a Hit pajzs Nemzeti Egylet újfent kitett magáért és innentõl gyenge felkészülésemhez képest igencsak nehéz mászós szakaszok következtek. A Markazi kapuig még jó pár kilátás nyílt a Mátrára inenntõl viszont beértünk a csodálatos erdõbe és megkezdõdött az Õszi - Arany erdõ országos kék túrát követve. Szavakat nem találok, viszont Istennek hála bélyegzõ lenyomatos Okt pecsétet igen. Inenntõl indult a Himbi limbi rengeteg energiámat felemésztve.
Oroszlánvár
Hegyrõl le, hegyre fel. Hegyrõl le hegyre fel. Jövõre már terveztem egy Siroktól tartó Hanák Kolost, de ilyenkor mindig áttervezem Kékestetõi indulásos Mátrabércre. Oroszlánvár dombjánál tartottam elsõ hosszabb pihenõmet szemlélve a csodás kilátást.
Szederjes tetõ
Az elõbbi procedúra folytatódott, a végébe egy kis csavart belevíve: ugyanis a jel nem ott volt a Szederjes tetõ csúcsánál hanem lekellett kanyarodni róla. Sajnos jelzést nem találtam rá és a Várak a Mátrában túramozgalmat se ismerem, de Isten odarendelte azon túrázókat akik ismerik így hát csak követnem kellett õket....és utánna megint szusszanom egy nagyot.
Nemzeti emlékpark
Az országos kék jelzéssel nem volt semmi problémám. Viszont a S- jelzésnél elvesztettem a kontrolt. Talán az zavart meg többször, hogy az egész út sárgába öltözött és egybefolyt velük a jelzés, a túrista utat betakarták a falevelek? Nemt tudom mindenesetre még két kitérõ után sikeresen visszaereszkedtem az útra, viszont a hol a S+ kellett lekanyarodni, nem figyeltem(velem együtt jó pár túra társ) és sokáig jel nélkül mentünk lefelé lefelé... holtpontomból ezútta egy váratlan munkahelyi telefon rángatott ki, és idegbõl kalóriát nyerve, a jámbor tanyánál a hosszúig tartó monoton mûút tartott....Bõszen gondoltam arra, hogy ne adjama fel, mindig többet teljesítsek egy lépéssel mint amennyit tudok. Maga az emlékpar -t mert hogy egy kis tó is volt , szép volt jó volt, de messze elmaradt az Õszi Arany csodájától.
Elágazás
P+ ilyen olyan terepen de kényelmesen lejtett lefelé, egy nagyobb csoporttal tettem meg túra ezen szakaszát.
Cél
Azt hittem, rövidebb lesz.. és 100 m szint is már kifáradva igencsak nehezen ment, annak ellenére hogy nem nyílegyenesen hegynek felfelé, hanem oldalazva körbe kellett átvergõdni rajta. A végére maradt egy kis mûút, felidézve a túra nehézségeit és szépségeit.
Megköszöntem a részvételi lehetõséget Orbán Imre szervezõtõl a gratulációra reagálva, a többire pedig itt reagáltam frissiben.
Nehéz egy év volt 210 km gyûjtöttem össze, még hátravan a Rákóczi 13 km szakasza Mátraházától azzal eggyütt véve teljesíttetemm a tavalyi távot. Viszont híztam is rendesen és szintidõm is visszaesett 3,7-3,8 km/h -ra.
Alig várom már hogy gyerkõccel tudjunk együtt bevenni Mátra csúcsait.
|