Túrabeszámolók


Rómer Flóris Emléktúra

panareaTúra éve: 20152015.11.28 16:13:10

 Rómer Flóris Emléktúra 20


Reggel, mikor felkeltem, szomorúan tapasztaltam, hogy esik az esõ, de mire összekészülõdtem, reggeliztem stb... már elállt, így bizakodóan indultam el, reméltem, hogy azért nem lesz túl nagy sár, és így is lett.


Több okból se akartam kihagyni ezt a túrát. Egyszeri rendezés, itt van "helyben", szinte csukott szemmel is ismerem a terepet, ezért eltévedés kizárva, és ez a nem egészen 20 km-es táv pont jó volt arra, hogy leteszteljem, hogy a múlt heti ISZI50-en történt "félrelépés" miatt fájós jobb lábamnak (ami azóta már nem fáj, de nem is terheltem egyáltalán) hogy ízlik a gyaloglás.


Zugligetben az általános iskolában nagyon gyorsan tudtam nevezni, és kicsit fázva útnak is indultam 1/4 10-kor. A fázás hamar megszûnt, mert rögtön egy emelkedõvel kezdõdött a túra, nem rohantam nagyon a lábam miatt, de így is hamar felértem az Anna kápolnához, onnan Csacsi-rét, Virág-völgy, Kis-Kõfej, aztán le a Budakeszi úthoz az elsõ EP-ig, ami a frissítõpont is volt, néhány kocka nápolyit és egy bögre finom limonádét ittam, aztán pár szál ropit rágcsálva gyorsan mentem is tovább Adyliget felé, ez egy könnyû szakasz volt, ismerõsként köszöntöttem a határköveket :) Adyliget 2. EP, itt volt az egyetlen meredekebb kaptató a Fekete-fejre, és újfent megállapítottam, hogy innen sokkal jobb felmenni rá, mint a másik irányból. Ekkor már eléggé "hullt a pelyhes", sajnos nem maradt meg, fent a csúcson a padtól kilátás szinte semmi, és a szél csapkodta a vizes országzászlót, így gyorsan indultam is lefelé. Meredeken le a Szépjuhászné útra, aztán megint egy könnyebb szakasz a Hárs-hegyi nyeregre vivõ kaptató elõtt, ezt az emelkedõt jól ismerem, nem túl meredek, viszont nem is túl rövid, de már tudom mi az a tempó, amivel nekem kényelmes felmenni. Utolsó EP a Makovecz kilátónál, ahová fel se mentem, mert úgyis csak egy nagy ködös semmit láttam volna. A pontõr túlzottan jól befestékezett bélyegzõvel pecsételt, és mikor átvettem tõle az itinert, a sok piros festék az ujjaimra vándorolt át, így a Szépjuhásznéig azzal szórakoztam, hogy vizes levelekkel pucoltam a kezemet, meg lebegtettem az itinert, hogy száradjon rajta a festék :D


Szépjuhásznénál rövid technikai szünet, meg végre szappannal kezet tudtam mosni :) Innen már csak a Tündér szikla volt hátra, az odáig vezetõ zöld kereszt-zöld háromszögön kicsit elszomorodtam, nem elõször jártam erre és láttam a jégkár pusztítását, de nagyon sajnáltam azt a sok letört fát :( A szikla csodálatos mint mindig, de mindig megállapítom, hogy a lépcsõk túl magasak az én nem éppen kosaras termetemhez és rövid lábaimhoz képest :) A célhoz szalagozás vezetett, a végére már szakadó hóesésben 3 és fél óra alatt be is értem, szép emléklap és kitûzõ, egy piskótaszelet meg meleg tea volt a jutalom :)


Köszönöm a rendezõknek, nagyon jól éreztem magam :)