Túrabeszámolók


Téli Zemplén

JuditTúra éve: 20152015.12.10 18:34:48

Öten neveztünk a túrára, amibõl végül hárman keltünk útnak szombat hajnalban Gábor, Attila és a jómagam. Nyíregyházáról autóval érkeztünk Sátoraljaújhelyre. 7:10-kor indultunk a vasútállomástól a kijelölt útvonalon. Maga az útvonal egyszerûnek tûnt, hiszen szinte végig a Kék túra jelzést kell követni. A turistajelzésekkel szerencsére boldogultunk, amíg láttuk õket. A Zemplén ezen részét, az októberi Hamahama túrán volt szerencsénk kicsit felfedezni. Így pár útvonal ismerõs volt, de nagyobb része már idegen terep volt számunkra. Bár pont ezért is vállalkoztunk rá.


„K” jelzésen indultunk ki a városból mi is. Az elsõ pecsételõ helynél Nagy-nyugodónál, majdnem elfelejtettünk pecsételni, de aztán csak koppintottunk egyet. Szerencsénk volt, mert bár bélyegzõpárnát elfelejtettünk vinni, annyi mindig maradt a pecséten, hogy látható legyen a lapunkon. Az út elsõ felében többször összefutottunk egy csapattal, akiknek minden elismerésünket küldjünk, hiszen jóval idõsebbek voltak, de mégis úgy tûnt jobban bírják mint mi. :) Cirkáló-tanyához együtt érkeztünk velük és megkóstolhattuk a diópálinkájukat, amit még egyszer köszönünk. Nagyon finom volt. A mi pálinkák sajnos otthon maradt. Makkosotyka után már csak egyszer találkoztunk, aztán jól lehagytak minket! Makkoshotykát követõen már több helyen volt nagyobb sár, ami ellen az elején még küzdöttünk. Meg is takarítottuk a cipõnket egy nagy dagonya után, majd 1 percre rá újabb sártenger következett.  


Nagyhuta és Vágáshuta között sötétedett ránk, itt már lámpát kellett kapcsolnunk. Cseréptóig minden rendben ment, egyszer tévesztettünk addig csak útvonalat, amit 10 perc alatt helyre is hoztunk. Az igazi problémáink Cserép-tó után a K (kocka) jelzésnél jöttek. Ugyanis nem találtuk a megfelelõ utat.


 Itt meg kell jegyeznem, hogy idõ – útvonal tekintetében jól álltunk még. 38 km-t tettünk meg eddig 9-10 óra alatt, szóval csak 13km maradt hátra és volt rá bõ 4 óránk. Mivel mi nem szeretjük az egyszerû túrákat, ezért megtoldottuk egy kicsit. Azaz itt úgy eltévedtünk, hogy nemcsak hogy a szintidõbõl futottunk ki, hanem plusz km-eket is papírra vittünk!

Mindenesetre Cserép-tó és a Vörös-kõ Vendégház közti 4-5 km-t mi nagyon elvétettük. Köd és sár volt, fáradtak is voltunk kicsit, így lehet mi sem figyeltünk eléggé, de valahol a kettõ közt rossz útra tértünk és egy réten kötöttünk ki. Innen minden irányba elindultuk, de pár km után viszont tudtuk, hogy nem jó helyen vagyunk, így visszafordultunk többször. A rétet is bejártuk legalább kétszer. GPS-el, térképpel is próbálkoztunk. Az elõbbi persze nem mutatta pontosan a turistautat, az utóbbi meg azért volt használhatatlan, mert nem tudtuk biztosan hol vagyunk. Attila és Gábor már felkészült, hogy az ott lévõ kilátóban éjszakázunk. Több javaslat születte mit tegyünk. Engem egy rémisztett halálra csak. Mikor Attila elõállt a nagy ötletével, hogy mi lenne, ha visszamennénk teljesen Cserép- tóig és onnan van egy biztos út, ami ugyan hosszabb (kb. 20-25km) de Hamahama túrán már végigjártuk és ott megyünk le. Mivel már úgy fájt a lábunk (az enyém biztosan), hogy menni is nehéz volt, így örök hálám hogy nem fordultunk vissza! Itt a célunk már csak az volt, hogy találjuk már meg azt a jelzést, ami visszavisz Sátoraljaújhelyre, eszünkbe se jutott már hogy másra is figyeljünk. 


Bolyongtunk még kicsit a réten, aztán számomra máig nem egyértelmû hogy, de megtaláltunk egy olyan K (kocka) jelzést, ami biztosan kivisz minket Rudabányácskára. Mivel a szintidõbõl úgyis kifutottunk volna, mert a kedvenc rétünkön és környékén legalább 2-3 órát elpiknikeztünk, így a biztos utat választottuk Rudabányácska felé. Itt már a sárral se törõdtünk, csak mentünk. Gábor bátran taposta a pocsolyákat, kérdeztem is hogy biztosan vízálló-e a cipõ, de szerinte az, mert belülrõl biztosan megáll benne a víz! Életünkben nem örültünk még így Rudabányácskának és remélem ennyire nem is fogunk. Azért egy telefont megeresztettünk a szervezõnek, hogy élünk, de ne várjon minket idõre se idõn kívül.


Rudabányácskáról egy fõutat néztünk ki, ami visszavisz Sátoraljaújhelyre. Persze itt is rossz irányba indultunk elõször, de szerintem itt csak pluszba 2-3 km kitérõt tettünk. Azután innen már fájó lábbal, sárosan és éhesen nyílegyenes utunk volt Sátoraljaújhely felé. Utólag lemérve 8 km a táv Rudabányácska és Sátoraljaújhely között. Attila pedig végig azt hajtogatta, hogy csak 2 km-t kell mennünk a vasútállomásig. :) Sátoraljaújhelyen az elsõ padon megpihentünk pont a rendõrség épülete mellett. Számomra nagy csalódás, hogy szombat éjszaka egyetlenegy vendéglátó ipari egység sem volt nyitva, ahol valami hasznosat fogyaszthattam volna. A vasútállomásnál már kerülgettük a padkákat, mert nehezünkre esett le és fellépni rájuk.


23:30 körül értünk a célba. Azaz 16:20 perc alatt teljesítettük a távot, bár közel 60 km-t (de lehet többet is) tettünk meg az 50 km helyett! Köszönjük a haza utat Atinak, aki egyben hazavezetet, annak ellenére, hogy mondta hogy csak a gázra rakja rá a lábát onnan le se veszi!


Maga a túránk jó hangulatban telt mindennek ellenére! így bátran ajánljuk mindenkinek!