Isaszegi csata Emléktúra 30 km-es táv - 2007. 04.01.
28,46 km - 760 m
Már régen kinéztük magunknak ezt a túrát a férjemmel, így nagy lelkesedéssel fogtunk az elõkészületekhez. Jó volt a letölthetõ itiner és térképvázlat, így elõre tudtuk, hogy mire is vállalkozunk.
Vasárnap reggel 7 órakor indultunk Bp-rõl Isaszegre és mintegy 40 percnyi autózás után meg is érkeztünk a Nyugdíjas Otthonba, ahol a rajt volt. Nagy volt az öröm, mert a regisztrációt egyik kedves ismerõsünk végezte, aki korábban e-mailben jelezte, hogy rendezõként részt fog venni a túrán, de nem gondoltunk, hogy ilyen hamar találkozunk vele.
A regisztráció gyorsan ment, az itiner kiválóan mûködött, így hamar kitaláltunk a faluból és rögtön szembetaláltuk magunkat az elsõ emelkedõvel, amely felvezetett a Honvéd Emlékmûhöz, ahol az elsõ EP. volt.
Ezután hangulatos erdei sétával és kis mászással jutottunk a 2. EP-hez a Honvédsírokhoz. szépen rendbe hozott pihenõhelyet találtunk a Honvédsírok körül, persze nem álltunk meg, hiszen alig tettünk meg 4 km-t a starttól.
Ezután egy ún. feltételes EP következett a Mélyárokban, ahová elõször meredeken le kellett ereszkedni, mert szintén meredeken ki is kellett belõle mászni. Kiértünk egy mezõre, ahol rengetegen jöttek szembe. Kiderült, hogy õk a 15 km-es táv résztvevõi, akik Pécelrõl indultak Isaszeg irányába. Rengeteg volt az iskolás, akik nem mindig tudták, hogyan kell viselkedni egy túrán, így sokszor kellett õket kerülgetni. Ráadásul mögöttünk meg futók ill. bringások jöttek, akiket meg nekünk kellett elengedni, így itt elég lassan tudtunk csak elõrehaladni.
Ezután rátértünk egy meredeken felfelé haladó betonútra, ami a 4. EP-hez vezetett, aminek Bajtemetés volt a neve. Egyébként, mint utóbb kiderült, nem is volt meredek ez a rész, csak a túra adatai alapján itt volt a legnagyobb szintemelkedés egyben. Késõbb sokkal durvább részek jöttek. Itt kaptunk egy nápolyi szeletet és korlátlanul lehetett ásványvizet inni.
A következõ, szintén feltételesként jelölt EP-nél nem volt senki, így mentünk tovább, bár volt egy kis tanakodás, hogy merre kell menni, mert az elöttünk haladó csoport jobbra fordult, de kiderült az itinerbõl, hogy balra kell menni. Már túl messze voltak, nem tudtunk szólni nekik, így csak négyen mentünk balra. Nemsokára elértük Pécel határát, majd központját is (piac, vá). A következõ feltételes EP-nél megint nem volt senki, így mentünk tovább.
Újra Pécel határában voltunk, csak most a másik oldalán és megkezdtük a kapaszkodást a Vár-hegyre, ahonnan tényleg szép volt a kilátás, bár mi azt hittük talán valami várrom is lesz, de nem volt. Volt viszont barlang, amit kisebb elkavarásokkal meg is találtunk. A barlanghoz egyébként nem mentünk le, mert nagyon veszélyes lett volna. Még az EP is fennt volt, nem a barlangnál, ahogy azt az itiner írta.
Itt vált szét a 30 és 55 km-es táv, és innen kezdve nagyon kellett figyelni, nehogy elkavarjunk. Jó volt a szalagozás, kellett is, mert a Látó-hegy csúcsa után olyan helyeken mentünk,ahol útnak a nyomát sem láttuk. Megváltás volt kiérni az erdõ szélére, bár én tkp. élveztem ezt a részt, csak nem nagyon lehetett haladni benne. Nemsokára kiértünk a mûútra és ezen elég sokat kellett menni, amit én elég veszélyesnek tartottam és nagyon örültem, amikor megláttam a szalagot, ami behívott a szántóföldek felé.
Innen kezdõdött egy hullámvasút rész, vagyis meredeken fel, azután a másik oldalon rögtön le. A párommal nagyon nyögtünk itt már, õ nem szerette a lefelé részeket, én meg a felfeléket. Örültem amikor végre elértük az utolsó EP-t a Pap-hegyen, mert tudtam, hogy innen már gyakorlatilag síkon megyünk a célig. Így is volt.
Végül 5 óra 30 perces idõvel érkeztünk vissza a Nyugdíjas Klubba, ami meghaladta elõzetes elképzeléseinket, ami nagyjából 6 óra körüli idõt jelentett.
A célban az adminisztráció gyors és pontos volt. Kitûzõ, emléklap, gratuláció rendben volt. Kitûnõ ellátást is kaptuk a helyi nyugdíjas néniktõl. Köszönet nekik a finom teáért és a rengeteg kajáért. Az idõ gyönyörû volt, sokan piknikeztek a Klub kertjében.
Összefoglalva: Nagyon jó túra volt, kitûnõ ellátással, jó itinerrel, szalagozással, kedves pontõrökkel. Az útvonal is érdekes volt, mert mi még nem jártunk erre. Köszönjük a jó szervezést. Reméljük, jövõre is tudunk jönni. |
