Túrabeszámolók


Bakony 50/25/10

JandiTúra éve: 20072007.04.03 21:35:54
Bakony 50

Mivel a úgy gondoltam, hogy a Szuadó 40 a múlt hétvégén már úgyis eléggé megedzett, így ez egy kiváló alaklom lesz az 50-es távval való ismerkedésre. Merthogy eddig még nem gyalogoltam ennyit. Legalábbis nem egyszerre.

A terep nem ígérkezett sem különösebben izgalmasnak, sem különösebben nehéznek. 900 méteres szintemelkedés 51 km-en szinte sík terepet sejtetett.

Ezúttal sajnos egyedül kellett nekivágnom a távnak, aminek nagyon nem örültem, de ennek is vannak elõnyei. Teljesen saját tempó, akkor állok meg amikor akarok, és nem állok meg, amikor nem akarok. :)

Reggel 6 elõtt a buszon õszintén aggódtam a sötét miatt. Lehet hogy lámpát kellett volna hozni? Ááá, de Veszprémbõl csak kitalálok, akár sötétben is. Ezzel a gondolattal meg is nyugtattam magam.

6:06-os rajtidõt kaptam, és ugyan még erõs szürkület volt, a tájékozódást ez nem nehezítette, meg úgyis a városban tekeregtünk. A távolban kiemelkedett a tájból a veszprémi húszemeletes "gyönyörû" alakja. Az elsõ EP-t az állatkertnél kb 50 perc alatt értem el, és ekkor erdõt még mindig csak messzirõl láttunk.

Ezután rövid lépcsõzés jött, majd lámák bámulták bután az arra nyargaló turistákat. Elementünk a Lackó forrás mellett, át a 8-ason, majd jött az Ördögrágta kõ, ahol én a jelen mentem a túrázók döntõ többségével szemben. Aztán a Csatárhegy elõtti pusztán kicsit veszítettem magabiztosságomból, mert a jel hirtelen eltûnt. Az egyik bokron még volt, aztán kilométeres körben nem volt több bokor. Ekkor hirtelen kicsit a Dakar-rallyn éreztem magam... nagyon rég volt már amikor utoljára erre jártam, és azért jól jött volna egy pontos irány.

Szerencsére jött is...néhány túrázó személyében. Az EP után félig-meddig megmásztuk a Csatárhegyet, majd leereszkedtünk a Séd-völgybe. Itt ilyen reggel 8 óra körül még igencsak zimankós idõjárás fogadott.

Márkónál oldalt váltottunk, és átmentünk a Séd másik oldalára. Mezõ, patak, mezõ, hegy lába, és már ott is voltunk Bándon. Kicsi faluturizmus, majd ismét átkelés a 8-ason, majd Herend vasútállomás. Pecsét, nyomulás tovább. Amúgy itt indultak a 25-ösök, így legalább embereket is láttam, mert az 50-es mezõnye teljesen szétszakadt.

A Herend utáni kis dombocskán viszont úgy gondoltam, hogy eljött a tízórai ideje. :) Itt már a táj, meg az idõ is kezdett barátságosabb lenni, és végre kiértünk a Bakony lábához.

A következõ említésre méltõ rész a Hajag megmászása volt, ami a túra legnagyobb szintemelkedése is volt egyben. Igazából nem voltak meredek részek, szóval nem okozott különösebb nehézséget. A frissitõpontnál sorba kellett állni a pecsétér, amit annyira nem bántam: nem jöt rosszul a pár perces pihi, plussz a tea.

Ezután megkeztük az ereszkedést lefelé a Hajagról, és az õszi elmaradt, de végigjárt Hajag túráról ismert részek következtek. Lefelé szinte végig futottam, csak pár méteres szakaszokra gyalogoltam bele. Nagyon sok volt errefelé a 25-ös távot teljesítõ túrázó, így szinte állandóan elõzgetnem kellett.

Az öreghálási EP után, még mindig lefelé haladtunk, de ekkor már 25-ösök nélkül. Pápavárnál már éreztem, hogy fogy a lendület, és pont után, ahol átvágtuk az aszfaltos elgazást beiktattam a következõ kajás pihenõt. A frissítés után viszont nem lehettem még eléggé friss, mert makacsul balra való letérésre számítottam, így nyilván nem vettem észre, ahogy jobbra fölfelé elment a K sáv. Kicsit be voltam fordulva ezen a szakaszon, és rendületlenül menetem elõre az aszfaltúton.

Egyszer csak észrevettem, hogy régen volt már jel. Nem baj, majd lesz. Gyerünk tovább. De csak nem akart K jelezés jönni, sõt semmilyen más jelzés sem. Szép lassan kezdett körvonalazódni bennem, hogy ezen a túrán is sikerült marhaságot csinálnom. Ekkor persze elkezdtem szidni magamat, mint a bokrot: nem elég nekem 50 kilométer, még plusszban túráztatom magam. Utólag visszagondolva nem is volt olyan nagy baj, legalább edzettem egy kicsit.

Miután visszamentem az utolsó jelzésig, már nem volt nehéz észrevenni az elágazást, ahol le kellett térni, de annyira nem értettem a dolgot, hogy csak otthon sikerült kibogarásznom, hogy nem vettem figyelmbe azt a rövidke szakaszt, ami pont után volt, és én tulajdonképpen végig egy már megtett szakaszt vártam, amikor elmentem az elágazás mellett.

A Jáger-rétre ezután már gyorsan lejutottam, és örültem mert már 40 km megvolt. Itt azonban éreztem, hogy kb elfogytam. A sok futás kicsit szétrázta a lábaimat, szóval innentõl fogva beálltam egy csigalassú "Plázában sétálgatós" tempóra. Az itt elõttem haladó kolléga is elég visszafogott iramot diktált, tekintve, hogy végig látótávolságon belül volt, így legalább húzott egy kicsit, ami annál a tempónál azért elég vicces kijelentés.

A pálya tulajdonképpen hangulatos volt, de a gyaloglás már annyira nem ment, hogy a Torna pataknál lévõ EP-nek úgy örültem, mintha lottó ötösöm lett volna. :)

Ekkor már magamban lemondtam az elõzetesen kitûzött cél teljesítésérõl, azaz hogy 10 órán belül befejezzem a kört. 10 perc pihenõre feltétlenül szükségem volt.

Ennek végeztével kibotorkáltam a Hosszú földekhez, és innen már látszódott Városlõd. Ez újra erõt adott, és hirtelen azon kaptam magam, hogy ismét egész tisztességesen tudok járni. Még haladtam is. :)

Az országútra leérve utolértem egy kollégát, aki megemlítette, hogy jó hogy jöttem, mivel így kicsi lendületet adtam neki. Jót mosolyogtam, aztán vallottam: pár kilométerrel ez elõtt még nem úgy néztem ki, mint aki bárkinek is lendületet tud adni...

...aztán végre elértük a focipályát. 15:58-as célidõt kaptam, így mégis sikerült a terv: 10 óra alatt körbementem, amire természetesen büszke voltam. 50 kilométeren keresztül sikerült tartani az 5-ös átlagat. Ez nekem feltétlenül jó eredménynek számított.

Aztán pár perccel mögöttem beért két 14-15 éves kiscsaj, akik persze 10 perccel jobb idõt mentek nálam. :) Hiába, nem mindenki olyan gyík mint én.

Ezután már csak egy kis láblógatás, és hassüttetés volt hátra a focipályán a kellemes délutáni napsütésben.

A túra kb olyan volt amilyet vártam, azt leszámítva, hogy nem gondoltam, hogy ezen a könnyû terepen is ilyen rosszul viselem majd az utolsó 10 km-t. A Hajagtól a Torna pataki EP-ig tartó rész volt az, ami hangulatos és szép vidéken vezetett, a többi viszont csak sallang.

Most pedig egy kis pihi következik, így a következõ hétvégére nincs ia túra tervezve. Ki kell pihennem az utóbbi három hétvége alatt összeszedett fáradtságot, hogy két hét múlva aztán valami komolyabbal próbálkozzak. Aztán majd látjuk... :)

Jandi