Túrabeszámolók


Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjai

getheTúra éve: 20162016.01.21 17:44:50

Háborúban gyilkossággal vádolni engem,

gyorshajtásért bírságolni autóversenyen.



Ha tudod mit szabad és mit nem, a langyosat kiköpi az Isten.

Az semmire se jó, olyanból ezer van bárhol.

Ami szélsőséges, kemény, bátor

tovább az meg úgy hiszem.


(Kaukázus: Katonadal - részlet)


Téli Turul - Zongor 45, stíluskavalkád


Előhang


Annyira régen voltam már a Budai-hegységben túrázni, hogy szinte olyan izgatott lettem a túra reggelén a gondolatra, mint már nagyon régen, ráadásul ilyen "hosszú" túrán is elég régen vettem részt utoljára. A fonódó villamos első üzemnapján mindenképp ki akartam próbálni az 56-os villamost, leglaábbis annak A változatát, így a Futár appal egyeztetve rohanvást indultam el otthonról, az Örsi-Somlyó túra sarát még hordozó túracipőt csak a frissen takarított lépcsőház alján felvéve. A villamos elérése sikerül is, igen, fantasztikus érzés egy új viszonylaton ülni, ha esetleg valaki kiváncsi lenne.


1. Fel és ki (a természetjáró szakfolyóiratok amatőr íróinak stílusában)


A Déli aluljárójából indulni különleges élmény volt. Beszereztem egy tartalék kókuszos csigát, befizettem a hozzájárulást, üdvözöltem az összes ismerőst, majd neki is vágtam a túrának, egyedül. Az első pecsét gyors begyűjtése, és a nemzeti pulóveres, dohányzó fiatalok mellőzése után kényelmesen baktattam felfelé a főút mentén. A Szent Orbán tértől végre érdekesebb lett a terep, a különböző villákat nagyon érdekes volt nézegetni a felkelő nap fényében. A zöld jelzést elérve szinte már ismerős lett a terep, a sok-sok lépcsőt most valahogy nem nagyon éreztem meg. Felérve a Széchenyi-emlékhez elég hűs lett a levegő, úgyhogy nem is sokat időztem Gellértnél és Istinél, mielőtt elindultam a Gyermekvasút felé. Itt már helyenként eléggé jeges volt a talaj, úttest, járda, de azért lehetett közlekedni. A Normafa előtt a frissen felfehérkavicsozott úttest nem mindig engedte láttatni a jeges felületeket, a sípálya feletti oldalazó utat inkább gyorsan magam mögött hagytam.


A Normafánál nem üzemelt még a réteses, így gyorsan továbbálltam Imre pecsétje után. A zöld kereszten a turistaút már igen jeges volt, úgyhogy igencsak figyelni kellett, de gond nélkül sikerült eljutni Makkosmáriára, nosztalgiáztam kicsit 2010-es, itt tartott esküvőnkön, majd Éva és Egon pontjánál elfogyasztottam két hagymás-zsíros kenyeret, itt már szinte zavaróvá kezdett válni a tömeg, aminek nyilván én is része voltam, úgyhogy nem ér reklamálni. Pár mondat váltása Nagy Lajossal, majd irány a János-hegy oldala. 


Itt végre sikerült a sétaútról balra meredeken letörő sárga ösvényén egy jó nagy hátast dobni, de apró horzsoláson kívül más bajom nem lett, úgyhogy sikerült jól esnem.Hamar megérkeztem a Budakeszi úthoz, ahogy egy lidérc osztott pecsét és cukorkát, majd irány a Petneházy-rét, ahol nagyon finom házi csokit is kaptunk az igazolás mellé.


2. Át (az elvont, túrabeszámolót nyomokban tartalmazó túrabeszámolók stílusában)


Hosszú-hosszú a piros jelzés nyomvonala, jól ismerem minden méterét. Számtalan réges-régi piros túra és Meteor túra, Budai Trapp emlékei jönnek elő minden fánál, minden kanyarnál... Eszembe jut az egykori Ördögkerék túra, amikor órákon át álltam az ellenőrzőponton a szakadó esőben a Nagy-kopaszhoz vezető úton, és egyetlen túrázó sem jött, csak pygmea, miután bezárta a pontját... Eszembe jut a BHTCS, amiből legutóbbi részvételemkor itt szálltam ki sok éve, mert nem vettem észre egy visszacsapódó ágat a szemműtétem után két héttel, és nem sokat láttam az ággal való találkozás után... Eszembe jut az első teljesítménytúrám 98-ból, amikor a Meteor 50-en ugyanitt jöttünk le Nagykovácsiba, az életmentő vízcsap még mindig megvan az út szélén... Eszembe jut egy Budai Kilátók túra, amikor valamilyen tésztát ettünk az étterem előtt a célban a műanyag tányérból... A Turul szobor láttán eszembe jut VadMalac sporttárs, mégpedig a Peremtúra miatt, akivel már nagyon rég túráztunk együtt, pedig az elején szinte mindenhova együtt mentünk... A Fehér útról eszembe jut a Kitörés túra, amin tavaly vettem részt először, a kitörés túráról meg a kitörők...


3. Be (a természetjáró szakfolyóiratok profi szerzőinek stílusában)


Összehasonlíthatatlanul mások a körülmények, mint akkor, egyszer azon a téli éjszakán, a régi téli éjszaka szelleme most is kísért azért az egyhangú emelkedő mentén, amit a kerítés kísér. A komor gondolatok eltűnnek, amint felérek a kék kereszt elágazásához, leülök egy farönkre, eszem pár falatot (eszem! van mit ennem... leülhetek és nem üldöz senki), és újúlt erővel indulok tovább a romantikus gerincúton. Megtekintem sok helyen a gyönyörű kilátást, nappal azért szebb ez az út mégiscsak, társaságom is akad a tapasztalt korosztályból Laci és András, akikkel nagyjából innen a célig haladok. Hosszas szántóföldi menetelés után (azért hófúvásban nem próbálnám ki ezt az utat) érkezünk meg a perbáli műútra. Magamba fojtom a kínálkozó szóviccet, csak hazafelé a buszon osztom meg útitársaimmal. A kocsma jó találmány, állapítom meg újra, almafröccsömet és tejeskávémat iszogatva a melegben, Vándor Csillag bélyegzése után. Irány az utolsó szakasz, turistajelzések és szalagok is segítenek (segítenek!) a kanyargós, szántó széli emelkedőn, a nap olvasztó hatása már érezteti helyenként a hatását.


Rövid lejtő után még világosban érkezünk Anyácsapusztára, ahol a fő nevezetesség a napi egy buszjáratot fogadó buszmegálló (ez most komoly, hogy ezen a sáros úton minden reggel 7.48-kor bejön ide a gyermelyi busz?!?!?!?!). Az utolsó őrzött pont után csak a jeges szél és a szántóföldi menetelés marad, a Kakukk-hegy lábáig. A Kakukk-hegy nem adja agát könnyen, a naplementéről sajnos lemaradunk. Önkiszolgáló pecsételés, elesésmentes leérkezés a faluba, lámpa nélkül!. Pár perc és a célban vagyunk, a rendező fiúk és lányok ismét kitettek magukért, köszönjük a szervezést!


Utóhang


Egy gyors fuvar Zsámbékra, hamar buszcsatlakozás Budapestre, a fonódó villamos megadja magát, de azért még fürdetésre hazaérek. Vettem egy Budapest-kupa füzetet is. Hátha majd a gyerekekkel.