Túrabeszámolók


Budai Trapp

panareaTúra éve: 20162016.02.14 10:05:01

 Az utóbbi időben annyira megszoktam (bár meg nem szerettem) már a sárban tocsogós túrázást, hogy a Trapp reggelén nem azon sopánkodtam, hogy esik az eső, hanem arra figyeltem a legjobban, hogy nehogy otthon maradjon a kamásli, mint az elmúlt heti Túrafüggő túrán :) Arra azért nem számítottam, hogy végig kitart majd a csapadék, és alaposan eláztat majd a végére, de azt tudtam, hogy ez se egy kellemes sétatúra lesz.


Bp. felől vonattal érkeztem a rajtba 7:10-kor, és szerencsére csak 5 percet kellett várnom a másik irányból érkező szerelvényre, mellyel a megbeszéltek szerint meg is érkezett a túratársam, István.


Erre a túrára érdemes volt előnevezni, mert a nevezési díj így csak a fele volt a helyszíninek. Nem jöttek sokan a 7:30-as kezdésre, így viszonylag gyosan letudtuk az adminisztrációt, kamásli fel, és pár perccel 7:30 után indulás! Ki Piliscsabáról, majd a kéken a Nagy-Szénás felé,  itt az út még teljesen jól járható volt, állapítottuk meg túratársammal. Az eső szemerkélt, a köd se maradt el, viszont több helyen nyíltak már a hóvirágok, igazi tavasz, meddig váratsz még magadra? Első EP a Nagy-Szénási emlékfalnál, esernyő alatt ülő kedves pontőrök, itt még az itinert is egész száraz állapotban szedjük elő a zsebből. Majd fel a Szénásra, ahonnan szép időben nagyon szeretem a kilátást, most viszont egy ködös nagy semmi fogadott, így a panoráma megcsodálása elmaradt, irány Nagykovácsi! Mire leértünk, a szemerkélő eső rázendített, így kapucni fel, és irány a községből kivezető aszfaltos emelkedő, majd az erdőben, egyre sarasabb úton a Vöröspocsolya, a 2. EP, szintén esernyős pontőrökkel, hát nem irigyeltem őket, de nagyon kedvesen fogadtak minden odaérkező elszánt túrázót. Petneházy rét, most semmi se látszott a túloldali hegyekből, a lovak is az istállókban tartózkodtak, nem a füves legelőn, és következik a Fekete-fej, amit a sár ellenére egész könnyen megmászunk. Fent a pontőröknek már ronggyá ázott itinert adunk át, de csak mosolyognak kedvesen. Lefelé aztán a nemszeretem lejtő, de hamar túlvagyunk rajta, Még egy köves emelkedő a Hárshegyi körútig, majd azon egy félkör a sárga jelzésig, ahol egy újabb EP, esernyő, vizes itiner, pecsét, nyomás le Hűvösvölgybe. Itt van a frissítőpont, egy piskótaszelet az ellátmány, a sajátomat pillanatok alatt felfalom, István nem szereti az édességet, így az övé is az enyém :) Épp egy terepfutó verseny is zajlott, a mellettünk elfutók (jó sokan volak), aztán szépen le is rendezték az utat, egy merő sárfolyam lett. A Határ nyeregig végig előzgettek a futók, aztán szerencsére más irányba mentek, mi meg a sárgán a túra legkellemetlenebb emelkedőjét győztük le az Újlaki hegyre, először meredek, saras, majd meredek köves, fent meg a nagy semmi kilátás, lejönni se volt kellemesebb, majd a Virágos nyeregig hatalmas sár, már nem is nagyon néztük, hol lehet kikerülni, esélytelen volt néhol. Virágos nyeregtől nincs már messze a cél, az utolsó EP-n a ronggyá ázott itineren mosolygunk újra, majd a Menedékház utcai leágazásnál személyesen igazítottak útba a rendezők, még egy kis aszfaltos emelkedő, majd végre a cél!


Átvesszük az emléklapot és az évszámmal ellátott kitűzőt, majd irány a terülj-terülj asztalkám, kedves hölgy hordja a teát, kenyeret, folyton kérdezgeti, hogy ki nem kapott még virslit, jelentkezünk, és pillanatok alatt meg is kapjuk. Jókora pár virsli, csak egyet bírok megenni, a másikat Istvánnak adom, én meg pusztítom a kitett csemegeubi halmot, és a jóleső forró teát, István bögrét nem hozott, kancsóból üvegbe önteni körülményes, így a bögrén is megosztozunk.


Istvánnal és egy dorogi túratárssal indulunk lefelé a vonathoz, bár ők az ellenkező irányba mennek majd, megyek velük. Mondanom se kell, hogy közben az eső elállt :) Persze hogy a pesti vonat megy el pár perccel azelőtt hogy odaérünk, úgyhogy nekem marad a busz, a másik irányba még van 20 perc, úgyhogy a kellemes túrát egy jó sörözéssel fejezzük be :)


Az időjőrás sem tudta elvenni a kedvem, nagyon jól éreztem magam ezen a jól szervezett túrán!


Istvánnak nagyon köszönöm, hogy velem tartott, meg köszi a sört is :) én is remélem, hogy nemsokára jobb terepen túrázunk egy jót! :)