Fel a Ság-hegyre!
(asztalfiókból előkotort túrabeszámolók-ciklus, II. rész)
Miért is ne látogatnánk meg a Ság-hegyet, gondolom, amikor összekattintgatom az előnevezést és az – odaúti – vonatjegyeket. Sima ügy, elmegyünk, felmegyünk, hazamegyünk, mondom Kerek repkénynek. Karácsony után járunk, a hajnali járatokon alig lézeng néhány utas. A reggeli első győri személyvonat még mindig (vagy már megint) a kevésbé kényelmes Talent, de ez a kevésbé kényelmesség nem akadályoz meg abban, hogy legalább Tatabánya után elszundítsak rajta. Győrben bézére váltunk, persze, hogy ilyenkor nincs kéznél a szükséges túramozgalom igazolólapja. Celldömölktől még két megállót utazunk, és Nagysimonyiban végre nem átszállás következik, hanem elindulunk túrázni. Itt is sűrű, mozdulatlan köd ül a tájon, mint majdnem mindenhol az országban. Tegnap még nem volt. Mindegy, ha már itt vagyunk, túrázzunk. Régi piros sáv vezet, eleinte könnyen, majd néhol kevésbé könnyen követhetően. Karalábéföld, majd szőlőhegy következik, aztán megérkezünk Sitkére, pont a falu Kéktúrával ellentétes oldalán. Nemsokára el is hagyjuk a lakott területet, az út mellett kőkereszt, a piros sáv mellé csatlakozik a Mária út lila színnel jelzett főága. Fadeszkákból álló hídnál tábla tájékoztat, hogy Natura 2000-es területre lépünk be, de avatatlan szemeim nem látnak különbséget a hídon inneni, nem-Natura kétezres területhez képest. Kikerülünk egy dombot, pont nem azon az oldalon, ahol a térkép szerint ki kellene kerülnünk, de a jelzések közül a régi piros és az új M is itt vezet. A soron következő kőkeresztnél nyílegyenesen a Ság-hegy felé fordulunk. A látótávolság száz méter alatt van, így az előző megállapítást pusztán a térképre hagyatkozva teszem.
Némi sétát követően megérkezünk Mesteribe, az út mellett eredetileg Árpád-kori, masszív templom ücsörög tekintélyt parancsoló falaival, apró ablakaival. Mellette méretes adventi koszorú árválkodik. Megyünk egy kicsit a főúton, hogy hamarosan le is térjünk róla, szántó mellett, majd szőlők között kezdődik a kaptató a Ság-hegy részben elbányászott tömbjére. A jelzés elfogadhatóan követhető, a ködben komoran emelkedik a turistaút fölé néhány megmaradt kiemekedő tömb. A BTHE évzáró csillagtúrájának találkahelyét a bányaudvar fölött találjuk, a trianoni kereszt mögötti téren. Nem mondható, hogy unatkoznak a rendezők, az éppen jelen lévő, és folyamatosan cserélődő harminc-negyven túrázó mellé csatlakozunk be ketten. Vándor Csillaggal futunk össze először, majd Csiba Toneszékkel és Heyjoe-val, és ha jól értelmezem, akkor Pulmy-ékkal is. Medvetalpsütit és forralt bort és oklevelet és ovális kitűzőt kapunk, és beszélgetünk egy kicsit a jelenlévőkkel, meg a készpénzkészlet egy részét elverjük túramozgalmak igazolófüzeteire. Ezúton is köszönöm a rendezést!
Fél óra nézelődés és társalgás után, látva, hogy ez a köd mára talán végérvényesen ideette magát, elbúcsúzunk és lesétálunk a hegyről. Lent kőosztályozó romja és a híres ingás kísérlet helyszíne jelent olyan látnivalót, aminek a megnézését nem akadályozza a köd. Kis forgalmú aszfaltúton sétálunk le Celldömölkre, itt betérünk a 12. századi bencés kolostorromhoz. Be van kerítve az egész, és látogatni most éppen nem lehet, viszont a kerítés külső oldaláról is szép. Innen felsétálunk a vasútállomásig, és mivel rengeteg az időnk az elérendő vonatig, beülünk egy ebédre a közeli kockásabroszosba. Ebéd után megnézzük a kiállított vasúti járműveket, a fő látványosságnak számító gőzösök mögött szerényen bujkál egy tűzoltóvonatból származó kocsi. A hazajutáshoz mindenféle vonatot igénybe veszünk, és a helyzetet látva örülhetünk, hogy a kirakatvonali IC-t legalább nem elővárosi szerelvényből állítják ki. Este mozi.
-Kékdroid-
Képek |
