További remek túrákon jártunk, megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezői munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezőket.
XIII. Barcika
„Elcserélném én is plafonra a padlót…” (Auróra)
Levitt a sárba a délutáni járat. A nekézsenyi buszfordulóban még elhittem, amit később több fórum is cáfolt: van esély. Sárba rángatott a lejtő, a lepusztított, az örökké nyúlós, a mintagyereknek aligha nevezhető. Lendületből érkeztem az erdő felől, aztán jól pofán vágott. Visszakézből, ahogy illik. Órákkal korábban felfelé is hallgattak már a fegyverek, de ezután teljes lett a csend. Mozdulnom nehéz. Legfeljebb, amennyi megy emlékezetből. Belecsonkult a lélek a téltelenségbe. A fenti hó szottyos, másutt meg nincs. Kifogyott belőle a varázs. Aztán még sötét is lett, zavaros, mikor és hogyan, de lett. Elolvadt a napfény is. Kibetűztem még az égről, hogy no future, aztán bealvás, holtsápadt lámpafolt. Ha valóban látnék, azt kéne regisztrálnom, hogy halomra dúlták az erdőt, mindegy a sár, csak folyjon, már nem kell az út, nem kell semmilyen út sehová, se ház, se szomszéd falu, se hegy, se űr felé. Halj meg, ha akarsz, játssz a sárban, süppedj bele odáig, hogy már szólni se tudj! Nehéz lesz az ébredés.
A sportközpont nyugalma kínál menedéket a nap végén. Találkozások, meglevő és fontos kapcsolódási pontok. Jelen vannak a sárból jöttek és akik kisegítették őket onnan. Akik élményt kínáltak és megértőnek mutatkoztak az érkezővel. Ózdra menő vonatok, töriszak, a legjobb debreceni orvos, fagyszünet, németországi munka, kígyósház... mindezekről szó esik s közben élménnyé nemesül az egész.
