Túrabeszámolók


Szuadó 40/17

VadMalacTúra éve: 20162016.04.05 14:33:43

 „…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.”


További remek túrák, melyek megérdemlik az emlékezést. Hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezői munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezőket.  



XIV. Szuadó


Felébredt a völgy. Csillagvirág, kankalin, tüdőfű és májvirág nyílt, megkésett hóvirágok bólogattak rá, az ibolya a létező legszélesebb színarzenált vonultatta fel az üdvözlésre. Blue on blue, lehetett együtt örülni a széllel, vinni, szórni szét az illatot, bódulatba kergetni korai bogarak tömegét.


Egy patakparti telken az autóroncs körül virított az a kék virág, az a bolondos kis futó, mely az élettől eltávolodott lelkekben is tüzet szít vagy jobb megoldás híján elfedi a szégyenszemre előkerült rozsdát. Gyerekhangok, kalapács és kapák, gereblyék munkája, a tavalyi avar sercegése a Szentkút csöndjével együtt kísért. Az összedőlt szerszámos bódé és a hiányos kerítés sem szúrt szemet, élő árnyalatokba költözött az Új.


Belélegeztük az édes étert és legott álomba szenderültünk. Odajött a virágillat, odajött a köveken lesikló vízről a fény, a dűlőutak közönséges bája. Ültünk egy mohos padon az óriás kertben, a kisrádión csupa régi zene szólt, gondosan eltekertük a híreket.