Sokorói Kalandok 50 – Első benyomások
Benne volt a bugi rendesen a lábunkban... Túl voltunk a Gerecse 50, Sárga 70-en és nem volt megállás a K100 felkészülésben. Soron következő túrának szántuk, ha másért nem hát azért mert végre hazai pályán mozoghattunk.
Sajnos a túra előtt vagy három napig szakadt az eső, a szemérmes napocska mindössze néhány délutáni órára mutatta meg magát, de végül kegyesek voltak hozzánk az égiek és megúsztuk eső nélkül, nem úgy a dagonyát, mert abból bizony rendesen kijutott.
Győriek lévén kora reggeli indulást terveztünk Ákos barátommal, ahonnan a rajtként megjelölt szomszédos kis falucska Nyúl, autóval mindössze 20 percnyire feküdt. A szervezők már a túra előtt nagyon aktívak voltak facebook oldalukon, amiből sejteni lehetett, hogy itt bizony minden flottul fog menni első rendezéstől függetlenül. Így is lett, lehetőség volt az útvonalak GPS trackjének előzetes letöltésére, kedvezményes online előnevezésre, aminek maradéktalanul eleget is tettünk, így a helyszíni regisztráció, indulás tényleg másodpercekben volt mérhető.
06:23-kor el is rajtoltunk. A túra első szakasza egy löszfalba vájt borospincékkel tarkított szurdokban vezetett aszfalton, amelyen nagyon hamar elértük az 1. Számú EP-t a Bedők Pincészetet. Kis kertkapun belépve máris szőlőcukorral, borkóstolóval kínált a kedves pontellenőr, amivel nem éltünk, mivel még bemelegedi se volt időnk, nemhogy megéhezni, megszomjazni. Söpörtünk is hát tovább. A szurdok vége egy idő után átváltott földútba, így rövid időn belül realizáltuk korábbi félelmeinket miszerint ez egy NAGYON sáros, csúszkálós kaland lesz. Egy Y elágazásban balra fordulva – a sárra tekintettel – még egy kötelet is kihelyeztek, ami bizony el is kélt azon sporttársaknak, akik nem hoztak magukkal túrabotokat.
Az eső elállt, a hőmérséklet ideális volt kirándulni, a sárral meg volt lehetőségünk néhány óra alatt megbékélni.
Az útvonalról legyen annyi elég, hogy ez nem a Mátra, vagy a Bükk 900-as csúcsai, de még csak nem is a Bakony szebbnél szebb szurdokai, árkai. Ez itt kérem széppen a Kisalföld, ahol eme szerény kis gerinceknek is nagyon tud örülni a természetszerető ember és bizony edzeni itt is kiválóan lehet. Pelikán elvtárs szavait idézve: „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.” Hát nekem is ez járt a fejemben a túra során, amelynek egyes szakaszait már számtalanszor bejártam kerékpárral és most végre gyalog is kipróbálhattam.
A gerincen le-föl haladva hamar sorra került a 2. (Nyúl-hegyi elágazás) és 3. (Jánosháza pihenő) EP. Gyors pecsételés után a gerincről leereszkedve takaros kis veteményesekkel övezve megérkeztünk a 4. EP, a ravazdi Béla-kúthoz ami afféle zarándokhelynek is tekinthető. A feljegyzések szerint nevét IV. Béla király után kapta, aki a tatárok elől menekülve megpihent és ivott a forrás vizéből. Mi ezt most kihagytuk, mivel volt már szerencsém korábban kóstolni, valamint a hátamon cipelt 2 liter víz is szinte még érintetlen volt. Rövidesen ismét egy betonos szerpentinen találtuk magunkat, amely Ravazdot köti össze a gerinc túloldalán található Tényő településsel és a helyi országúti bringásoknak is kedvelt edző terepe. No nem kellett ám sokat koptatni cipőinket a flaszteren, máris fenyvesekkel tarkított és fenyőtüskékkel felszórt kevésbé ragacsos szolid lejtőn kocogtunk lefelé Sokorópátkának tartva. Bizony kellett is egy kis futás, mivel a saras részek jobban belassítottak mint gondoltuk volna és valahol be kellett hozni az elvesztegetett időt.
Sokorópátkán és Tényőn is nyitva voltak a helyi „Betérők”, amennyiben, valakinek pótolnia kellett volna a magával hozott enni és innivalót, bár szerintem a nagyon színvonalas ellátásnak köszönhetően ezzel nem sok túratárs élhetett. A kettő település közötti Hatos tölgynél (6. EP) megejtettem a szokásos és kötelező zoknicserémet és már folytatódott is a túra. Sokszor csak mosolyogtam magunkon, amikor a löszös, homokos talajon mozogtunk, mert míg most hálát adtunk az égnek, hogy a sárral ellentétben a homok milyen jól elnyeli a sok csapadékot és ezáltal jól összetömörödött, addig melegben, jó időben bringával lefelé e hegyről szinte rettegsz, mikor csapódsz bele egy ilyen szakaszba, amely aljasul kicsavarja alólad a bringát. Néha-néha fel-fel tűnt egy-egy túratárs, de alapvetően nem voltak sokan. Sokat beszélgettünk, az idő gyorsan repült, hamar elérkezett a Győrújbarát Gyermektábor (8. EP) is, majd ismét felkapaszkodás a gerincre és vissza a faluba, ahova 10 óra 09 percnyi gyaloglás, kocogás után meg is érkeztünk szerencsésen.
Bevallom kicsit csalódottak voltunk, mert szerettünk volna egy képzeletbeli 09:30-as szintidőt produkálni, de utóbb be kellett látnunk, hogy a sár és az ebből fakadó terepviszonyok erősen visszafogtak minket. A jó oldala a dolognak viszont, hogy egyikőnk sem perecelt egyet sem, és a körülményekhez képest relatíve „tisztán” megúsztuk ezt a napot. A célban a gratuláció, oklevél és gyönyörű jelvény mellé a jutalmunk egy pár főtt virsli, kenyér, mustár, valamint limonádé volt.
Ami tetszett:
- Kiváló és lelkes szervezés
- Profi és kedves lebonyolítás
- Hibátlan és bőséges ellátmány szinte minden ellenőrző ponton (alma, szőlőcukor, bor, víz, pezsgőtabletták)
- Bőséges vízvételi lehetőség
- Nagyon komoly színvonalú, anyaghasználatú itiner, gyönyörű oklevél és jelvény
Ami nem tetszett:
- Bár nem volt sok, de a beton soha nem lesz a barátom.
- Az időjárás, amiről a szervezők nyilván nem tehetnek és ami reméljük jövőre jobb lesz. :-) |
