Túrabeszámolók


Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 40/25/15

Norbert AlexanderTúra éve: 20162016.05.27 15:23:06

Mátra Csillagok 40


"Az embernek értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását." Példabeszédék könyve 16,9


2 éve hogy részt vettem ezen a útán. Akkoriban a 15re terveztem, de végül is 25 lett belőle. Most pedig 40 re terveztem de lehet hogy csak 15 lesz belőle, mert a kislábujjam kapott egy maflást mire bedagadt és lassan megy ki a lilulás belőle. Úgy éreztem eddig egyszerűen letudom, hisz a távot ismerem, de ez a tényező már most alaposan megnehezíti dolgomat. Meglátjuk holnap este, hogy szétnyomja e a cipő, vagy mezítláb nyomom le a túrát:)


HOLNAP ESTE


a holnap este ma 2 hónappal utána van időm meg írni:) Gyönyörű egy este volt. Idő előtt a rajtban termettem, de a rajtidő előtt senkit se engedtek elrajtolni. Így hát tömeg rajt vette kezdetét. Ahol én a lemaradó szerepet játsztottam, míg rájöttem hogy okozok kevésbé fájdalmat a kislábamujjának.


SZENT ANNA kápolna - lenyugvó nap


Gyöngyös után a spar háta mögött nem mentem el, de legközelebb arra fogok mint ahogy jópáran. Eddig is engedtem magam elé a tömeget és ezután is így tettem ,mígy nem a SÁRGA jelzés emelkedni nem kezdett. érdekes volt, múlt a fájdalmam , sőt mire felértem az első dombra, már nem is fájást éreztem. De gyönyörű naplementének kezdetét láttam. A dombról való lejtmenet után újabb tüdőszűrős kicsit sziklás emelkedő vette kezdetét, a toronyig, hogy aztán utána újra lejtsen a Szent Anna kápolnáig.


BENE VÁR- sötétedő idő


A kápolna után nem sokkal kiértünk Pipis hegyi reptérre , ahonnan le is kanyarított a S- jelzést. a lábujjam, csak pillantocskákra hasított belé a fájdalom, de túracipőm kemény orra kiválóan megvédte az ütődésektől. Ennek örőmére futásnak eredtem, míg nem a vadkerítés mellett felvitt a jelzés.Mire leértem Mátrafüredre elő kellett venni fejlámpámat, s levenni szemüvegemet, mert eléggé bepárásodott. Mikor a Bene patak mellett sétáltam el, márt az erdő sötétsége vett körül. A patak is csak addig csobogott, míg nem a K+ jelzésen el nem kezdtem a kapaszkodást, fel a köves túristaúton Benevár leágazóig.


KÉKES - Fel a sötétségbe


Elrágcsáltam pár kávészemet, és kezdetétt vette a leghosszabb etap, felfelé a kéken. Mostanra már teljesen besötétedett,de a lámpa fénye és a szemem is megszokta, így hát nyargalhattam felfelé. Hosszű időnek tűnt, és amikor a kiirott rétre értem ahol igencsak nagy lépcsőfokokon kellett átmászni odavissza, rájöttem hogy még nem vagyok elég közel és menni kell bizony felfelé. A jávor forrásnál viszont frissítettem, bár nem volt derűs a kép, ahogyan a lefolyó részén kis bogár félék lubickoltak benne. Egészségemre. Még egy két tüdőszűrős emelkedő és fent voltam a parkolónál, ahol már csak mononton főutas emelkedő vitt tovább az étteremhez.


MÁTRAHÁZA - le a sötétségbe


Egy kiadós alma elmajszolása és pár kávészem elrágcsálása után kezdetét vette az ezen a távon a legkönnyebb lejtő a KÉKen, ami így is elég nehéz volt. Le a sípályán. Nem volt könnyű előre is nézni, hogy olyan helyre lépjek, ahol se csúszós fű, se kiálló kő. Ráadásul itt fent lengedezett a szél, ami jót tett, mert bár atlétaba nyargaltam végig a túrát de kellemesen hűsített. Másrésztől meg a fák olyan vészesek recsegtek ropogtak, hogy ha kidőltek volna azt se tudtam volna hogy merre térjek ugorjak el. A parkoló után egyensúlyba kerültem, Mátraházánál pedig kicsit kibújtam a fejlámpámból lélegezni hagyva a fejemet.


HANÁK Kolos,MUZSLA, KOZMÁRY - túl az éjfélen


Kicsit féltem hogy Hanák kolosi kilátót megtalálom e, mert még világosba is elszoktam téveszteni a kitérőt, és vagy az első vadászúton, vagy a második vadászút után szoktam keresni. Azonban most figyeltem hogy a másodikon megtaláljam. A SÁRGA KÖR jelzést választottam az elágazásnál, ott még mindig jobb menni egy kicsi kitérővel, mint egyből le a S- Kecskebérce felé. Hanák Kolosnál kellemes tűz lobogott, ami olyannyira meglepett, hogy majdnem orral belebuktam egy kiálló szikla után.


Csekkolás kortoyk és kávészem után folytattam a leereszkedést a S- jelzésen le a Rákóczi forrásig, majd leszúrtam a MUZSLA Iigazolást. A lejtmenet tovább tartott Mátrafüredig, de itt már éreztem hogy lankadok, jobban kell figyelnem hova lépek...s hogy hova is megyek. Isten küldte segítségemre azt az embert, aki a Mátrafüredi bazársor végén szólt hogy ne jobbra hanem balra keressem a Kozmáry kilátót...bizony nagy kitérő sok időveszteség lett volna, köszönöm ezúton is neki. Mikor megtaláltam a felfelé menő SÁRGA HÁROMSZÖG jelzést megörültem, mert utána már csak egy utca egy kapu és pár lépcsőfokt(jópár) válaszott el a hangulatos csokoládé köszöntős ellenőrzőpontól. Úgy számoltam, hogy kettőre ha fent leszek, Sástón időben vagyok. Úgy emlékeztem ez gyerek játék lesz....


SÁSTÓ - szusszanás


Rosszul emlékeztem. A lábujj fájdalmam már teljesen megszűnt, annyira elvette a túrázás a figyelmemet. Először majdnem megint rosszul kanyarodtam le a Z- jelzésre, de Isten hangja szólt hozzám, hogy ez bizony nem a S- jelzés:) még egy kis leereszkedés és balra betért az S- jelzés. Nem tudom miért emlékeztem úgy hogy ez egy subidubi kényelmes kis út lesz felfelé Sástóig. Lehet azért mert ezen az úton én mindig lejöttem, de most felfelé valósággal izadtam. Igen keményen kitart az emlkedő a műútig, Sástónál csökken felfelé kicsit. Ennek ellenére épphogy odaértem időben, így belefért tea kenyér tea kávészem menü:)


 


LAJOSHÁZA- vakon


Nem könnyen találtam meg a töksötétben a S jelzést, a rét csücskét. s mikor meg is találtam, akkor is a nehezebb utat választottam. A jelzést ami hullámzott, s nem a tanösvényt ami egyenletesen ment, de kicsit tartottam attól. hogy a Farkas kút felé leágazó S-elvezstem. Viszont Farkas kút után is tévúton jártam gondolatban, mert tovább emelkedett a Lajosháza lejtmenetig. Hogy tényleg a sötétség tette - e vagy az hogy eddig visszafelé nem mentem, nem tudom, de nem emlékeztem itt sem, hogy ennyire emelkedett.Kellemetlen meglepetés volt, sok erőt kivett belőlem.


Az S négyzet jelzés pedig lefelé még jobban tetézte. Mire leértem ezen a sziklás folyamatosna lejtő úton, ahol még a jelzést is párszor benéztem, a térdeim igencsak elkezdtek fájni. De végül is patak átkelés után sikeresen csekkoltam.


HALUSKÁS - követősen


Patak után jobbra a S folytatásán vezetett utam, azonban nem tudtam mikor lesz a behívó s nem is akartam benézni. Gondoskodott Mennyei Atyám arról, hogy ne legyek ezen az úton egyedül, mert előttem is és utánam is voltak, így hát mindig láttam lámpafényt hogy merre is kell menni. Majd bejött a behívó, lekanyaradtunk majd aztán megint egy behívó szalag és megint egy lakanyarodás míg nem rátértünk a Z- jelzésre ami kivett minket a bánya szélére. a követendő út pedig a Haluskás elágazóig.


BÁBAKŐ- virradóban


Annak ellenére hogy mire Solymosra értem,felkelt a nap és levehettem a lámpámat nem lett könnyebb a dolgom. Jelentősen fájni kezdett az egész lábam. Solymosi várhegyének átkelése sem volt egyszerű mert sok leágazás volt ,nagyon kellett figyelni mind a hegyen mind a hegyoldalon, a szalagozást hogy minél könnyebben találjunk rá Solymosnak a kivezető útjára. A monotom műút a lábam fájásét még jobban elősegítette, a szőlőbe vezető pedig kissé tompította. A BÁBA-kői bokros beugró után a chekpointnál nagyon fáradtam heveredtem le egy sziklára.


GYÖNGYÖS CÉL- időfuttában.


Fáradtságom erősödött. Kislábujjam fájdalma már nem volt,...helyette mindkét lábamba lángolt az izomfájdalmak. Váltakozva mentem hol a füvön előrelökve túristabotommal hogy ne annyira kelljen a lábamat terhelni, hol a bicikilis úton. Ez is egy véget nem érő rész volt, amely véget ért...három perccel a teljesítési időn belül sikeresen teljesítettem ezt az éjszakai maratoni távot. Nagyon fáradt voltam, és gulyásleves evés közben azon merengtem, ez a második olyan túra ahol végre a legmagasabb távot sikerült letudnom....


.. Most két hónappal utána, már rég eltűntek a fájdalmak és megújult erővel, edzésekkel, tornákkal várom a holnapi Patai Mátra 35-öt. Tavaly irtó forró idő volt, majd 11 óra volt a célba érés, most rövidebbre tervezem. Elég párás meleg időre készülök, zivatarokkal tarkítva...csak mert mikor elkezdtem írni ezt a beszámolót délelőtt, szakadt az eső odakint és sötét volt, most meg hétágra süt a nap....de ne félj Havas, Jövök!