Sokorói kalandok 15.
2016.05.15.
Gyorsan átvonuló,nagy csapadéktartalmú front érte el az országot észak-nyugat felől az éjjel.Ez a vasárnap túrázni készülőkre nézve nem túl hízelgő információ,kivéve talán,ha azok a túrázók az ország észak-nyugati végein kívánnak randevúzni a természettel.Előre láthatólag itt nyílik ugyanis lehetőség arra,hogy bőrig ázás nélküli legyen a séta.
Reggel,felkelés után első a met.hu.Bejött amit ígértek,a radarképen látszik,hogy pár órája Győr környékén még esett,mostanra meg már szinte az egész Dunántúl felhővel borított.A front ahogy jött,el is vonult,ma mi nem ázunk el,úgy nézem.
Közel a rajthely,ritka az ilyen,meg kell becsülni.A Ravazdi Rókáról idén betegség miatt lemaradtunk,Leviék túráját is beterveztem már rég,ma minden egyben van,ki is autózunk Nyúlra.
Az ajtóban a főrendező fogad,4-kor,mikor kijöttem még szakadt az eső-mondja.Hát igen,nincs is rémisztőbb egy túrarendezőnek,mint mikor reggel felkel és komolyan esik az eső.Sajnos sokszor az is elég,ha szitál,már az is megrostálja az indulók számát erősen.Na,de itt ESETT,és nem esik,ez a lényeg,jó sok autó parkol mindenfelé,jó sokan kívánnak ma sétálgatni egyet a Győr környéki dombokon.
Belépve az étterembe Viktor asztalába botlunk,nála aztán kapható minden térképtől-hűtőmágnesig,bögrétől-pólóig és még ki tudja mi minden.Mindjárt meg is növeljük vagy néggyel az amúgy sem kis számú túrabögre-arzenálunkat,a gyerekek még kis ajándékot is kapnak bakonybéli barátunktól.
A nevezés vérprofi,vonalkódos rajtidő-matrica,nyilvántartásba vétel,egyebek,09:06-os rajtidővel neki is vágunk a távnak.
Ismerős helyen haladunk a magaslatok felé,elvégre a fél család nyúli vagy nyúli kötődésű,na meg azért régebben,kamaszkori bicajozásaim alatt jártam azért néha a Győr környéki falvakat…
Szóval elhaladunk az általános iskola majd a focipálya mellett és máris a Szurdik alsó bejáratánál vagyunk.Megkezdődik a szingyűjtés.
Az elején vagyunk még így nem okoz gondot a felfelé haladás,a fotók kedvéért azért meg-megállunk néha.Na meg a gyerekek még nem látták ezt a hasadékot,így nézelődünk is a gyaloglás közben.Visszanézve azért látszik,hogy mennyit jöttünk felfelé,a templomtorony már jó messze és jól alattunk kandikál.
Felérünk a Szurdik tetejéhez,innen egy darabig szintben haladunk.A Szent Donát kápolnát mellőzzük,majd be is fut az első ellenőrzőpont a Bedők-pincészetnél.Besétálunk a míves,faragott kapu alatt,ahol pecsételnek nekünk,mellette csokiparánnyal,üdítő itallal,sőt pálinkával kínálnak!
Hát újabban kialakult egy rossz(?) szokásom,én bizony így a túra elején elfogadom a szíves kínálást,míg a gyerekek a nápolyit(Győr környékén:speciált)kerülgetik és fogyasztják én legurítok egy pálinkát.Finom!
Nos,ettünk,ittunk,akár tovább is haladhatnánk…..
A Z sávon gyalogolunk a falu felső,hétvégi házas/pincesoros övezetbe váltó utcáján,majd mielőtt elérnénk a Szél Fiai fogadót balra térünk-felfelé.Tombol a természet,mostanra aztán már minden kizöldült,virágba borult,akác,bodza roskadozik-az allergiások nem kis bánatára.Peti nálunk is az sajnos,de úgy látszik a gyógyszer hatásos,semmi szipogás,tüsszögés.
Újabb kanyar,elhagyjuk a burkolt utat,egyre magasabbra törünk a Nyúli Havasokba!Szép kis parasztházak kísérik utunkat,fiatal,olyan gyerekeimmel egykorú kislánnyal és apukájával hódítjuk a hegyet.Aztán itt egy balos!
Na,itt aztán van sár,kifeszített kötél segít azokon,akik igénylik.Mi jól elvagyunk a botokkal,viszont hosszú csúszásnyomok árulkodnak arról,hogy voltak itt nehézségek azért az előttünk haladóknál.
Nem hosszú amúgy ez a szakasz,hamar fel is érünk rajta.Ez után sokáig haladunk szintben a Szent Márton gyalogos vándorút fonódott PZ-jén.Szintemelkedés itt nincs,sár,mély keréknyomok annál inkább,annál több,sok helyen inkább kerülünk a már kitaposott alternatív-ösvényen,még ha ott embermagasságú is a növényzet.A gyerekek néhol ki sem látszanak belőle.Egy szerencsénk van,hogy viszonylag meleg az idő és fúj némi szél is,ha nem így lenne,az éjjeli eső után itt a fejünk tetejéig eláztunk volna.
Befut a második ellenőrzőpont:Nyúl-hegy leágazás.Itt szétválnak a távok,mi maradunk a Z sávon,ami hamarosan Z+-be vált majd át.Végre lefelé!Durván a hatodik kilométernél járunk és lényegében eddig csak felfelé jöttünk,ráfér a gyerekekre egy kis lazítás.Petivel van csak valami gond,a ponton kapott szőlőcukor ellentétes hatást vált ki nála,mint ami elvárható-egyre lassul.
Kilátópontra érünk-ritka az ilyen ezen a távon.A szemközti,miénkkel párhuzamosan futó vonulatot láthatjuk a völgyben megbújó településrészletekkel,amúgy erdő,ameddig a szem ellát.A Sokoró térkép szerint mi a Csanak vonulaton vagyunk,amit szembe látunk pedig a Szemere vonulat.
Mélyútba érünk,az aljában megállást vezényelek,ideje lenne harapni valamit.Megtízóraizunk tehát,ami akár nevezhető ebédnek is,időben már ahhoz közelebbi.
Az evés sajnos még lassít Petin pár fokozatot.Perelek vele,de miután kiderül mi a baja elszégyellem magam-fáj a hasa szegénynek.Hát fájó hassal elhiszem,hogy semmi kedve jönni,szerencsére közel a segítség így a gyermektábor pontőreire bízhatom arra az időre,míg megjön érte a mentés Nyúlról.
Tomival kettesben vágunk hát neki az utolsó ötösnek,meg a még hátralevő 150 méter szintnek.
Tomi nagyon friss ma,szinte végig a túrán ő megy elöl,most is tempósan botozva halad felfelé.
Szép helyen járunk,régen-ahogy mesélik-a kutyának nem kellettek a telkek ezen a részen,na mára ez a trend megváltozott,kacsalábon forgó villák,szépen,igényesen felújított,karban tartott régi épületek,parasztházak,pincészetek jellemzik a hegyet.
Elfogy a lábunk alól az aszfalt,murvát érünk,majd egy rövid mélyút utána balunkon a túra második kilátópontja.Aztán itt is van az adótorony.
Innen már tényleg csak lefelé,nyugtatom Tomit,azért ez az emelkedés húzós volt!
Leérünk a pléh-Krisztushoz,Mamáék kertje innen pár száz méter,ez a hely ismerős Tominak is,mászkáltunk már erre párszor.
Haladunk lefelé,veszítjük a szinteket,pincesorra érünk,kimondottan szépre,igényesre.Melettünk itt a fogadó,majd visszaérünk az elágazóba,ahol reggel felváltottunk a hegynek.
Tomi is fárad,15-16 kilométerre vannak hitelesítve a gyerekeim,már amikor a körülmények ideálisak.Pont ez az a táv,aminek a végére elfáradnak,ez az a táv amikor érzik,hogy csináltak valamit,amiért meg kellett küzdeniük.
Ballagunk lefelé,talán még az 5 órás szintidőbe is beleférünk-mondom Tominak,van még jó 25 percünk,annyi talán elég lesz a célig.A reggeli pont már csendes,elsétálunk a kápolna mellett,majd le a Szurdikon.
Kicsit meggyorsítom a lépteimet,gyanítom,hogy Leventéék nem tekintenek vasszigorral a családi táv szintidejére,de ha van rá mód miért ne érjünk be azalatt?
Úgy is lett!
Kihasználjuk a rendelkezésre álló időt,talán ha 2-3 percet hagyunk bent.(Most nézem,az Oklevél szerint kilencet.)
Beérkezésünket üdvrivalgás fogadja,csakúgy mint a többiekét,ez a Kalandoroknál már hagyományosnak mondható és jól is esik!
Pecsét a lapra,kézfogás,gratuláció.Szép Oklevél,szép kitűző.Virsli a bendőbe.Még Peti is kap emléket a túráról,ezt külön köszönöm.Csak megtett ő is 11 kilométert,ha ránéz majd a kitűzőjére,Oklevelére(amikre természetesen ráírtam a ténylegesen megtett távot) később,lesz mire emlékeznie.
Köszönjük a lehetőséget!
Tomi,Peti,dnvzoli
Mindenképp meg kell említenem még,hogy az útvonalon végig példás szalagozással találkoztunk-ahogy látszott minden távnak külön színű szalag jutott,nekünk a piros-sárga sráfozású.Emellett azért ahogy hallottam néhányaknak sikerült az eltévedés,ha a mi távunkat vesszük alapul és a többi távon is ilyen szintű volt az útvonal kijelölése ők valami különdíjra mindenképp felterjesztendők.:)
Képek az utunkról:
https://picasaweb.google.com/108946185154098013811/6287777255302691393?authuser=0&feat=directlink
|