Túrabeszámolók


3x7/ 7+7/ 7 Mérföldes Tekergés - tavasz

nafeTúra éve: 20072007.04.11 21:22:36
3x7 mérföldes tekergés.
Barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 785 m.
A fenti adat jelentõsen eltér a szervezõk által megadott értéktõl, de ez abból adódott, hogy barlangokat kerestem a Burok-völgyben, több-kevesebb sikerrel, s sajnos a barlangok (kivéve a víznyelõket) a Bakonyban szinte mindig a völgyek aljától, jóval feljebb találhatók. Reggel fél nyolckor, kicsit csípõs hidegben neveztem be a 3x7 mérföldes távra. A téli tekergések után nagy várakozással néztem a túra elé, mert az nagyon tetszett. Ezúttal sem csalódtam. Igyekeztem, hamar elindulni, mivel a meghirdetett útvonaltól eltérést terveztem. Végig akartam járni az egész Burok-völgyet, s szerettem volna az ott lévõ barlangokat is megkeresni. Az indulás után, már az elsõ emelkedõ derekán lemelegedett rólam a széldzseki. Rövid, kényelmes gyaloglással, szép erdõben értük el az elsõ három ellenõrzõ pontot, bár az elsõt kicsit keresnünk kellett, mivel nem a kiírt helyén a Védett geológiai feltárásnál, hanem praktikus okokból, az Erdei Szentélynél telepedtek le. Érdekesnek találtam a Csikling-vár kiképzését is. Az ösvényen megközelítve egész kis területûnek tûnt, de az ellenõrzõ ponthoz felmászva rájöttem, jóval nagyobb. Amerre elhaladtunk, s késõbb a Burok-völgyben is összefüggõ tömör mezõt alkotott az illatos medvehagyma. Sok helyen, szinte csak az ösvény látszott ki. Nemsokára elértük társammal a kék háromszög jelzést, de eredeti tervem szerint tovább mentünk Hétházpuszta, majd Királyszállás irányába.
Alig tettünk meg 2-300 métert a völgyben, amikor elõször letértem barlangot keresni az ösvényrõl. Az elsõ hegyen nem találtam semmit, viszont a völgy másik oldalán nem nyertük meg egy õzbak tetszését, mivel riasztani kezdte a többieket. A hegy derekán találtam egy ösvényt, ami átvitt egy másik kiemelkedésre, s ott megleltem az elsõ barlangot is. Néhány kép elkészítése után leereszkedtem a völgybe, s társammal, aki lent várt, folytattuk az utat. Pár száz méter megtétele után, megkezdtem a következõ barlang keresését, míg társam folytatta az utat, mondván, majd úgyis utolérem. Sajnos a déli oldalon egymástól nem túl távol jelzett 4 barlangból, csak egyet találtam meg, s egynek a helyét gyanítom, de ahhoz olyan meredek ösvényen kellett volna felmászni, amit nem akartam bevállalni. Az északi oldalon, viszont a jelzett ötbõl kettõre sikerült rábukkannom, amibõl az egyik, valószínûleg a Savanyú Jóska barlang volt. A hegy derekán egy kõnél letettem a hátizsákot, mivel a barlangot, olyan kis sziklahasadékon át kellett megközelíteni, hogy az zsákkal csak lapos-kúszásban sikerülhetett volna. Bemásztam, készítettem néhány képet, s indultam volna lefelé. A barlang elõtti részen, már fel is csak nehezen jutottam a meredekség miatt, lefelé viszont csak nadrágfékkel sikerült lejönnöm az elsõ kõig, ami megfogott. Ettõl kezdve, mivel a térkép szerint csak körülbelül két és kilométer után számíthattam újabb barlangra, kicsit gyorsabban haladtam, a sok fényképezés ellenére is. Egész egyszerûen gyönyörû ez a völgy. Egy gyanús hegynek ismét nekivágtam felfelé, egy szerintem turisták által kijárt ösvényen. Eleinte volt néhány bakancsnyom, majd csak õzek és szarvasok patanyomaival találkoztam. Többször is keresnem kellett olyan helyet, ahol üggyel-bajjal, de feljebb tudok jutni. Semmilyen sziklaüreget nem találtam, pedig valahol ott kell lennie. 78 méter szintet szedtem össze a völgy aljától, a hegy tetejéig, s eldöntöttem, én ott, ahol feljöttem, nem kísérlem meg a lejutást. Végül is rövid keresés után, egy, két hegy közti vízmosáson jutottam le, a vártnál könnyebben. Alig száz méter után megláttam két barlangnyílást fent a hegyoldalban, ahová fel is másztam, bár a barlangokba nem mertem bemászni, mivel tartottam, tõle, hogy az utolsó másfél méter szintet, lefelé nem tudom majd megtenni, s a remete léthez, semmi kedvem. Egészen estig, abban a hiszemben voltam, hogy a Vörös-lyukat találtam meg, mivel a Bakony turistaatlaszában csak az szerepel. Mikor otthon megnéztem a Keleti-Bakony térképét is, rájöttem, hogy én az Iker-barlangokat találtam meg. Ezek is vörösek a bauxittól. Lent a völgyben ránézve az órámra, elszörnyedésemre azt mutatta, hogy már csak 3 óra 24 percem van a célzárásig. Ekkor megkezdtem versenyfutásomat az idõvel. Ötvenegy-két perc alatt bent voltam Bakonykútin, az ellenõrzõpontnál, s mivel még volt két és fél órám, a hátralévõ 12 kilométerre, kissé megnyugodtam. A Burok-partra vezetõ ösvényig mindenkit utolértem, akik elmentek mellettem, amíg a barlangokat kerestem. Otthon lemértem a térképen, a Vörös-lyuktól Bakonykútiig terjedõ távot, s az bõ nyolc kilométernek bizonyult. A faluban utolértem néhány túrázót, majd a Mellár végéig együtt mentünk. Ott õk bevárták társaikat, én pedig mentem tovább. A cél elõtt 2-3 kilométerrel, egy fényképezési megállómnál utolért egy csinos hölgy, akinek társaságát már kétszer megelõztem. Egyszer a völgyben, majd utána a Burok-parton. Elmondta, már képtelen volt olyan lassan menni, mint a többiek. Végül tempós, de kényelmes gyaloglással fél ötkor beértünk a célba, ahol szendviccsel és teával vártak a rendezõk. Nézelõdtem, kerestem a társamat, mert gondoltam, már rég a célban van, de sehol sem láttam. Háromnegyed ötkor aztán megérkezett, de rögtön ment is az igazoló lapját leadni, ami meglepett. Hazafelé úton elmesélte, hogy a Mellár elõtt szem elõl tévesztették a kék jelzést, és egyenesen mentek tovább. Az õ csoportjukat láttuk messzirõl, de mi inkább maradtunk a kiírás szerinti kéknél. Késõbb aztán a csoport vele tartani hajlandó részét sikeresen navigálta be a célba. Ezen a ponton könnyû eltévedni, mivel figyelni kell a térképet. Amikor a kék jelzés jobbra elfordul, csak az elágazástól vagy ötven méterre volt egy jelzés, de az is csak egy két-három centiméter vastag faágon, ami nehezen észlelhetõ.
Egy jól szervezett, nagyon kellemes túrán vehettem részt, köszönet érte a szervezõknek. Az idei évben, a Szent László túrával együtt ez volt a legjobb ellátású teljesítménytúrám (kétszer