Gyepű 25
GPS-el mért távolság: 26,1 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 585 m. Ehhez még 2 km és 15 m szint jött hozzá, a parkolótól és vissza, illetve az ellenőrző pontokon beszélgetés közben.
Reggel, huszonnégy órás szolgálatból indultam túrázni. Kivételesen, semmi többlet autózást sem jelentett a túra, mivel Pápáról, úgyis Farkasgyepűn át járok dolgozni. Mindjárt az első parkolási lehetőségnél megálltam és letetem a kocsit. 700 m gyaloglással értem a Nimródhoz. Ha a falu másik végén teszem le, az 6-800 m-t jelentett volna, tehát mindegy. Meglepetés, de fél kilenckor, másfél órával a rajtidő kezdete után, még a Nimródnál is volt egy üres hely. Gyorsan beneveztem, megnéztem a térképet, s a kellemes meleg időben nekivágtam a távnak. Mivel vasárnap is dolgozom, illetve éreztem a térdinakat egy kicsit, így nem kockáztattam meg a 35-ös távot.
Kényelmesen ballagtam kifelé a faluból. Jákó fölött, az erdőből kiérve szép a kilátás. A komondor, amelyik mellett el kellett mennünk, nem annyira. Elég elhanyagolt a bundája. Megugatott mindenkit, sőt egy kicsit utána is ment minden túrázónak. Viszont, tavaszi túráimról tudom, nem bánt, sőt ha barátságosan szólsz neki, hogy „Gyere ide!” akkor azonnal elhúz tőled és visszamegy a helyére. Az éberségéről annyit, volt amikor csak akkor ébredt föl, amikor már tíz méterrel el is hagytam. Ez a legveszélyesebb egy kutyánál, amikor nagyon későn vesz észre. Leballagtam a faluba, kereszteztem a 83-as utat, s a focipálya mellett jött a dzsindzsa menet. Helyenként van vagy másfél méter magas, az ösvény pedig keskeny. Előttem fiatal páros haladt. Rövidnadrágban és rövid ujjú pólóban ellenőrizték a csalán csípősségét. A gyakori kis sikkantásokból ítélve: kiváló. Mióta a Bitva-völgy nagy részét lekerítették, sokkal rosszabb lett a patak menti út.
Elég meredek, de a régi jelzéshez képest sokkal lankásabb, bozótos ösvényen tettem meg az oda-vissza utat a kilátó maradványához, ahol felírtam a kódot. Kár, hogy tönkre ment, hiszen körpanorámás lenne. Így is szép a kilátás a Mánc-hegyről. Ballagtam tovább. A patakon tönkre ment a bürü, most a traktorok által használt átjáróban volt a vízben. Az első nagyobb víz, vagy átmenő traktor össze fogja törni, s ugyancsak nehéz lesz az átkelés. Most semmi gond. Még egy kicsit mentem a völgyben, majd megkezdtem a kikapaszkodást. Ettől kezdve sokkal jobb utakon mentem a vár felé. Az erdőből kiérve itt is szép a kilátás. A várhoz vezető kaptató, így gyalog nem is olyan meredek. Montival annál inkább. 3-4 alkalomból, egyszer ha ki tudom tekerni. A várat ebből az irányból, nagyon későn lehet észrevenni. Az ellenőrző ponton leigazoltam, ettem egy szelet zsíros kenyeret, s megkezdtem a leereszkedést a faluba.
Újrakötöttem a bakancsomat, mert túl lazának éreztem. Most meg túl szoros lettem, ami újabb két megállást jelentett, mire végre úgy éreztem rendben. Átballagtam a Bitva hídján, s kezdődött a nem jelzett (csak szalagozás) utas szakasz. A patakok vize még opálos az utolsó esőtől. Az út pedig egy rövid szakaszt leszámítva, stabilan emelkedik. Szuszogok rendesen, mire fölérek. A volt katonai objektum mellett elhaladva megyek tovább. Nem túl látványos, viszont kellemes úton érem el az Ödön-forrást. Megtöltöm a bögrémet, s ballagok tovább, megint csak Döbrönte felé. Nem mentem túl sokat a jó kis murvás úton, amikor a sárga jelzésen átvágtam a Z+-ra. Kényelmes út visz föl a fennsíkra. Utána viszont már nem az. Régen jártam erre, akkor is montival, s nem lopta be magát a szívembe. Azóta kivágták az erdőt, és még rosszabb lett Nagy része dzsindzsa mentet jelent. Van friss erdőtelepítés is. Került csemete az út közepére is. Kíváncsi lennék rá, ezek közül mennyi élte túl a túrát. Egy erecske betorkolásánál, kishalak iramodtak el a megjelenésemre. Régen láttam már halat a Köves-patakban. Végre elértem a Bodas-patakot. Simán átgázoltam rajta. A három fatörzsből álló bürüt, csak az tudta használni, aki tudta, hogy ott van. Én tudtam, csak épp nem érdekelt. A gaztól csak a patak legszéléről lehet látni. Kis emelkedővel föl a vadászházhoz, ahol népes csapat pihent. A zöld jelzés jobb, mint kora tavasszal, illetve télen volt. Az utolsó előtti bürü veszélyessé vált, mivel az egyik gerendája, közép tájt eltört. A Csurgó-kútnál megkaptam az utolsó ellenőrző pecsétet. Beszélgettünk egy kicsit. Az egyik pontőr, függőágyban pihente ki a reggeli extra sürgős újra szalagozás fáradalmait. Elfelejtettem ellenőrizni, mennyi vizem van, pedig terveztem.
Ha már lejöttem a völgybe, akkor ki is kell belőle kapaszkodni. Gyorsan letudtam a meredek részt, s kényelmesen sétáltam tovább. A Farkasgyepűről indított és oda vissza is térő túrák kellemetlen tulajdonsága, hogy a végén bizony emelkedőn kell menni. Én is kaptattam szorgalmasan. Mivel szép napos meleg idő volt, nem bántam, hogy nem a zöld négyszögjelzésen megy vissza a túra a faluba, hanem a zöldön, bár annak ezt a szakaszát nem annyira imádom. Ide nem ártana még egy ellenőrző pont, mivel a zöld négyszögjelzés rövidebb és könnyebb. Épp csak letértem a murvás útról, amikor utolsót hörögte az ivózacskóm. A francba! Nem ártott volna még egy kis víz az utolsó kaptatóra. Így jártam. Kisvártatva beértem Farkasgyepűre, s már csak be kellett sétálni a célba.
A célban átvettem a kitűzőt, ittam egy kávét és hazafelé vettem az irányt.
Némely szakaszán látványos, a dzsindzsás szakaszokat leszámítva, könnyű, kellemes túra. A szalagozás jó, nem kell túl sokat törődni a tájékozódással. Persze, könnyű nekem, hiszen hazai terepen túráztam.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700/600 Ft-ért színes térképes igazoló lapot, itinert, emléklapot és nagyméretű kitűzőt, kaptunk. Saját térkép szükségtelen. Döbröntén a várnál, a Cats-eseknél megszokott zsíros- lekváros- és mogyorókrémes kenyér, hagyma, savanyúság és kétféle szörp, a Csurgó-kútnál müzli szelet és kétféle szörp, a célban pedig alma volt az ellátmány.
Csak ma, június 2-én derült ki, miért nem tudtam 29-én belépni a honlapra. Azt hittem, elfelejtettem a jelszavamat, pedig nem. |
