Túrabeszámolók


Oroszlány 40/30/10

nafeTúra éve: 20162016.06.08 11:11:30
Oroszlány 35

GPS-el mért távolság: 37,6 km, barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 950 m.

Szokásom szerint a rajtidő kezdetére érkeztem Oroszlányba. Gyors készülődés, s irány nevezni. A 35-ös gyalogos távra neveztem, pedig a montis táv jobban érdekelt, de egy szerdai derékideg becsípődés miatt azt nem tartottam tanácsosnak. Korábban egy rövidebb gyalogtúra tette rendbe a derekamat, hátha most is így lesz. Valamennyit tényleg segített. A nevezés gyorsan megtörtént és kezdhettem is a víztoronyhoz vezető bemelegítő kaptatót. Megvan az első pecsét. Hamar kiértem a városból és kellemes utakon sétáltam Majk felé. Gyorsan odaértem. Pecsét és gyerünk tovább. Gyakran nyílt terepen vezetett az út, ezért Vértessomló előtt megálltam, a nyakamat bekenni naptejjel, nehogy baj legyen. Majdnem más irányú baj lett, de arról az időjárás felelős gondoskodott.

Vértessomlón megtettem a kitérőt az ellenőrző pontra, ahol vettem egy fél literes kólát, s kezdtem is a piros jelzésen vezető kaptatót. Az esős időjárás miatt sok-sok pocsolyát kerülgethettünk. A Vértesben minden fennsík jellegű területen ez a helyzet. Szarvas-kút felé, a kék jelzésen, szabályos erecske alakult ki az úton. Nagyon hamar elértem a forrást. Rövid aszfalt, utána hosszabb kaptató, amelyen két csinos, nagyon fiatal hölgy előzött meg, pedig addig én is 5 km/h feletti átlagot mentem, ők pedig valahol hatos körül, de inkább fölötte és közben folyamatosan beszélgettek, amihez azért jócskán kell levegő. Meg is jegyeztem, a fiúk fölköthetik a fehérneműjüket, ha utánuk futnak. Lehet, egy-két km után, az agyi oxigénhiánytól el is felejtik, hová az a nagy rohanás. A vár völgyébe levezető út, a szokottnál könnyebben járható. A várat kihagytam. A pontos távolság- és szintadat érdekében maradtam az OKT-n, pedig jobban szeretem a hegyre egyenesen fölvivő ösvényt, és az azt követő szintmenetet, illetve az utána következő lejtő remek kilátását, amiből a Vértesben sajnos elég kevés van a jelzett utakon és ösvényeken. Elérve az aszfalt utat, most is megcsodálom a távvezeték menti gyönyörű fenyőfasort. Kisvártatva rátértem Mária-szakadék felé vivő útra. Meglepetésemre, a K+ jelzés mellett megjelent egy kék háromszögjelzés is. A közelben kilátót létesítettek. Valamikor el kell arra mennem. Ez valószínűleg akkor lesz, amikor montival csinálok egy nagyobb bejárást Oroszlányból. Most maradtam a kiírás szerinti útvonalon.

Az ellenőrző pont szerencsére nem a turistaháznál található, hanem a jelzések elágazásánál. Pecsételést követően visszatértem az OKT-ra, s megkezdtem a szakadékban visszavezető kaptatót. A völgy kevésbé látványos, mint lombmentes időszakban, de így is szép, bár a felkapottsága ellenére, szerintem vannak sokkal szebb részei a Vértesnek (Kő-völgy, Kőkapu-völgy, Vár-völgy, Köves-völgy, Szappanos-völgy, Gémförtés-völgy, Fertés-völgy, hogy csak néhányat említsek). Csakhamar Körtvélyespuszta közelében kopogtak a túrabotjaim, amikor meghallottam az első menydörgést, pedig még dél sem volt. A második után megálltam, s felkészültem az esőre. Kicsit sietősebbre fogtam a lépteimet, hátha megúszom. Zivataroknál néha öt perces gyaloglási távolság is elég (4-500 m), hogy megússza az ember a bőrig ázást. A K+ is jobban járható a szokottnál. Azon igyekeztem, hogy legalább a Szép Ilonka-forrás felé levezető szakaszon megússzam az esőt. Fiatal hölgy társaságot értem utol, akik azzal akarták elijeszteni az esőt, hogy semmilyen esővédőt sem hoztak magukkal. A célban kiderült, bevált az elképzelésük, mert pár cseppel megúszták.

A zöld jelzésen kezdett el csöpögni az eső, de csak a Stájer-erdő kaptatóján vált kicsit intenzívebbé. Mielőtt kiértem a fák alól, fölvettem az esődzsekit. Erre elállt az eső. A K+ Új-Osztási kezdetéig azért magamon hagytam, majd újra a fák alatt ballagva elraktam. Túl meleg. A továbbiakban már nem merült fel a szükségessége. Némi emelkedőt követően megkezdtem a leereszkedést Várgesztesre. Ha lehet, kerülöm ezt a szakaszt, mert cefet rossz állapotban van. Irgalmatlanul szétmosta a víz a valahai jó kis murvás utat. Ismerős társaság előzött meg, minek örömére kétszer is megcsúsztam, a lábam alól kiguruló köveken, s éppen csak elkerültem az esést. Sajnos azonban az érzékenyebbik térdemmel kellett megfogni a csúszásokat, s ezt ma is érzem. Egy két-háromszáz méteres szakaszon a gyapjas pille hernyói, tarra rágták a fákat. Talán még most meg lehetne fogni permetezéssel a gradációjukat, mivel még nagyon elszigetelt (Tudom a kitinszintézis gátló szerek, amik csak a rovarokra nézve mérgezők, nagyon drágák, de mégis kellene.). Elértem Várgesztes szélét. Eredetileg úgy terveztem, a faluig tartson ki a vizem, ott majd feltöltöm az ivózacskómat. A lehűlő időjárásnak köszönhetően kevesebbet ittam, így nem tettem kitérőt a falu közepéig. Az ellenőrző pont a sárga négyszög, az OKT és a sárga jelzés, az-az a 60-as és 35-ös táv elágazásában volt. Megittam a maradék kólát, s a palackjába vételeztem pár deci vizet, tartaléknak. Épp csak hogy nem lett rá szükségem. A célba érésre nem egész egy deci víz maradt az ivózacskóban.

Ballagtam tovább. Nagyon megritkult a túrázók sora. A közelemben haladók, mind a 60-as távon indultak. A sárga jelzés hátralévő szakaszán még nem jártam, mivel a sok homok miatt montizásra nem túlzottan alkalmas a hegység észak-nyugati része. Gyalog kellemes, bár nem látványos az út, de van pár száz méter homokos rész, ami kerékpárral katasztrofális. Haladni viszont lehet rajta. Ennek megfelelően gyorsan elértem Majkot, utána pedig Oroszlányt. Kényelmesen begyalogoltam a célba. Átvettem az oklevelet és a kitűzőt, ettem egy kis virslit.

A rendezőktől kértem egy montis térképet, mivel remélem jövőre azon a távon tudok indulni. Szeretném előre megtervezni, merre „tévedjek el” az útvonalról. Egy biztos. Amennyiben szárazabb lesz az időjárás, mint idén, a piros jelzés Dobai-tó közeli szakaszát ki fogom kerülni, amire két lehetőséget is ismerek. Jó mély homokút. Nagyobb eső után két-három nappal, már járhatatlan.

Kellemes, jól szervezett, elég könnyű túra a 37 km ellenére is. Az út végig jól jelzett, annak ellenére is, hogy az első Majkra vezető szakaszt leszámítva végig jelzett utakon vezetett, és a Vértesben jó a jelzések felfestése. Neon rózsaszínű, földre fújt pöttyökkel és nyilakkal jelezték a haladási irányt. Az első szakaszon pedig még szalagozás is volt.

A túra ár/szolgáltatás aránya igen jó 1700 Ft-ért színes térképes, igazolólapot, oklevelet és kitűzőt kaptunk. Minden ellenőrző ponton volt víz, illetve kétféle szörp. A rajtnál „start pálinka” Majki remeteségnél Sport szelet, Csákányospusztánál pogácsa, Várgesztesen Mars, Twix, vagy Snickers, a célban pedig virsli volt az ellátmány.