Túrabeszámolók


Csolnok Ring

panareaTúra éve: 20162016.06.09 20:03:52

 Csolnok Ring 30


Egy héttel a túra előtt bokasérülés miatt a Getén feladott K100... nem túl jó előjel, de a lábam már 2 napja nem fájt, vágjunk akkor bele! Pestről indulva még épp elértem a 8 órás különbuszt Dorogon, a rajtnál elég nagy tömeg, de előneveztem, így gyorsan végeztünk az adminisztrációval... az itiner mellé egy műanyag túrabögrét és egy nyakpántot is kaptunk, és rögtön indulás is! A rajtban ismerőst is találok, együtt indulunk el, de aztán nekem "sürgős dolgom" támad a bozótosban, így leszakadok tőle, és innen végig egyedül mentem a távot. A túra sok helyen jelzetlen szakaszon megy, de a szalagozás és a kereszteződésekben a táblák, melyek nyíllal mutatják a követendő utat, kizárják az eltévedést!


Ki Csolnokról, majd szántók szélén, ligetes erdőkben, kellemes terepen haladva hamar a 1/2 1-es ellenőrzőpont, majd fel a Henrik-hegyre az 1. EP-hez, ahonnan gyönyörű a kilátás, a megcsodálása után gyorsan tovább, jöjjön a Gete! Az egy héttel előtti emlékek azért előjönnek, a bedagadt bokával, összeszorított fogakkal vánszorgás felfelé a kánikulában, kicsit összeszorul a torkom... De most ez egy másik túra, nincs fájdalom, hamar fel is érek a tetőre, ahonnan megint szép kilátás, visszatért jókedvemet csak a közelgő fekete esőfelhők és az egyre gyakrabban hallható mennydörgés zavarja meg... biztosnak tűnik, hogy nem ússzuk meg szárazon! 


Lefelé a Getéről a saras-köves-meredek lejtőn hatalmas torlódás, a rövidtávosok is erre mentek, lassan, óvatosan ereszkednek lefelé, csúszkálnak sokan a nem megfelelő cipőben, de nagy esést és sérülést szerencsére nem láttam. Ahol tudok, előzök, néhol azért nehezen megy, de a többség ahogy tud, udvarisasan félreáll, és elengedi a gyorsabbakat, köszönöm nekik, minden gyorsabb lábú túratársam nevében! A 2. Gete alja nevű EP-t így gyorsan elérem, ahol a kedves pontőrök a pecsét mellé pogival kínálják a résztvevőket, és figyelmeztetnek, hogy veszélyes, vízmosásos szakasz jön, mosolyogva mondom nekik, hogy ismerem az utat, tudom mire számítsak. Itt elválnak a távok útvonalai, innen már csak kevés túrázóval találkoztam útközben. A vízmosásos lejtőn a szokásos óvatossággal megyek, majd tovább a kéken Tokodra, a Hegyeskő felé vezető úton nagy meglepetésemre az egyik ház kertjéből ismerős köszön rám, tudtam hogy Tokodon lakik, meg hogy a kék ott megy el a háza előtt, de pontosan nem tudtam melyik az a ház. Elég sokáig elbeszélgetünk, megcsodálom a cuki kiskutyáját, majd indulnék, mert egyre közelebb jönnek a fekete felhők, esőcuccot persze nem hoztam, így hálás köszönettel elfogadom a kedves ismerőstől a nylon esőponcsót. Jöhet a Hegyeskő, itt még nem esik, a csúcs előtt az út elkanyarodik, itt a 3. EP, ahol fincsi golden alma jár a pecsét mellé, azt majszolva indulok a szántóföldön átvezető úton, az út szélén pipacsok, búzavirágok nyílnak, fotózásra is jut idő, de aztán leszakad az ég, az esőponcsónak hála nem ázok el, de az eddigi kicsit saras út néhol bokáig érő tócsává, dagonyává változik, nőnek a sárkoloncok a túracipőmre, csúszik is, de talpon maradok, hála a túrabotnak, viszont a lépteim nyomán felcsapódó sártól egyre kevésbé szalonképesnek nézek ki térdtől lefelé... Ez egy elég hosszú szakasz, a végén jó saras emelkedővel a következő 4. EP-ig, a Kőbányáig, ahol még mindig esőben köszönt a kedves pontőr, müzliszelettel kínál, és mikor mondom, hogy a kitett kókuszosért nem vagyok oda, keres nekem áfonyásat, nagyon köszönöm! Amíg eszem a müzlit, megcsodálom a pazar kilátást, sajnos az eső miatt nem a legtisztább a látvány, de a pontőr meg is mutatja, és el is magyarázza, hogy merre vezet majd a tuvábbi útvonal.


Nagyon meredek füves lejtőn leereszkedés, kis séta Csolnok házai között, majd az. 5. EP a Lovardánál, ahol egész kis sárból-vízből álló tó keletkezett a pont helyéül szolgáló istállónál, kedves diákok a pontőrök, a pecsét mellé cukorkával kínálnak. Nagyon saras úton indulás tovább, itt már nem érdekel, hogy nézek ki, meg a bokám is kezd jelezni, hogy azért még pihentetnem kellett volna a sérülés után. Szerencsére az eső elállt, a nap kisütött, még a Pollus-hegyet kell megmászni, ahonnan ismét csodás a kilátás a Pilisre, sajnos az útviszonyok katasztrofálisak voltak, rengeteg sár a szántóföldön, amin át kellett vágnunk a szalagokat követve, majd megint meredek leereszkedés a műútig, ahol a lejtőn sikerül megcsúsznom, és fenékre esnem a vizes füvön... Mindegy, ennél sarasabb már nem lehetek! Az utolsó EP a lejtő alján várt, innen már kevesebb, mint 2 km a cél, a Bányamúzeum.


A célban átveszem az emléklapot és a szép kitűzőt, egy szelet zsíros deszka isteni finom savanyú káposztával igen jól esik, itt is találkozom ismerősökkel, rövid beszélgetés, majd lesétálok a buszhoz, amit épp sikerül elérnem.


Gyönyörű kilátásokkal tarkított túra, jövőre is itt a helyem, remélem eső és sár nélkül! Köszönöm a rendezőknek ezt a remek túrát!