Lemaradás 100
Az idei Lemaradás 100-ra 20 órás teljesítési idõt tûztem ki célként : ez nem igazán sikerült. De kezdjük az elején. Rakoncátlankodó bal bokával vágtam neki a túrának, ez már jelentõsen csökkentette a kitûzött 20 óra elérését. Kocogni tehát semennyit sem tudtam. Viszont próbáltam Gödöllõre depózni az éjszakára szükséges cuccokat, bíztam abban, hogy még világosban meg lesz a 75 km. Amiket a rendezõséggel Gödöllõre vitettem : lámpa (pótelemek)+ meleg pulcsi+fél liter kóla+túrabotok. Ez jelentõsen könnyítette a dolgomat. Technikai futónadrágban rajtoltam, a pólóm is hasonló anyagból volt, ezek végül is jól beváltak a megint nagyon meleg nappali részen. A jól szellõzõ futócipõmet is hoztam, de ez késõbb sajnos nem bizonyult szerencsés húzásnak.
A 6:00-ás rajtot céloztam be a vonattal (minél nagyobb távot akartam megtenni a nappali szakaszon), végül is 6:05-kor indultam Verõcérõl. A rajtban Tzh-val beszéltem néhány szót, kicsit - elmondása szerint - demoralizáltam :-) A póló fölött, csak egy kapucnis felsõt vittem, ez nagyon kellett a ragyogó napsütéssel induló, ámde imitt-amott zúzmarás reggel. Az ultrafutók csapata gyorsan elhúz. Jó tempóval érem utol Krystát, akit éppen "Hámori Arafat" lát el jótanácsokkal :-) Majd Spot-nak kívánok jó utat, és kis kapaszkodással elérem az ezúttal feljebb költözött 1. ep-t (Fenyves-hegy, táv:3,81km idõ:6.46).
Lefelé, a lovaspálya felé majd meghasad a szívem, hogy ilyen jól kocogható lejtõn gyalogolnom kell. A bokám minden futásra nyomokban is emlékeztetõ mozdulatra sajdul egyet. Gyalogolva viszonylag jó, tehát ma ez van. A tavalyinál kevésbé sáros ösvényeken mászva-ereszkedve végre jön a Katalinpusztára vezetõ aszfalt. Itt nyomom ami a csövön kifér. Futó párosok elõzgetnek még néha. Nekivágok a K jelzésnek és a szépen zöldülõ Naszálynak. A mászásokat jobban tolerálja a lábam, így gyorsan elérek a Nagy-szál-erdõ ellenõrzõhelyre (idõ :8.05).
Innen félórás kemény kapaszkodással érek fel a toronyhoz (Naszály, táv:14,81 km idõ:8.34 ). Közben figyelemmel kísérem egy meredek részen rövidítõ túratárs tevékenységét, aki inkább veszített a levágással :-)
Nagyon lassan óvatoskodom le a hegyrõl, néhányan elõznek, itt én is figyelmesen lefuthatnék :-( Nagyon várom a meredek-köves ereszkedõ végét és a láncfûrészek sivítása közben érek el a következõ, "szódás" ep.re (Török-rét táv:17,76 km idõ:9.05). Többször elõzgetjük egymást egy botos-túratárssal, most mögötte haladva, kényelmesen eszegetve érek be Kosdra. A pulcsit a derekamra kötöm, már most meleg van. Gond nélkül át is érek rajta.
És egyszerûen leereszkedik a lila köd :-( Szívem szerint a következõ kb. 45 perc eseményeit törölném a krónikából, de hát mit tegyünk ez is sajnos a túra része volt. Tehát úgy esett, hogy mivel fejben éppen nagyon máshol járok, simán elvétem Rád felé a balos (szemétdombos) kanyart. Szépen felsétálok a domb tetejére, megvezetve ezzel sajnos a mögöttem jövõ botos-túratársat is. Felérve vakarjuk a fejünket egy kicsit, de végül is irányban folytatjuk az utunkat, egy helyen még jelzést is látunk. Alattunk falu terül el, a leírás szerint a templom felé kéne tartanunk. Beérünk, keresnénk a fehér négyzet jelzést, de a falusiak a fejüket vakarják, amikor az utcaneveket mondjuk. Aztán meglátom a "Kosd gyógyszertár" táblát az egyik házon, és majdnem fejest ugrok az aszfaltba. Ezt nagyon el...tuk! Megsértettem a legalapvetõbb "Menj vissza az utolsó jelzésig" szabályt, és nagyon rosszul improvizálunk. Kosd másik felén bukkantunk ki :-) Visszamászunk a dombra, meglesz a jelzés is, és végre Rád felé tartunk. Ez a kis plusz séta tehát máris hazavágta a közel 6-os átlagot, de gond nincs, van idõ bõven. Fejben kell jobban ráhangolódni a túrára! Innentõl szépen elõveszem és olvasom a leírást.
Átkelünk tehát Rádon. Dereng, hogy Õrbottyánig bajba kerültem tavaly a most következõ napos, nyílt részeken: majdnem szomjan haltam. Feltöltöm tehát a CamelBak-et, ami jó szolgálatot tett végig, kellemesen hûvösen tartotta a vizet a nappali szakaszon. A szántóföldek között hamar elérem a buszmegálló táblával ellátott hidat (Bárányos-oldal táv:27,07 km idõ:11.10).
Isteni narancsot kapunk itt, valamire nagyon ki lehettem éhezve, mert nagyon jól esik. Itt ér utol DJ_RushBoy egy másik futóval. Jól nyomják, a célig meg sem állnak már (gondoltam tévesen). Kisebb csoportot érek utol a négyes elágazásnál, és idén az erdészháznál van tényleg az ep (Burgundia-völgy táv:33,04 km idõ:12.08). Jön az imitt-amott cseles fehér négyzet. Nagy csörtetéssel õzek húznak át elõttem. Az emlékeket is mozgósítva érem el a Váchartyánra tartó aszfaltutat. A nagy melegben kezdek kissé megfáradni, és a táj is egyre lehangolóbb lesz. Rengeteg a szemét, és - ilyenre tavalyról nem emlékeztem - néhol igen mély a homokban kell gázolni. A eddig szuper, szellõs cipõm innentõl lesz lassan, alattomosan az ellenségem: szép lassan egyre több homok szivárog bele, elkezdve a talpam folyamatos darálását :-( Ennem is kéne, de a péksütiket nem nagyon kívánom, inkább aszalt gyümölcsöt és sósmogyorót fogyasztok sok folyadékkal. Felkeltem a kocsiban szunyókáló pontõrt és újabb pecsétet és egy csokitojást gyûjtök be (Vácrátót táv:40,74 km idõ:13.30).
Õrbottyánig hasonlóan lehangoló az út : homok, szemét, nagy port felverõ teherautók. A P jelzés most jobban követhetõ, jó felé fordulok a balos elágazásnál. Lassan becsorgok Õrbottyánra, immár a Z jelzésre rátérve. A villanyoszlopon lévõ L100-as nyilazás azért nagyon hasznos! Elérem az életmentõ kutat, feltöltöm az ivózsákot, és az utcák között kanyarogva már itt is az S+-on a következõ ep (Õrbottyán táv:46,29 km idõ:14:33).
Csúnya szeméthalmok, és kemény aszfaltozás után nagy séta a településen, és végre féltáv a vasútállomáson (Veresegyház táv:50,96 km idõ:15.15). Valaki már az 50A-s díjazását veszi át. Nagyon finom málnaszörpöt és zsíros kenyeret lehet itt fogyasztani. Nem ülök le, ketyeg a "sötétedés-jelzõm" : még 25 km választ el a lámpámtól.
Természetesen megint homokos-szemetes utak mennek Szadára. Innentõl szerencsére szebb részeken vezet majd a túra. Szada szép kis boltja elõtt újabb ellenõrzõhely (táv:54,36 km idõ:15.57). Veszek egy félliteres kólát, ezt iszogatom a faluból kisétálva. Egyre közeledik Margita koronás-toronya, amit gyors mászással el is érek (Margita táv:57,65 km idõ:16.32). Jávor Zoli pontõrként a babatpusztai kutyákkal riogat bennünket :-) Innen hosszú erdõs szakasz következik, a homok szépen elkezdi képezni a hólyagokat a lábamon. Kiönteni nincs értelme a cipõbõl, hiszen itt is több helyen bokáig ér a" manna". Az elõttem haladó két srác taktikusan lemarad, így kutyacsaliként érezve magam sétálok be Babatra. Természetesen minden esemény nélkül szépen átsétálok rajta. Egy quados húz ide-oda az aszfalton, és már itt is a tó és egy csokis-szódás ep.(Pap Miska kút táv: 65,65 km idõ:17.51 ).
Tavaly itt már besötétedett, és gondok voltak a P+-on, most szerencsére könnyen eltalálok a P jelzésig. Elhaladok az impozáns Kapucinus templom mellett, és a falu szép házai, utcácskái között kanyarogva elérem az ep-t (Máriabesnyõ táv:70,72 idõ:18.50). Tavaly töksötétben a hosszabb aszfaltúton értem a Palotakertbe. Idén a kellemes esti napsütésben jó (és jóval rövidebb) a szép kis erdei úton, a P jelzésen a kertes lakóházak között elérni a HÉV felüljárót. Kis séta a parkban, és máris az asztalnál ülhetek az éjszakára szánt cuccaimat rendezgetve (Gödöllõ, Palotakert táv:73,51 km idõ:19.15).
Itt két túratárs kanalazza már a levest. Azonnal elkezdem szervezni a kutyás tanya melletti tömeges - és szerintem biztonságosabb elhaladáshoz - a csapatot. Közben befut a botos-túratárs is, akivel többször mentünk együtt kisebb szakaszokat a nap folyamán. Az evéssel éppen végzõ egyik túrázó, "Kékdroid" is hajlik a bandázásra, tehát alakul a team. Közben megkapjuk a finom levest, van ErõsPista , és kenyér is bõven. Jó ötlet volt a kóla is, amit ide depóztattam :-) Közben befut SK. Megteszem a szükséges elõkészületeket: pulcsi fel, lámpa a fejre, botok a kézbe. Az ilyen jó kis pihenõpontok sajnos mindig más idõtartományban vannak, mert nagyon repül az idõ. Lassan, de biztosan besötétedik. SK kéri, hogy várjuk meg, megígérem, hogy szép lassan fogunk haladni. Amit nem is nehéz betartani, mert nagyon beállnak a lábaink az ücsörgés alatt. Ráadásul beszélgetve kicsit rossz irányba haladunk, amit gyorsan korrigálunk. Még egy keresztezõdés jön, ahol néznünk kell Gödöllõ térképet, de azért lassan kitalálunk a városból. Valahol persze SK szépen meg is elõzött bennünket. Még 27 km a cél, de ez már innen nem egy leányálom . Közben ötfõs csoporttá bõvülve elhaladunk a kutyás tanya mellett. Van nagy ugatás, villogó szemek parázslanak a sötétben. De idén sincs egyéb probléma. Többiek elhúznak, mi pedig Kékdroiddal egy kellemes 4-es tempóra beállva érünk fel a hegyen lévõ ep-re (Bolnoka táv:78,73 km idõ:21.00).
Jön a szörnyû, lélekölõ gerincút Isaszeg felé. Kezdek kicsit megzakkanni, eszek sósat, édeset, iszok is , de nagyon nem jó már semmi sem. De legalább haladunk. Ezen a szakaszon tavaly több hangos csoportot elõztünk, most viszont néma csend. Egy páros követ bennünket, fel-fel bukkan mögöttünk a lámpáik fénye. Kezd kínzó lenni a hideg , fõleg a meleg nappal miatt nagy a kontraszt. Az ég csillagos, zúzmarás lesz a hajnal. Egyszer felbukkan még a botos-túratárs is egy kis kavarásból, majd újra eltûnik az éjszakában. Elõjön az emlékeimbõl valami cseles mélyút jobb kéz felõl, ezt figyeljük jó elõre. A mögöttünk haladó páros beelõz közben, és már itt is a mélyút, elõttünk végre Isaszeg fényei. Beballagunk a faluba, az elõbb beelõzõ srácok az út mellett pihennek. Elérjük a kutat: már nem töltök, a nálam lévõ liter elég lesz, felesleget nem cipelek. A Szobor-hegy felé elnézek egy utcát, de irányban korrigálunk, és itt is a kivilágított, gyönyörû emlékmû. A szerpentin felfelé, 90 km körül persze szörnyû. Végre szintben elérjük a szódás ep.-t (Isaszeg, Honvédsírok táv:89,79 km idõ:23.47). Itt jegyzem meg, hogy le a kalappal az összes pontõr elõtt!
Rettenetes köves utakon tartunk Mély-árok felé. Fáj már a talpnak rendesen, de hát már csak menni kell és türelemmel lenni :-) Átbotorkálunk végre az árkon is, lassan itt van Hársas. Kóbor lámpa mozog elõttünk messze, elõször rossz, majd jó irányba. Kellemetlen aszfalt szerpentin jön Bajtemetés felé, és végtelen idõ múlva itt az utolsó ep. (Bajtemetés táv:96,66 km idõ:01.40).
Végtelen, bezombult ereszkedés következik Pécelre. Hangoskodó, harsány rövidtávosokkal haladunk kis ideig. Itt a suli és vége (Pécel táv:100,15 km idõ:2.40). Halálosan fáradt emberek alszanak a székeken, a rendezõk is láthatóan nagyon fáradtak. Ezúttal piros szegélyû kitûzõt kapok, piros oklevéllel, kíváncsi leszek jövõre milyen jár majd. Remélem megláthatom majd, mert a beérkezõ rendezõk kissé borúlátóan nyilatkoznak a túra kilátásairól (sajnos kevés az induló) :-( Pedig nem is olyan egyszerû fej- és türelemjáték ez a túra. Jár a gratuláció Kékdroidnak az elõ 100-asához ! Kemény jó óra következik: széken kómázgatva várjuk az elsõ vonatokat. Egy-egy marék homok is kijön a cipõmbõl. A túra akkor ér véget, amikor már otthon ülsz a kádban. Sajnos eddig az áldásos állapotig, még sok minden hátravan.
Sajnos a 20 órás terv nem jött össze, dehát ember tervez ...... Jövõre cél az utolsó vonat megcsípése, és mindenképpen szeretnék itt lenni ezen a remek túrán!
|
