Túrabeszámolók


BEAC Maxi / Turista Kékszalag

stabatTúra éve: 20162016.09.14 23:40:56

Börzsöny 50


Biztosan beteg vagyok. Este fáradtan zuhanok az ágyba, de fél három után csak vergődöm benne. Nincs mit tenni, négykor kikászálódom, bár a túra miatt alhatnék hatig, bemegyek dolgozni. Mire a kis piroshoz érek Vácon, már megint nagyon fáradtnak érzem magam. A jegyek 680 Ft-ba kerülnek, az apróért nézegetek valami ennivalót, de végül nem veszek semmit. A munkahelyen talált maradék pizza jól kiegészítette a korai reggelit. A vonat teli van, pálinkával kezdenek páran, mikor egy kevésbé józan egyén (nem túrázónak néz ki) is mellém akar állni, átszállok a vagon másik végébe. Ott mézről beszélgetnek, amit jobban viselek.


A vonatról leszállva előretörök, sikerül gyorsan nevezni és indulni. Közben gratulálok Annának (ezzel nem vagyok egyedül). Egy bögre, egy telefon és 1320 Ft az induló felszerelésem. A bögrét az Irma-forrásnál be is vetem, hogy aztán a víz még hosszasan lötyögjön a hasamban. Az első emelkedőn egy beszélgetésben megidézem Géza túrákra való készülését (túráról túrára), nem sokra rá megjelenik ő maga. Egy darabig (Nagy-Kő-hegytől, Nógrádon át Saj-kútig) együtt haladunk, beszél túraélményeiről, hogy nem pofozott fel egy német túraszervezőt, milyen alváshiányból fakadó hallucinációk gyötörték Franciaországban. Néha kocogunk is, aztán utolérjük Tomit, Zolit, Lajost és Zsoltit, így lemaradok és elköszönök tőle. Zoli megint elmondhatja (fogyatkozó lelkesedéssel), hogy milyen a bécsi világ. Felfelé csipegetek egy kis szedret, előzünk pár biciklist. Jól megy az emelkedő, bár a Fultán-kereszt után már nem élvezem annyira. Csóványoson felugrunk a kilátóba, a kilátás még mindig megvan. Tomitól elfogadok egy kis vizet, de megint küzdeni kell a megemésztésével. Lefelé futásra adom a fejem, egyedül folytatom. Nagy-Hideg-hegy aljában ér a dél. Számolgatok egy kicsit (korán kezdem): majdnem a táv felénél vagyok négy óra alatt, a tervezett kilenc óra úgy néz ki, meglesz. Futtában pecsételek, majd jön a kedvenc lejtmenetem, az Inóci-vágás. Kisinócon nem esne rosszul valami ennivaló, de inkább futok tovább (most az úton). Kóspallagon a bolt zárva (gondoltam), de a csap működik, bár minden nyomásra valami piszok is belekeveredik. Piliscséviek vonulnak az utcán, látok egy-két süteményes tányért is, gyorsan lejmolok egy szeletet, sajnos nem mondják, hogy vegyek még egyet, de nem vagyok telhetetlen. Betérek egy nem is tudom mibe, két sport szeletre, egy jégkrémre és egy bögre vízre. Pont 320 Ft-ba kerül, így megszabadulok a csörgő aprótól. Útközben eszek, de a vízzel megint gondjaim támadnak, meg is kell állnom. Hogy aztán újult erővel folytassam, bár úgy néz ki, hogy az izomlázat nem fogom elkerülni. Törökmezőn a kerti csapból frissítek. A maradék két emelkedő sem visel meg, azért a dinnye nagyon jól jön Hegyes-tetőn. Talán egy-két szelettel többet ettem a kelleténél, de gyorsan rendbe jövök. 35 perc van 16 óráig, így simán nyolc órán belül érek célba. Élvezem a hullámzást a Hegyes-tető oldalában. Annával (tizenharmadik találkozásunk után) együtt kocogunk be Nagymarosra. Géza invitál, hogy folytassam, majd legközelebb. Az epret luxusnak érzem, de ettől függetlenül örülök neki és be is nyomok vagy fél dobozzal. Természetesen elérem a vonatot Vác felé. A munkahelyemen látom, hogy nem csak én dolgozok szombaton. Bár most már csak fürdeni térek be. Van meleg víz, és ennél több nem is kell pillanatnyilag.